ÜZENETEK, PRÓFÉCIÁK

2013.12.02 20:27

ÜZENETEK, PRÓFÉCIÁK

Amelyek tartalma hasonló, vagy kiegészítik egymást.

Második  rész

 

    A „Mária- korszak” üzeneteit ismertető könyvben – Jézus és Mária sír – 26 Üzenetet, azaz 44 kötet anyaga került összevetésre, megvizsgálásra, Dr. Erdős Mátyás atya által, a „Nihil obstat” miatt. Tehát kétség nélkül akiket érdekelnek, nyugodt lélekkel-lelkiismerettel olvashatják, még akkor is, ha nem mindeniket ismerte el az Egyház, pontosabban nem foglalkozott a kivizsgálásával. Megjegyzem, Fatimával foglalkozott, elismerte és ez min változtatott? Fatimát, üzenetét jobban magukévá tették az emberek? Véleményem szerint NEM! Sőt, beszélni beszélnek róla, de ezzel le is tudták. Az csak hab a tortán, hogy a „titkát” kozmetikázták, elhallgatták!

    Leközlöm alább pár sorban, szóról szóra a fönt megnevezett könyv 197. oldaláról:

 1998. Jézus. Boitsfort-2. 173-174. o.

    „Ha megverik a pásztort, szétszéled a nyáj...Ellenfelem már kiszemelte magának földi helytartóm székét. Most abban mesterkedik, hogy letaszítsa róla a jogos utódot – (XVI. Benedek) – és helyére ültesse a hamisat – (Bergoglio bíborost, Ferenc ellenpápát )– aki lábbal fogja taposni törvényeimet, miközben hirdeti a szabadságot, (testvériséget, toleranciát, egyenlőséget, szeretetet). De ez álszabadság, (és álszentség, ál-alázatosság), melynek igazi jelentése: rabság. Valójában a Sátán bilincseivel fogja megláncolni szegény rászedett teremtményeimet.”

Azért, mert az írországi látnoknő, pontosabban kapja és továbbítja az üzeneteket, elvetik, támadják elsősorban éppen az egyházi szabadkőművesek, - ezt egyszer és mindenkorra jól ajánlatos megjegyezni, - másodsorban a tájékozatlanok és önteltek. Azok akik ezt figyelmen kívül hagyják, mindig a bizonytalanság és kétségek közt fognak vergődni, a Nagyfigyelmeztetésig.

Felsorolom a 26 Üzenetet, Könyv-kód – Hol? – Mikor?

Guadalupe-1. – Mexikó - 1531, Emmerich-1. – Németország – 1818-1824, Csodás érem-1. – Franciaország – 1830, La Salette-1,-2. – Franciaország – 1846, Petit Berta-1. – Belgium – 1909-1942, Fatima-1,-2,-3. – Portugália – 1917, Heede. – Németország – 1937-1946, Kérizinen-1. – Franciaország – 1938-1965, Marienfried – Németország – 1946, Fűkereszt-1. – Ausztria – 1956-1984, Turzovka-1. – Szlovákia – 1958-1968, Garabandal-1. – Spanyolország – 1961-1966, Savoyen-1. – Franciaország – 1964, Margit asszony-1. – Belgium – 1965-1975, Maria-Rosa Mystica-1. – Olaszország – 1947, 1966- 1976, Enzo-1. – Olaszország – 1966-1979, Szeretetmű-1,-2. - Olaszország – 1968-1979, Betánia-1. – Venezuela – 1976-?, Kibeho-1. Ruanda – 1981-1983, Damaszkusz-1. – Szíria – 1982-1990, Máriás Papi Mozgalom-1,-2. – több helyen – 1973-1995/1996-1997, Boitsfort-1. – Belgium – 1984-1985, Nandju-1,-2,-3. – Dél-Korea – 1985-1999, Vassula-1-11,-0. - több helyen – 1986-, Ecuador-1. – Ecuador1988-1990, Litmanova-1. – Szlovákia – 1990-1995, Jövendölések-1. – összefoglaló – 1960.

