TANÚSÁGTÉTEL

2015.06.18 15:48

TANÚSÁGTÉTEL

Isten a rejtekben is csodásan működik!

 

Amit most leírok, valójában világgá szeretném kiabálni, hogy mindenki meghalja, mennyire szeret a jó Isten. Minden embert külön-külön, a tenyerén hordoz és irányítja az életünket, de annyira finoman, hogy nem avatkozik a szabad akaratunkba, azt mindenkinek önként szeretetből kell vissza adnia. Az igazán boldog ember akinek minél hamarabb sikerül találkozni ezzel az élő szeretettel a jóságos Istennel, és az Ő akaratával egyesülni, mert ez az igazi cél amiért teremtett. De valójában nem számít az életkor hanem a döntés és a kitartás a szüntelen odafordulás és a teljes önátadás. Akinek Isten kegyelméből sikerül megnyitni szívét lelkét és erős akarattal kitartani az elhatározás mellett az nagyon hamar megtapasztalja, hogy komoly harcról van szó. Egy új életről, ugyan azt kell tenni tovább is és ugyan ott ahol azelőtt, csak egészen másként, mindent Isten dicsőségére, a lelkek és saját lelkünk javára. Ez az új életforma küzdelem saját rosszra hajló természetünkkel, kísértéseinkkel amit testünk kívánságain és az ördög csábításai okoznak. Aki ezt Isten kegyelméből felismerte azon a sok útvesztőn keresztül amiben nap mint nap kerülünk, az mégis boldog, nagyon boldog lehet mert már látja a célt és ez a lényeg. Ezért érdemes élni mert aki így átment a halálból az életbe, örökké élni fog. Egy ilyen út nem könnyű mert hosszú vajúdás is lehet ha nincs vezető vagy esetleg makacsságunknál fogva nem tudunk bízni sem emberben sem Istenben. Így az én lelki utam is hosszú vajúdáson ment át, sok dolga volt a jó Istennek velem de most mégis nagyon hálás vagyok és ez a hála íratja velem ezeket a sorokat.

Először is hálás vagyok a jó Istennek, hogy adott szerető szülőket akik által a világba léphettem és akik mindent megtettek ami tőlük telt, és most is megteszik, hogy örömet szerezzenek, hogy boldogok legyünk, és hálás vagyok a testvéremért akivel lelkileg tudjuk erősíteni egymást és igazi szeretet köt össze minket. Úgy ahogy a fizikai testem világba lépett, vele együtt lelki életem is elindult, református környezetbe színtiszta református falúban születtem. Szüleim, nagyszüleim templomba járó emberek voltak, megkereszteltettek és vittek a templomba már kis koromtól minden vasárnap és ünnepnap. Tizenhárom éves koromban konfirmáltam, előtte egy évig felkészítőre jártam olyan kötelező módon, hogy megismerjük a református egyház tanítását, de minden nagyon zavaros volt számomra, a feltámadásról azt tartották a szüleink és még a tiszteletes úr is, hogy a gyermekeinkben támadunk fel. A Szűzanya tiszteletét bálványimádásnak és a katolikusokat bálvány imádóknak tartották és tartja sok tájékozatlan és rosszindulatú református ma is, ez nagyon nagy tévedés és fájdalmas valóság. Ebből a tévedésekkel teli környezetből hívott a jó Isten, ezért érzek sokszor nagy felelősséget, hogy mit tehetnék az imán kívül azért, hogy ebben a nagy tudatlanságban és tévhitben világosságot és igazságot  lehessen vinni. Hála Istennek azért most vannak jó páran fiatalok, akik kiléptek leginkább a karizmatikus (élet a lélekben) közösség felé és velük már lehet beszélni az igazságról és a komolyabb lelki életről.

