Körlevél a Máriás Papi Mozgalom Országos és Területi Felelőseinek

2015.01.10 18:38

MÁRIÁS PAPI MOZGALOM

 

Üdvözlégy Mária                                                  Genova, 2015. január 01.

                                                                           Mária Isten Anyja

 

Máriás Papi Mozgalom Országos és Területi Felelőseinek

 

         Szeretteim,

         az újév kezdetén maradjunk lelkileg egyesülve az imában, különösen a Cönákulumokéban, melyek segítenek minket, hogy hűségesek maradjunk a Kék Könyvhöz, amely soha nem volt annyira csodálatos módon időszerű, mint mostanában (lásd Lk 18,31): „Azok számára, akik hallani és érteni akarnak, most már minden nyilvánvalóvá lett”(1984. 12. 24.). „Minden ember szenvedéseinek növekednie kell. Fogadjátok el a szenvedéseiteket, ahogy Édesanyátok is elfogadta…: megéreztem, hogy ezt a sok szenvedést az Atya kéri tőlem… Most tőletek is imát és szenvedést kérek, szeretett fiaim, mint személyes közreműködéseteket, hogy méltó hajlékot készítsetek Jézusnak, aki hamarosan visszatér dicsőségben… Szenvedjetek türelemmel és bizalommal. Mindaz a szenvedés, amelyet tőletek az Úr rajtam keresztül kér, hozzátartozik szeretetteljes tervéhez” (1984. 12. 24.).

A megszentelt élet ezen évében kérjük a Szűzanyától, hogy „Vele és Általa jól éljük meg minden kötelezettségünket, melyet keresztségünk és pappá szentelésünk révén magunkra vállaltunk”.

 

Hírek

 

2014-ben ezekben az országokban vettem részt Cönákulumokon: egész Brazíliában, Franciaországban, három területi Cönákulumon Olaszországban, az Írországi, a Spanyolországi nemzeti Cönákulumokon, az egész Fülöp szigeteken, Hong-Kongban, Tajvanon, egy nagy közeli földön, és Koreában (egy helyen). 45 várost látogattam meg, 34-szer utaztam repülővel, 84 Cönákulumot vezettem, amelyeken 2 Bíboros, 13 Püspök, 270 pap vett részt és 80.000 hívő. Sok pap és hívő folytatja bizalommal a Cönákulumok tartását a területeiken: így „Ti a közbenjárás és a jóvátétel nagy erejét adjátok Égi Édesanyátoknak…” (1995. 3. 22.).

Collevalenza-ban, egy folytonos Cönákulum formájában megtartott lelkigyakorlaton 10 Érsek és Püspök és körülbelül 200 pap és a Mozgalom 30 laikus apostola vett részt.

Emlékeztetlek (benneteket), hogy a MPM Hivatalos Székhelye: Viadon G. Bosco 3, 22100 Como-Lora (Olaszország). +39 031 6872026 (figyelem: via di G. Bosco 3 és nem 1). Francesco Geremia, a mi társfelelősünk teljesen szabaddá tehette magát a Mozgalmunk számára: (ez) Szűzanya egy szép kegyelme. Ő (Geremia atya) általában a Székhelyen tartózkodik majd az év elejétől kezdve. Törődik Quartilio atya örökségével, Lombardia szerte területi cönákulumokat tart, Olaszországban tavasszal (tart Cönákulumokat), és utána mehet az egész angol nyelvű világba: nektek kell gondoskodnotok, hogy meghívjátok.

StefanoGobbi atya első életrajza, melyet jól és pontosan gondoztuk én és Quadrilio atya, hamarosan kijön a San Paolo nyomdából. 5000 olasz példányt rendeltünk meg. Az anyanyelvetekre való fordításra keressetek valakit, és lépjetek kapcsolatba a Paolina (nővérekkel: Paoline) és a Mozgalom Székhelyével.

 

Lelkigyakorlatokat

fogunk tartani, mint általában az MPM Püspökei és Papjai számára Collevalenza-ban vasárnap, június 21-től szombat reggelig, június 27-ig az Irgalmas Szeretet Kegyhelyénél.

Minden információért és a relatív bejelentkezésekért forduljatok, mint mindig, FlorioQuercia SJ atyához – Via Carlo Marx 1 – Centrosan Francesco de Geronimo – 74023 Grottaglie (Fax (0039) 099 5635710, mobil (0039) 333 6322248, email: querciaflorio@tiscali.it

 

Előre látott Cönákulumok

Gondolom, hogy január 5-től március 6-ig Equádorban, Venezuelában, Kolumbiában, Brazíliában, Bolíviában, Peruban leszek; április 29-től május 29-ig San Domingóban, Haitiben, Mexikóban, Guatemalában, Salvadorban, Costa Rikában; augusztus 15. után Fidzsiben, Ausztráliában. Fülöp-szigeteken, Koreában.

