2015. november 18. – Szerda
Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan
megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot
nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát
adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!”
Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és
tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember
mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit,
akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt
mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz
város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram,
mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója
leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve
elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed,
amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette
meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy
szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem
vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve
kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek
el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok
megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt:
„Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék.
Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet
pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek
meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
Lk 19,11-28
Imádság:
Uram, te úgy rendezted be az emberi életet, hogy az élettapasztalat legyen
egyik legbölcsebb tanítónk. Mennyit kell ezért fizetnünk: időt, erőt és
még pénzt is. Milyen nehéz okosnak és bölcsnek lenni. Tudni, mikor
követünk el hibát és mikor tehetünk jót. Mégis a beteljesült élet számára
döntő jelentőségű: vajon te töltöd-e be, Uram, életemet vajon nyitott
tudok-e lenni igéd számára. Óvj meg attól, hogy tudás utáni vágyam
megelégedjék a mindennapi hírek tudomásulvételével. Tudjak
szellemileg-lelkileg nyitott maradni minden iránt, ami bensőmet
gazdagítja, és mindinkább tehozzád és az emberekhez vezet.
J. Neubauer