Az én életemet úgy is mondhatnám, hogy a mi életünket úgy alakította a jó Isten, (mert most már határozottan hiszem és vallom, hogy minden az Ő kezében van és Ő irányítja minden léptünket), a férjemen keresztül megmutatta hogy a katolikus vallás nem bálványimádás, hanem az egyetlen amely megőrizte az igazságot, amit Jézus tanított apostolainak, és ezt hitelesen a katolikus egyházban maradt meg évszázadokon keresztül. Már tizennégy évesen kaptam Szűzanyát és kis Jézust ábrázoló képet, és rövid imákat, amit akkor nem mertem elmondani mert benne volt a Szűzanya neve. Valójában ez volt első találkozásom a Szűzanyával, ezért tudom mindenkinek elmondani hogy nincs az-az állapot amelyből a jó Isten ne tudna felemelni és szép lassan meggyőzni, elvezetni a teljes igazságra, csak foglalkozni kell ezekkel a dolgokkal és egymással. Szükségünk van arra, hogy tanítsuk, segítsük azokat, akik nem rendelkeznek a teljes igazság ismeretével, vagy önhibájukon kívül, tévtanítások áldozatai. De mind ezek mellett  én sem foglalkoztam a hittel, a vallással, fiatalon, tizennyolc-húsz évesen, az volt a fontos, hogy munkahelyem legyen, férjhez készültem, és még a református templomból is gyakran elmaradtam, és az életem így elég rossz irányt vett. Huszonegy évesen nem férjhez mentem, hanem a jegyességet felbontva egy másik kapcsolatba léptem. Most utólag azt is az Isteni Gondviselésnek tulajdonítom, mert az a házasság egész életemet más irányba fordította volna, a jó Isten így látta jobbnak, hogy megmentsen sok könnyelműségem és meggondolatlanságom ellenére. Mert bűneim súlyát jól éreztem és ami megvigasztalt, egy kedvenc református énekem volt amit sokszor énekeltem: „Itt van szívem, Neked adom Uram”, és hiszem, hogy a jó Isten ezt komolyan vette. Ez a második kapcsolat még szörnyűbben végződött, abból sem lett házasság, sőt gyilkosság, egy kis baba élete.

És akkor azt mondta a jó Isten „elég”,  felnyitotta a szememet és megnyitotta a szívemet, rá tudtam nézni a keresztre és a Szűzanya képére, ami addig is az ágyam felett volt, az albérleti lakásban, de addig soha nem figyeltem rá. Akkor „megláttam” és letérdelve azt mondtam: „soha többet nem akarom ezt a bűnt elkövetni”, de nem tudtam, hogy mit kell tennem. Ez karácsony környékén, szilveszter előtt volt, ami még jobban fokozta a fájdalmamat, és az, hogy a húgom, aki öt évvel fiatalabb nálam, tizenkilenc évesen férjhez ment és kisbabát várt, én pedig nem mertem vállalni. Azt hiszem tudta a jó Isten, hogy kell valami nagyon nagy fájdalom, ami felébresszen a borzasztó közömbösségből és önpusztításból, amiben akkor éltem.

És akkor egy őrt rendelt mellém, a férjem személyében, aki ugyan az volt akitől tíz évvel azelőtt a Szűzanya képet  és imákat kaptam. Időközben még sokszor találkoztunk, elbeszélgettünk, jól ismertük egymást, de ez a találkozás meghatározó volt, azonnal eldöntöttük, hogy össze házasodunk. Amit a férjem most is huszonkét év házasság és hét csodálatos már majdnem felnőtt gyermek élete láttán is tévedésnek és meggondolatlan döntésnek tart, mivel ő soha nem készült házasságra. Én most már teljesen biztos vagyok, hogy részünkről megfontolatlan lépés volt, de ha fontolgattuk volna, nem lett volna bátorságunk belevágni, de a jó Isten így mutatta meg az Ő nagyságát és dicsőségét, hogy megsegített minden nehézség ellenére együtt maradni és a számtalan újrakezdéshez erőt és kegyelmet adott a nagyon sok ismerős és jó barát imája és áldozata által amit hálás szívvel köszönök és kérem Isten áldását rájuk. Ilyen csodálatos Isten útja.

