2015. április 27. – Hétfő

 Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a
   kapun megy  be a  juhok aklába,  hanem  máshol, az  tolvaj és  rabló.  Aki
   viszont az ajtón megy be,  az a juhok pásztora. Az  őr ajtót nyit neki,  a
   juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.
   Miután mind kivezette, előttük halad, és  a juhok követik, mert ismerik  a
   hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját
   nem ismerik.” Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg,
   hogy miről  beszél. Jézus  ezért így  folytatta: „Bizony,  bizony,  mondom
   nektek: Én  vagyok az  ajtó a  juhok számára.  Akik előttem  jöttek,  azok
   tolvajok és rablók. Nem  is hallgattak rájuk a  juhok. Én vagyok az  ajtó:
   aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre  talál.
   A tolvaj  csak azért  jön,  hogy lopjon,  öljön  és pusztítson.  Én  azért
   jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”
   Jn 10,1-10

   Elmélkedés:

   Jézus  beszédeinek   sajátossága,  hogy   példabeszédeket  használ,   azaz
   képekkel,  hasonlatokkal  világítja  meg  mondanivalóját.  A   tapasztalat
   szerint hallgatósága így könnyebben megérti üzenetét. Különösen is szükség
   van e  képes beszédre,  amikor  önmagáról, származásáról  és  küldetéséről
   beszél. Hogyan  tudja  megértetni  a  néppel, hogy  ő  Isten,  bár  emberi
   valóságában áll előttük?  Hogyan tudja elfogadtatni,  hogy a mennyei  Atya
   küldötte? Hogyan tudja meggyőzni az embereket, hogy ő valóban Isten Fia?
   A  mai  evangéliumi  részletben  ilyen  hasonlatokat  foglal  össze  János
   evangélista,  aki  egyben  azzal  indokolja  Jézus  hasonlatokban   gazdag
   beszédmódját, hogy  az emberek  nem értették  meg őt.  A kapun  bemenő  jó
   pásztorról és a nyájhoz  más módon közeledő  tolvajokról van szó,  illetve
   arról, hogy a juhok csak a pásztor hangját követik, az idegentől elfutnak.
   Jézus tehát azt  állítja magáról,  hogy ő a  jó pásztor,  azaz érdemes  őt
   követni.    Saját    tanítását    ezzel    megkülönbözteti    kora     más
   törvénymagyarázóinak  tanításától,  jelezvén,  hogy  azokat  nem   érdemes
   követni.
   Napjainkban  sokan   fellépnek  a   nép  vezetésének   és  a   közvélemény
   alakításának  igényével.  Érdemes  mindenkor  megnéznünk,  hogy  kinek   a
   megbízásából, kinek az érdekében cselekszenek. Csak a maguk dicsőségét  és
   felemelkedését kívánják vagy valóban a népet akarják szolgálni?
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Istenünk, Te megvilágosítasz minden embert, aki e földre születik. Kérünk,
   ragyogja be  szívünket  kegyelmed  fénye, hogy  mindig  azt  gondoljuk  és
   tegyük, ami méltó  Hozzád, Előtted kedves,  és őszintén szeressünk  Téged.
   Amen.