A továbbiakban folytatom a „Magánkinyilatkoztatások”-kal kapcsolatos tudnivalók ismertetését.

 

A magán-kinyilatkoztatások egyházi jóváhagyása

 

Mit jelent az egyházi jóváhagyás? A charismák különleges kegyelmi ajándékok, amelyeket Isten nem a szentségeken keresztül ad, hanem a Szentlélek szabadon oszt ki a keresztény élet gyarapítására. Az igazi magán-kinyilatkoztatásokat ide sorolhatjuk. Ezek hiteles elbírálása, az, hogy valóban Istentől származhatnak-e és nem csalások vagy öncsalódások, az Egyház elöljáróihoz: az illetékes püspökhöz, végső soron a pápához tartozik. (vö. II. Vatikáni Zsinat. Lumen Gentium. II. 12.)

Az egyházi elöljárók minden vallásos tartalmú szövegről, így a magán-kinyilatkoztatás tartalmáról ítéletet mondhatnak. Megállapíthatják, hogy a kérdéses szöveg megegyezik-e a hittel és az erkölccsel, és a megegyezés esetében jóváhagyhatják és ajánlhatják. Ez a jóváhagyás, az „approbatio”, még nem dönti el, hogy igazi magán-kinyilatkoztatásról van-e szó. Sőt, amikor az Egyház ilyen magán-kinyilatkoztatás nyomán  bizonyos ájtatosságot vagy ünnepet engedélyez, még  ez sem jelenti annak a megállapítását, hogy itt valóban Isten természetfeletti beavatkozásáról van-e szó. Az approbatio nem tévedhetetlen a tényt illetően, de lehet a tartalmat illetően. Az egyházi jóváhagyás tehát kimondja: Ez az üzenet nem ellenkezik hitünkkel, lelki haszonnal jár, elfogadható! Pl. Kijelenti, hogy Szűz Mária valóban Szeplőtelenül fogantatott, a bűnbánat, az engesztelés üdvösséges. De a tényt illetően, hogy valóban Szűz Mária jelent meg és mondta ezt, ebben tévedhet az Egyház. Pl. a régi misekönyvekbe február 11-ének címe: „A Szeplőtelen Szűz Lourdes-i megjelenése”, most „A Boldogságos Szűz Mária Lourdes-i emléknapja”. A hivatalos megokolás: „jobban fejeződik ki, hogy az ünnep tárgya Szűz Mária maga, nem pedig megjelenésének történeti ténye”. (Calendarium Romanum. Vatikán. 1969. 116. o.)

XV. Benedek (1740-1758), még mint Prospero Lambertini, a szenté avatásról szóló (az V. Lateráni, 1516 és a Tréntói Zsinat, 1563 alapelveire épített) korszakalkotó munkájában (De servorum Dei...lib. ll. c. 11.) ezeket írja: „Tudnunk kell, hogy egy magán kinyilatkoztatás a hívek oktatására és lelki hasznára közzétehető. Ha az ily módon jóváhagyott kinyilatkoztatásnak nem is adható meg a katolikus hitnek kijáró elfogadás, mégis megilleti az emberi hit szerinti elfogadása az okosság szabályai szerint. (Assensus fidei humanae iuxta prudentiae regulas.) Eszerint az ilyen kinyilatkoztatások valószínűek és a jámbor szív számára hihetők”. Tehát az egyházi jóváhagyás tulajdonképpen a kinyilatkoztatás tartalmára vonatkozik, nem pedig a kinyilatkoztatás tényére. Aki a tényt tagadja, pl. hogy Szűz Mária Lourdesban megjelent, nem vét a katolikus hit ellen, legfeljebb az engedelmesség és az emberi okosság ellen, mert az Egyház csak igen alapos vizsgálat után hagy jóvá egy magán-kinyilatkoztatást. Aki viszont Szűz Mária szeplőtelen fogantatását tagadja, már a hit ellen vét. Az Egyház nem győz minden magán-kinyilatkoztatást megvizsgálni és jóváhagyni. Nem is az egyházi jóváhagyás által lesz a magán-kinyilatkoztatás igaz, hanem az Egyház a valódi magán-kinyilatkoztatást hagyja jóvá. Tehát egy még nem jóváhagyott magán-kinyilatkoztatás is lehet igaz.

