2015. április 28. – Kedd
Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt.
Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók
körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban
minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt:
„Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám
nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem
vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem
őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el
soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket,
hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és
az Atya egy vagyunk.”
Jn 10,22-30
Elmélkedés:
Jézus ismételten a pásztor és a juhok képét alkalmazza önmagára, illetve
azokra, akik hisznek benne. A másik oldalon pedig azok állnak, akik nem
hisznek benne, nem fogadják el, hogy ő a Messiás, nem szívlelik meg
tanítását.
Az idő és a helyszín pontos megjelölése János evangélista részéről
tudatos, jelképet kell benne látnunk. A jelenet télen, a jeruzsálemi
templomban, Salamon oszlopcsarnokában játszódik. Mind időbelileg, mind
térbelileg Jézus a határon áll. Még a régihez kapcsolódik, de már átlépni
készül az újba. A tél a hitetlenség korszakát, az Istentől való
elhidegülés idejét és az elutasítás megfagyott légkörét jelöli, amely után
a megújulás tavasza következik. A megújulás idejét ő hozta el a világba.
Helyileg, térbelileg ott áll a jeruzsálemi templomban, az ószövetségi idők
legszentebb helyén, az istentisztelet helyén. Azon a helyen, ahol
megkérdőjelezhetetlen a hagyományokhoz való ragaszkodás és mindennél
előbbre valóbb a törvények tisztelete. Jézus már arra készül, hogy a
kőfalak közé szorított vallásosságból kilépjen és felépítsen egy új, lelki
templomot, létrehozzon egy új közösséget, amelynek tagjai a szeretet
Istenében hisznek.
Kész vagyok-e belépni Jézus új világába, az Isten országába? Kész vagyok-e
engedelmesen követni őt? Hiszem-e, hogy ő elvezet az üdvösségre?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Mennyei Atyánk! Szent Fiad megtestesülésének titka révén a hit
valóságosságára vezette az embert; és mindazokat, akik szolgaságra
születtek az ősbűn által, az újjászületés fürdőjében tisztára mosva, Isten
gyermekeiként szívébe zárta. Ezért zengjük most és mindörökké az imádás és
hála énekét. Amen.