2015. október 26. – Hétfő
Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a
betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt,
hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához
hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben
rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent. A
zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért, hogy Jézus szombaton
gyógyított, és a sokasághoz fordult: „Hat napotok van a munkára. Akkor
jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!” Jézus feléje fordult, és
megfelelt neki: „Képmutatók! Van-e köztetek egy is, aki nem oldja el a
jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy megitassa? Ábrahámnak
ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve immár tizennyolc éve. Nem
kellett-e őt feloldani kötelékétől akár szombaton is?” Ellenfelei e
szavakra szégyenükben elpirultak. A nép pedig örvendezett, hogy Jézus
ilyen csodát művelt.
Lk 13,10-17
Elmélkedés:
Lukács evangélista nem nevezi meg a várost, ahol a mai evangélium
gyógyítása történt, de feltehetően valamelyik Kafarnaum közeli település
zsinagógájában járunk. Jézus szokása szerint részt vesz a szombati
istentiszteleten. Talán nem mindenhol olvasott fel a szent szövegekből és
nem mindenütt tanított, de jelenléte nem maradt titokban, bárhol is járt.
Az emberek keresték őt, s tudhatták, hogy a zsinagógában biztosan
megtalálják szombatonként, ezért is vihették oda betegeiket, miként erre a
zsinagóga elöljárójának szavai utalnak. Lukács röviden írja le a
meggörnyedt asszonnyal való találkozást, csupán az Úr együttérzésére és az
eredményre koncentrálva. A sikeres gyógyítás tényét így emeli ki: „Az
asszony rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent” (Lk 13,13). Aki
tehát korábban erősen meghajolva csak a földet nézhette, most
felegyenesedve az égre emeli tekintetét és hálát ad a mindenható Istennek
gyógyulásáért. Ezzel kapcsolatban két dologra gondolhatunk: egyrészt hitt
abban, hogy Jézus valóban Isten és isteni erejével tudta őt meggyógyítani.
Másrészt megérthette, hogy Jézus gyógyító cselekedete mögött a hozzá
lehajló irgalmas Atya áll.
A csodás gyógyítás, amely minden jelenlévő számára nyilvánvaló volt nem
hagyta közömbösen az embereket. A zsinagóga elöljárója bosszankodik, a nép
pedig örvendezik. Én hogyan fogadom Isten érintését?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Köszönöm, Uram, hogy szereteted egyesít minket. És megköszönöm azokat az
embereket, akiket rám bíztál. Köszönöm, hogy egymásnak szolgálhatunk.
Tarts meg a szeretetben, hogy egymás számára követeid legyünk. Add, hogy
egyetértésünk jele legyen annak, hogy te egyesítesz minket.
A. Pereira