 

Milyen legyen a magatartásunk a jelenésekkel kapcsolatban,

Amelyről az Egyház nem nyilatkozott?

Elővigyázat, tartózkodás, tisztelet, semmiképpen sem gúny vagy leszólás!  Az  Egyház nagyon óvatos a jelenések megítélésében, sokszor csak évek múlva nyilatkozik meg. A XX. században kb. 300 különböző helyen jelent meg a Szűzanya. Ebből kb. 30-ról jelentette ki, hogy természetfeletti jellegük nem igazolt. Alig tízet hagyott pozitíve jóvá. (Pl. Fatimát, Trefontánét, Beauringot, Banneuxot, Siracusát.)

 

Magatartási végletek

 

A negatív oldalon

Van, aki eleve tagadja a magán-kinyilatkoztatásnak a lehetőségét is, és csalásnak, önámításnak, hisztériának minősíti. Erre azt feleljük: aki hisz Istenben, az tudja, hogy Isten szavát nem lehet megkötni, ott szól, ahol akarja, és annak szól, akinek akarja. Miért jelenik meg főként nőknek, gyerekeknek? Ezt Tőle kellene megkérdezni. Aquinói Szent Tamás úgy véli, mivel a nyilvános kinyilatkoztatást az Úr az apostolokra, férfiakra bízta, a nőket, gyermekeket a magán-kinyilatkoztatással kárpótolja, no meg – mondja – a nők, a gyermekek egyszerűbbek, alázatosabbak.

Van, aki a jóváhagyott magán-kinyilatkoztatásból is (válogat), csak ezt fogadja el: Tartalma nem ellenkezik a hittel, erkölccsel, különben sincs szükség rá, minden fontos dolog bent van a Szentírásban és a Szenthagyományban. Magánkinyilatkozatás nélkül is lehet az életszentségre jutni. Ezekre először azt feleljük: ez igaz, de lehetnek Istennek egyéb tervei is, pl. egy ünnep, az Úrnap bevezetése, egy új rend alapítása, valamely hitigazságra való felhívás, megtérésre, bűnbánatra, engesztelésre való buzdítás. Második válaszunk: csodálkozás. Csodálkozunk azon, hogy ma, amikor már protestáns körökben is felfigyelnek a gyakori Mária-jelenésekre, egyes katolikus hívek mereven elzárkóznak még a jóváhagyott kegyhelyektől is.

Egy protestáns szerzőt idézek: „És mi, evangélikus keresztének, előítélettel és elfogultan mehetnénk el ezek mellett a dolgok mellett anélkül, hogy megállnánk, és komolyan megvizsgálnánk őket? Nem lenne számunkra veszélyes ilyen magatartás? Nem vennénk magunkra ezáltal rettenetes felelősséget? Ha egyszer Mária megjelenik és szól a világhoz, az kizárólag Isten akaratából történhetik. Nem volna végzetes tévedés, ha elzárkóznánk előle?” teszi fel a kérdést az evangélikus szerző. (Karl Pausperl S. Marianische Zeit u. technische Welt. Herder. Wien. 1970. 9-10. o. Idézve az „Una Sancta” folyóirat 1959.)

A pozitív oldalon

Valaki túlságosan hiszékeny, csodavárásból, kíváncsiságból mindent elfogad, ami neki tetszik. (II. Vatikáni Zsinat. Lumen Gentium VII. 67.) Ne kívánjunk magunknak jelenéseket. Ez hiúság vagy felelőtlen tudatlanság jele lehet.

A helyes középút.

Mint láttuk, elővigyázat kell. Persze vannak jelek, amikből eleve meg lehet állapítani a hamisságot, azt, hogy nem isteni eredetről van szó. Ha kétes, komolytalan, nevetséges dolgot állít, ha engedetlenségre, ellenállásra hív fel az egyházi hatósággal szemben, ha hit és erkölcsellenes dolgot mond.