 

Területi Cönákulumok Olaszországban

a.    április 14: BOLOGNA, EmiliaRomagna

b.    április 16: COLLEVALENZA, Umbria

c.    április 25: PADOVA, Veneto

d.    május 13: DONGO, Lombardia

e.    június 11: LORETO, Marche

         Geremia atya kész válaszolni a meghívásaitokra.

 

Elmélkedés

 

Vesszük Szent II. János Pál 2000. május 13-án Fatimában tartott szentbeszédét, Jácinta és Ferenc boldoggá avatása alkalmából: „Mennyi áldozat (volt) a második évezred elmúlt utolsó századában!… A Fatimai Üzenet felhívás a megtérésre, az emberiségnek tett felhívás, hogy ne váljék a Sárkány játékszerévé” (lásd Jel 12,3), mint ahogy az egész XX. században (megtörtént). De Fatimánál, mondja a Szentatya, van egy másik „nagy apokaliptikus Jel”: „Az isteni terv szerint, az Égből lejött erre a földre az Atya kiváltságos kicsinyeinek a megkeresésére „egy napba öltözött Asszony” (Jel 12,1).Ő beszél nekik az anya hangjával és szívével.” (Így is az „én könyvem volt annak az eszköze, hogy égi Édesanyátok hangját, anyai szabadító tervem megnyilatkoztatását és a felhívást sok szeretett gyermekem szívébe, lelkébe eljuttassa.” 1984. jan. 21.).

Ettől a szentbeszédtől következik, hogy beszélhetünk ezekről az időkről, mint apokaliptikus időkről (Jel 12). (Ez) nem az utolsó illuminátusnak (felvilágosult szektásnak) a fantáziája, hanem megvan (hozzá) II. János Pál Pápa tekintélye.

A M.P.M. úgy mutatkozik, mint a Fatimai Üzenet folytatása, úgy is, mint apokaliptikus üzenet: „Az utolsó Fatimai jelenésem alkalmával bekövetkezett napcsoda csak prófétai jel volt, figyelmeztetve benneteket, hogy tekintsetek mindnyájan a még lepecsételt könyvre” /Jelenések könyvére/, (1987. okt. 13.).

Ez a nyitja annak, amit hivatva vagyunk megérteni „a Napba öltözött Asszonnyal” szembenálló első „apokaliptikus vadállatot” (ami nem más, mint) a vörös sárkány; és a mi időnk számára a marxista ateizmus (1989. május 14.). A Katolikus Egyház Katekizmusa „téves messianizmusnak” nevezi (CCC 676), vagyis „téves Krisztusnak” (lásd Mt 24,4). Agresszív formát öltött a világ meghódítására pontosan négy napon belül a napcsoda után: Oroszországban 1917. október 17-én elkezdődött a bolsevista forradalom. „Hetven éve történt, hogy Ellenfelem, a Sátán feljött közétek a mélységből, hogy egész rettenetes hatalmával megnyilatkozzék, mint a vörös Sárkány” (1987. október 13.).

Követve a Jelenések aktualizáló olvasását, felfedezhetjük a párduchoz hasonló „vadállatban” a gyakorlati ateizmust, mely újra akarja ismételni minden nemzet szintjén „együtt összeesküdve”, az eredeti lázadás bűnét „Isten ellen és az ő Krisztusa ellen”. Ez a lázadás egy humanizmus messianista formája alatt mutatkozik, mely önmagát üdvözíti. CCC 675: „Az üldöztetések… feltárják a „gonoszság misztériumát”, amely a vallási félrevezetés alakjában húzódik meg, az emberek problémáira nyilvánvaló megoldást kínál az igazságtól való elpártolásuk által. A vallási félrevezetés csúcsán az Antikrisztus tevékenysége áll, vagyis az álmessiásé, amelyben az ember önmagát dicsőíti, Isten helyére állva, és a Messiás helyébe, aki testben jött el”. („Szeplőtelen Szívem különleges ajándéka erre az időre a Katolikus Egyház Katekizmusa, amit a Pápám úgy akart közzé tenni, mint végső és fénylő tanúságtételét” (1993. január 1.).