Azon a számunkra „pálfordulást” hozó téli szeles napon, 1993 január  3-án este, már együtt mentünk a szentmisére, és én attól kezdve csak szentmisékre jártam. Két év kellett amíg a teljes döntésem megszületett, 1995 április 23-án, Irgalmasság vasárnapján lettem elsőáldozó, vagyis konvertitaként visszatértem a katolikus egyházba. 2003 május 25-én bérmálkoztam, és közben született három lányunk és négy fiunk.

A lelki utunkat a jó Isten irányította a fizikai életünkkel együtt és csodálatosan gondoskodott az anyagi szükségleteinkről és a lelkiekről egyaránt. Több közösségben megfordultunk, de igazából mindenhol hiányzott valami. A Katekumenális út volt az első, már mindjárt a házasságunk kezdetén, mivel a férjem odajárt, mentem én is vele. Öt évig bejártunk faluról Sepsiszentgyörgyre, ami egyre nehezebbé vált, mivel a kicsikkel és az álatokkal sok gond volt, de igazából én csak mentem a férjemmel, de a lelkiség nem vonzott. Aztán megismertük az „Élet a lélekben” közösséget, szemináriumot is végeztem, kapcsolatot tartottunk egy ideig. Nekem tetszett volna a mozgalmas, énekes együttlét, de nem tudtam itt sem megtalálni a lényeget. Egy lelkiségi találkozó alkalmával találta meg a férjem a Kék könyvet, amely a Gobbi atya által kapott Szűzanya üzeneteit tartalmazza, és így kezdtük el a heti családi  Cönákulumokat. De ez sem hozta el az én számomra a Jézussal való találkozás élményét, mert nem elég csak hetente egyszer kétszer egy órára találkozni a jó Istennel, a Szűzanyával, hanem most már tudom, hogy szüntelen vágy kell bennünk legyen a velük való kapcsolatra és Isten kell az első helyen legyen de valóban a legelső helyen az életünkbe.

Ezeken az utakon vezetve a jó Isten megérlelte szívemet erre a vágyra, két és fél évvel ezelőtt kezdődött a lelki életem harmadik szakasza, amikor akartam tenni valamit azért, hogy szorosabb kapcsolatba kerüljek a Szűzanyával, hogy Ő vezessen szent Fiához. Ilyen szándékkal végeztem el a Lourdesi kilencedet majd szent Mónika közbenjárását kértem gyermekeimért, és szent Rita segítségét, hogy jó feleség lehessek. Az ő életükön elmélkedve segített engem is a Szentlélek, és Ő adta a könyveket a kezembe, és nyitogatta a szívemet, mert persze azok a könyvek addig is a polcon voltak. Így olvastam Jézus benső életét (Baij Mária Cecillia – magán-kinyilatkoztatásait), ami nagyon megérintett, és a Szeretetláng lelki naplót, Erzsébet asszonytól, ami igazi kalauzom lett, mert egyre több nehézség és fájdalmas valóság tárult fel a mi életünkben, és éreztem, hogy nem elég a megszokott napi ima, vasárnapi templomba járás. Nincs igazi kapcsolatunk a jó Istennel, a Szűzanyával, az Úr Jézussal, a Szentlélekkel, és egymással sem vagyunk élő kapcsolatban. A legfájdalmasabb, hogy a leányunk minden úgymond vallásos nevelés, ismeret ellenére, elköltözött, úgy mint más, a mai divat szerint. Ez döbbentett rá a valóságra, hogy nem tudtuk átadni a hiteles keresztény életet neki, és ez egy fájdalmas tény.