Lehet, hogy a látnok, jóhiszemű tévedésben is hozzátesz valamit olvasmányaiból, látott szentképekből, megtoldhatja a kapott üzenetet élénk fantáziájával is, beleviheti vágyait valami neki tetsző áhítatosságra vagy politikai elgondolásaira vonatkozólag. Az ördög is beleszólhat, hiszen bejuthat képzelőtehetségünkig, felgerjeszthet érzéki vágyakat is, ellenszenvet támaszthat bennünk az áldozatok vállalásánál is.

A meghirdetett büntetések mindig feltételesek, akkor is, ha ez a szövegből nem tűnik ki. A büntetések megüzenése az emberek megjavítását célozza. Tehát: a Drohbotschaft is mindig Frohbotschaft, a fenyegetés is mindig örömhír, javunkat szolgálja.

Ha Isten vagy Szűz Mária ígéretet tesz: ha ezt vagy azt megteszed, akkor elnyered az örök üdvösséget, ez mindig feltételezi az őszinte megtérést, a bűnbánatot.

Jó jel: ha Isten, a szentek tiszteletére, imára, bűnbánatra, alázatra, engedelmességre, a szentségek vételére buzdít az üzenet. „Gyümölcseiről ismeritek meg őket” (Mt 7,16.)  Jó jel a látnok testi-lelki integritása, ha szavahihető, békés természetű, kedves, alázatos, ha nem a saját dicséretét, szereplését keresi, ha háttérben kíván maradni, nem keresi, nem tűri, hogy családja anyagi haszonhoz jusson, ha az illető maga is buzgóbb lesz a jelenés után.

A  kísérő csoda jó jel, de nem feltétlenül szükséges. Igen jó jel, ha megtérések, gyónás, áldozás, lelki megnyugvás a jelenések gyümölcse, ha a jelenések helyét főként buzgó zarándokok és nem kíváncsi turisták keresik fel.

 

Magatartásunk az egyházi döntés után

 

A magán-kinyilatkoztatás kivizsgálására első fokon a látomás helyének püspöke illetékes, felsőbb fokon a pápa. Ha a jelenés tartalma megegyezik hitünk tanításával, és az előbb említett pozitív jelek is szavatolják a hitelességet, a püspök jóváhagyhatja a jelenést. Ebben az esetben a püspök ítéletét tiszteletben kell tartani. De a tényt illetőleg, hogy valóban Szűz Mária üzente ezt vagy azt, - ha komoly okom van rá, vagyis ha kellő tanulmányozás után nem látom valószínűnek a tényt, fönntartással élhetek. De propagandát nem fejtek ki ellene, ez engedetlenség lenne. A püspök engedélye nélkül a jelenés helyén kápolnát építeni, ott misézni, nyilvános zarándoklatot oda vezetni, újfajta ájtatosságot bevezetni nem szabad.

Ha a püspök nem hagyja jóvá a jelenést, ez két módon történik. Az első esetben kijelenti: „non constat”, vagyis a jelenés természetfeletti jellege nem igazolt. Ez történt Heroldsbachnál, Garabandálnál, San Damianonál, Montichiarinál. Ez a püspöki döntés újabb, kedvező adatok után revideálható. Tudomásom szerint eddig Róma egy esetben revideálta álláspontját, Trefontánéval kapcsolatban. A „non constat” esetében az egyházias érzés azt kívánja, hogy nyilvános zarándoklatokat na tartsunk. Privátim mindenki mehet oda, mondhat az Egyház által jóváhagyott imát, pl. rózsafüzért, litániát.

A második eset: az Egyház ítélete negatív, vagyis tiltó. Itt természetfeletti jelenségről nem lehet szó, mert hit- és erkölcs ellenes, vagy komolytalan üzenet. Ebben az esetben a hívőnek nem is szabad odamennie, nem agitálhat mellette.

A jelenések tanulmányozásáról bárki adhat ki könyvet, nem kell hozzá egyházi cenzúra.

A templom előcsarnokában csak egyházilag jóváhagyott könyvet szabad árusítani. (L Osservatore Romano. 1975. IV. 24.)