Ennek a téves humanizmusnak, ennek a téves univerzális messianizmusnak a célja nem csak az, hogy tagadja az Istent, hanem hogy káromolja is Őt. A Kék Könyv egyes részei így világosan megnevezik ezt a „vadállatot”, melynek a nevét fölöslegessé válik kimondani, ugyanúgy hiábavaló, sőt veszélyes egy mérges kígyó testére taposni, ha (az illető) nincs abban az állapotban, hogy széttiporja a fejét. Azonban hagyjuk bizalommal, hogy a Szűzanya tegye meg, mert ez (az), amit Ő tenni fog „a végén”, amint írva van a Biblia elsőtől (Ter 3,15) az utolsó (Jel 20,1-3) lapjáig. „Végül az én Szeplőtelen Szívem fog diadalmaskodni”.

Folytatva még, a Jel 13,11-ben olvasunk a bárányhoz hasonló vadállatról: a „hamis próféta”, vagyis az antikrisztus személyében jön („in persona”), aki sajnos „a mieink közül származik” (1Jn 2,19), ami hasonló Júdás misztériumához. Átadja majd az Egyházat az ellenségeinek egy csókkal, a szeretet egyik jelével az (Egyház felé), hogy jobban elárulhassa Azt. „Tehát hányan hagyják el e szegény fiaim közül ma is az Egyházat, vagy bírálják és támadják, vagy egyenesen el is árulják, és kiszolgáltatják Ellenfelemnek! ’Júdás, csókkal árulod el az emberfiát?’ ” (1978. március 19.).

Nem kell kísérteni az Istent, kérdezve: „Uram, ki az?” (Jn 13,25). Jézus soha sem pontosította az apostolai előtt, ki lenne az áruló. (Pontosítás) jelenti egy személynek az elítélését. Engedelmeskedjünk bizalommal Égi Édesanyánknak. „A nyelvetek oldódjon meg a jóság, a szeretet, az igazság szavaira… Értelmetek csak a béke és az irgalmasság, a megértés és a mentés gondolataira nyíljék meg, és soha ne ragadja el az ítélkezés és a bírálat, még kevésbé a gonoszság és a kárhoztatás” (1981. március 4.). „Szeplőtelen Szívemben alapozom meg belső kiegyensúlyozottságotokat, szeretett fiaim, mert ma szükség van arra, hogy egyre körültekintőbbek és kiegyensúlyozottabbak legyetek” (1979. március 25.).

Ezért Stefano (Gobbi) atya nem akarta, hogy a Cönákulumokon osztogassanak vagy vitassanak más írásokat, vagy üzeneteket a Kék Könyvön és az elmélkedésein kívül. Ez egy feltétele, hogy Cönákulumokat tartsanak, (tehát) ezektől tartózkodni kell.

Jézus csak a szeretett tanítványnak, aki a vállára borult, közölte, hogy kicsoda az áruló. az utolsó pillanatban. Ez egy szörnyű titok… A Szűzanya nem mondja, hogy ki lesz nyilatkoztatva, ki tudja, melyik misztikustól, és még kevésbé, hogy az interneten, de mond valamit, ami felelőssé tesz mindenkit: „… magukból az Egyházban és a világban történő eseményekből válik nyilvánvalóvá”. (1993. március 15.). Tehát azt az eseményekből kell felismernünk, a szemeinken keresztül, melyek látnak, a füleken keresztül, melyek hallanak, intelligenciánkon keresztül, mely megérti (azt). Így kellett megfontolni „Krisztus tetteit” (lásd Mt 11.2-4 és 13,15); így kell megfontolni az antikrisztus tetteit (2Tessz 2,9-12). A Szűzanya kér még egy „tudatos” (1977. július 25.): „megfontolt és kiegyensúlyozott” engedelmességet, a nélkül, hogy valamit is elvennénk az igazságból, különben Jézus szemrehányást tehet: „Képmutatók! A föld és az ég jeleiből tudtok következtetni, miért nem ismeritek föl a mostani időt? Miért nem ítélitek meg magatok, mi a valóság?” (Lk 12,56-57).

Olvassuk 1978. február 10-ei (üzenetet): „A sötétség leereszkedik majd az Egyházra, és még sűrűbb lesz, azt követően, hogy égi Édesanyátok magához veszi első kedves fia, VI. Pál lelkét, aki most végső áldozatát készül bemutatni a kereszten.” De volt nekünk II. János Pál Pápánk, lásd 1979. jan. 1: „Éppen most, amikor a Sátán azt képzelte, hogy győzött, miután Isten elfogadta VI. Pál Pápa és I. János Pál Pápa áldozatát, elnyertem Istentől az Egyház számára azt a Pápát, akit én készítettem fel, én neveltem.” Majd: „Amikor ez a Pápa beteljesíti Jézustól rábízott feladatát, és Én leszállok az Égből, hogy elfogadjam áldozatát, akkor benneteket az akkorra általánossá váló hitehagyás sűrű sötétsége vesz körül. Csak az a kis maradék tart ki hűségben, amely ezekben az években anyai meghívásomat elfogadva engedi, hogy Szeplőtelen Szívem biztos menedékébe zárjam.” (1991. május 13.).