Az Isten ismét a sajnálkozó természetemre alapozva érintette meg a szívemet, küldött valakit, aki úgy el tudta mondani a fájdalmát és az életének a titkait, hogy szinte elfelejtve a saját problémámat, hatalmas együttérzést indított el bennem, és mivel tudtam, hogy semmi mást nem tehetek érte, elkezdtem erősem imádkozni érte, úgy mint még soha. Imádkoztunk telefonon keresztül együtt és ez nagyon jó volt, mert ez az ima szeretetből fakadt és ez az igazi ima lényege, mert az igazi szeretettel, Istennel kötött össze. Amíg érte imádkoztam, én kaptam meg azt az ajándékot, hogy szívvel tudjak imádkozni, és megtaláltam az örömet és erőt az imában, a kapcsolatot a Szűzanyával és az Ő Szent Fiával. A fejlődésben nagyon sokat segítettek a Szőkefalvi üzenetek - amelyekkel addig nem foglalkoztam – miután jó sokszor elolvastam, csodálatos módon egyre jobban megtapasztaltam, hogy a Szűzanya milyen egyszerűen, érthetően elmondja, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy egységben legyünk Vele és szeretet közösségben az Ő Szent Fiával, mert Ő semmi mást nem akar, csak visszavezetni az Oltáriszentség tiszteletéhez, szeretetéhez, imádásához, és az egymás iránti szeretetünk gyakorlásához, mert e nélkül nincs hiteles keresztényélet, csak „folklór vallásosság” Barsi Balázs atyát idézve, és ez nem sokat ért az én, a mi életünkbe, sőt megtévesztő, megbotránkoztató a kívülállók számára.

Ezen felbuzdulásomban én csak egy pici elhatározást tettem, hogy a Szűzanya Szőkefalván adott üzeneteit szeretném megélni, mert számomra olyan világosak, egyszerűek és érthetőek voltak. A Szűzanya ugyanezeket kérte a Kék könyv üzeneteiben is, de ottan nem tudtam megragadni a lényeget, mindig úgy éreztem, az a papoknak szól, habár az összes jelenések üzeneteinek lényege: - a megtérés fontossága, a bűnbánat, rendszeres ima, különösen a rózsafüzér, böjt, a szentmisén való tudatos részvétel, a rendszeres gyónás, de mindehhez szükséges a nyitott szív és a semmit nem fontolgató feltétel nélküli bizalom és szeretett.

A jó Isten nem volt szűkmarkú és megajándékozott 20014 nyarán jó emberek önfeláldozó szeretete által - akikre ezúton is kérem Isten bőséges áldását -  elvitt Medjugorjéba, férjemmel együtt, ott egy néger atyán keresztül csodálatos áldásában részesített, ami felejthetetlen az én számomra. Azóta is érzem ennek a zarándoklatnak megerősítő kegyelmeinek hatását. És még ez sem volt elég, 2014 szeptemberében ott lehettem Szőkefalván a Szűzanyának történő ünnepélyes felajánláson, Bocsa József atyával, ami meghatározó lett az én életemre, megkaptam azokat a kegyelmeket, amelyek megtartanak a nehéz és küzdelmes hétköznapokban, mert tudom, hogy bármi is következik, a Szűzanyához akarok tartozni, mint rabszolgája, a szó legnemesebb értelmében.

És most tiszta szívvel megköszönöm mindazoknak akik ezt a felajánlást lehetővé tették Isten fizesse meg fáradozásaikat és töltse el bőséges kegyelmeivel továbbra is, hogy még sok hasonlót tudjanak szervezni és a részvevők komoly szándékkal, elhatározással és felkészülten vegyenek részt, hogy befogadhassák a felajánlással járó bőséges kegyelmeket.

De le kell írjam szívem fájdalmát, amelyet most május 17-én tapasztaltam meg Szőkefalván, annyi mindenről beszélünk, de sajnos a lényeg a Szűzanya üzenetei, kérései, csak olyan mellékesen vannak érintve. Olyan jó lenne, hogy legalább azon az egy napon, ott a jelenési helyen, megkérdezni önmagunktól -  akik oda elmegyünk és hisszük, hogy valóban a Szűzanya szólt Rózsika által -. hogy miért is jött a Szűzanya, azok az üzenetek nem idejét múltak, most kellene megélni és készülni az Úr Jézus dicsőséges visszatérésére, mert a vőlegény késik, még van időnk, de ha belefáradunk, olajunk elfogy, lámpásunk kialszik, szívünk kihűl. Ki ad majd olajat nekünk, amikor megérkezik a vőlegény?

