2015. február 16. – Hétfő

Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi
   jelet  kértek  tőle,  mert  próbára   akarták  tenni.  Ő  lelke   mélyéből
   felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom
   nektek: ez  a nemzedék  nem kap  semmiféle jelet.”  Ezzel otthagyta  őket.
   Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
   Mk 8,11-13

   Elmélkedés:

   Az elmúlt  hetek  során  Jézus  csodáit  ismertük  meg  az  evangéliumból,
   különösen is  az  ő csodás  gyógyításait.  Láttuk, hogy  a  csodákhoz  két
   irányból kapcsolódik  a hit:  egyrészt a  csodát megelőzi  a hit,  azaz  a
   gyógyulni vágyó személy előzetesen kifejezi Jézusba, az Isten Fiába vetett
   hitét, másrészt a csodákat  látva sok emberben hit  ébred. Láttuk azt  is,
   hogy a  csodák  jelek,  amelyek Isten  országának  eljövetelét  igazolják,
   valamint azt, hogy Jézus  valóban Isten, hiszen  emberi ereje kevés  volna
   ilyen tettek véghezviteléhez.
   Mindezek után  mi is  meglepődünk a  farizeusok kérésén,  miszerint  Jézus
   mutasson nekik égi jelet. Sem  a gyógyítások, sem a kenyérszaporítás  jele
   nem volt elég számukra. Feltehetően egy olyan újabb csodára  gondolhattak,
   amely még egyértelműbb módon  bizonyítja Jézus istenségét. Az  evangélista
   szerint nem a  jószándék vezette őket,  azaz nem a  hitre szerettek  volna
   eljutni az égi jel láttán,  hanem próbatétel elé akarták állítani  Jézust,
   aki reményeik szerint mégsem tudja igazolni előttük isteni hatalmát.
   Aki egy csoda láttán nem hisz, annak lehet ezer csodát mutatni, akkor  sem
   fog hinni. A farizeusok hitetlensége a mi Urunkat is elkeseríti, csalódást
   jelent számára.  A tanulság  talán  az lehet  számunkra, hogy  ne  kérjünk
   Istentől különleges dolgokat, hanem vegyük észre napjainkban tett csodáit!
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Uram, Jézus,  taníts  meg  engem  arra,  hogy  a  legkisebb  dolgokban  is
   felfedezzem az igazi öröm,  az igazi boldogság  forrását! A szegénység,  a
   nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy
   feléd közeledjek.  Sőt, éppen  ellenkezőleg,  ezek segítenek  a  leginkább
   abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged,
   érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem  szereteted,
   s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.