Az én számomra a csend, a várakozás, a felkészülés ideje van, a bizalomban, az engedelmességben való megerősödés ideje, a megtisztulás, a bűnbánat, a vezeklés ideje, mert van amiért  bűnbánatot tartanom. Kérem a jó Istent, az elbizakodottság és a gőg minden formájától mentsen meg, segítsen hogy minden cselekedetem, szavaim, gondolataim Őt tudják szolgálni, a Szűzanya vezetése alatt, ezért nagyon fontos a kitartó és rendszeres ima, amit a Szentcsalád is gyakorolt, (Jézus benső élete).

Hiszem, hogy mindenki élete egy kész csoda, van akinek azért, mert Isten megóvta tisztaságban, már az is kész csoda, hogy idejében felismerte Isten vele kapcsolatos tervét, és a tisztaság értékét, de ugyanolyan csoda az is aki hozzám hasonlóan megtérő bűnösként talál vissza az igazi szeretethez, az élő Istenhez. Ezért mindenkinek van amiért hálát adnia, csak meg kell állni, Isten csodáin elgondolkodni, amit az életünkben végbe vitt és élni a mának, mindig csak a mának, de szerényen, bizalommal, ahogyan a szentjeink tették.

Este lezárom a napot a Szűzanya által a Pió atyának diktált rövid kis imával: „Befejezem, Atyám! Befejezem mára, minden kegyelmedért legyen örök hála. Tisztelet, dicsőség, imádás, dicséret: Neked fölséges Atya, Fiú és Szentlélek! Áldalak Istenem, szentjeiddel áldlak, mert megadtad létét tegnapnak és mának. Add, hogy a holnapot Szent Neveddel kezdjem, Uram én Teremtőm, Megváltó Istenem! Befejezem, Atyám! Mára befejezem, örök jóságodért, örök hála legyen! Adjon hálát érte minden teremtményed, és bocsásd meg kérlek a mi vétkeinket, Atyám, erre kérlek! Ámen.”

Reggel szintén Pió atya imájával kezdem a napomat, a Szűzanyának szentelve magamat: „O, Mária, a megtestesült Igének szülője és a mi legédesebb anyánk, itt vagyunk lábaid előtt, mialatt felvirrad egy új nap, egy új nagy ajándéka Istennek. Kezeidbe és szívedbe helyezzük egész valónkat, bennünk minden a Tiéd legyen: értelmünk, akaratunk, testünk és lelkünk. Alakíts bennünk anyai szereteteddel egy új életet, a Te Jézusod életét. O, mennyek királynője legkisebb értékű cselekedeteinket is támogasd a Te anyai sugallataiddal, add, hogy a szent és szeplőtelen áldozatnál minden és mindegyik tiszta és Istennek tetsző legyen! O, jóságos anya tégy minket szentekké, amint ezt tőlünk Jézus elvárja és a Te szíved vágyakozva folytonosan kéri. Ámen.

Bízok a jó Istenben és az Ő Szent Fiában, a mi Urunk Jézus Krisztusban és a Vigasztaló Szentlélekben, hogy Ő mindent a javunkra fordít, ha mi a Szűzanya Szeplőtelen Szíve által kérjük és neki ajánljuk szabad akaratunkat. Ezt kérem mindenki számára, különösen lelki testvéreim, rokonaim, jó ismerőseim és minden keresőnek és kívánok olyan igazi tanúságtevő keresztény közösséget, ahol nem csak beszélnek a hitről, hűségről, igazságról, békéről, szeretetről, hanem szívvel, lélekkel élik amit hisznek, ilyen eszköz szeretnék lenni a Szűzanya kezében.

Ehhez  kérem a Mennyei Atya áldását, mindenki számára, akik ezeket a sorokat olvassák, vagy hozzájárultak a megjelentetéshez, ezen szép kettős ünnepünk alkalmából: Úrnapja és az Üdvösség Anyja ünnepén!  2015. június 4.

Testvéri szeretettel Z. Etelka. Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!