Gobbi atya mondta a 2008-as körlevelében: „Az Egyház ekkora drámai helyzete előtt találjuk magunkat, hogy XVI. Benedek Pápa így írja le: ’Uram, minket az Egyház ennyire piszkos öltözete és tekintete megrémít. De mi magunk vagyunk, akik bepiszkítjuk. Mi magunk vagyunk, akik minduntalan elárulják, minden nagy szavaink és nagy gesztusaink után. Légy irgalmas az Egyházad iránt: a belseje iránt is, Ádám minduntalan elesik. Az eleséseinkkel lerántunk téged a földre, és a Sátán kinevet, mivel reménykedik, hogy többé nem bírsz felkelni ebből az elesésből, reménykedik, hogy Te, mivel le lettél rántva a földre az Egyház elesése által, legyőzötten maradsz a földön.” (Ratzinger Bíboros, most már XVI. Benedek Pápa, Keresztút 9. állomása, 2005. március 25.).”

„Van egy másik rejtett tanács is, amely mindennap bíráskodik és ítélkezik felette, gyakran azok alkotják, akiket saját népéből ruházott fel hatalommal.” (1981. április 17.). Ez a rejtett tekintély tanácsa diktátoros (lásd ApCsel 5,28). Az utolsó idők apostolai látják, hogy „alattomosan de határozottan” meg van tiltva, hogy beszéljenek a Hit egyes igazságairól, mivel (ezek az igazságok) nem alkalmasak a mai idők mentalitásához. „A relativizmus diktatúráját építik” mondta a későbbi XVI. Benedek a Konklávé megkezdésének a szentbeszédében 2005. április 18-án: ”(Ha valaki) az Egyház credo-ja szerinti tiszta hittel rendelkezik, (akkor azt az illetőt) gyakran a fundamentalizmus címkéjével látják el. Míg a relativizmus, (ami nem más, mint) engedni magunkat, hogy egy tanítás bármilyen szele ide-oda dobáljon (Ef 4,14) (úgy) jelenik meg, mint egyetlen magatartás a mai idők magaslatán”.

Boldog VI. Pál prófétailag előrelátta ezt az időt: „A katolicizmuson belül (úgy) tűnik, hogy uralkodik egy nem katolikus típusú gondolkodás, és megtörténhet, hogy ez a nem katolikus gondolkodás a katolicizmus belsejében a legerősebbé válik. De nem fogja soha az Egyház gondolkodását képviselni. Szükséges, hogy megmaradjon egy kis nyáj, bármilyen kicsi is legyen.” VI Pál titkos, Jean Guiton (1986) 152-153. („Gyakran imádkozzátok a hitvallást (1968. június 29.), amelyet első kedves fiam, a már ide fölvett VI. Pál Pápa állított össze, tekintetre e nehéz időkre.” 1986. dec. 3.).

Az antikrisztusnak az igaz Krisztust kell felváltania az Egyházban. Hol van „maga Krisztus, a mi Húsvétunk” (CCC 1324), az Egyházban? Az Oltáriszentségben. Tehát a küzdelem most az Oltáriszentség misztériumára összpontosul. 2Tessz 2,3-4-ben olvasni, hogy „az antikrisztus mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek nevezünk”, vagyis az Oltáriszentség fölé. Soha nem teszi ezt világosan, hanem mindig alattomos kétértelműséggel, annyira hogy sikerül az antikrisztusnak „eltörölnie az áldozatot” (Dán 12,11). „Elfogadva a protestáns tanítást, azt mondják majd, hogy a szentmise nem áldozat, csupán a szent vacsora, vagyis annak emléke, amit Jézus az utolsó vacsorán végbevitt.” (1992. dec. 31.). (Ezt) a „történelem Jézusát” lefokozzák a múltra, akit ez a rejtett tanács a „Hit Krisztusának” nevez, de (ez) egy hamis Krisztus egy hamis Egyházban.

Szent II. János Pál Ecclesia de Eucharistia” 10. pontjában írja: „Olykor meglehetősen csonkán értelmezik az Eucharisztia misztériumát. Megfosztván áldozati jellegétől, úgy tekintik, mintha nem volna egyéb, mint egy testvéri összejövetel étkezéssel… Az Eucharisztia túlságosan nagy ajándék ahhoz, hogy megengedhetne leszűkített és kétértelmű értelmezéseket.

Itt van minden apokaliptikus támadásnak a gyújtópontja Isten ellen, Krisztusa ellen, az Ő Egyháza ellen. Nem beszélve még (arról amit) „az egyre jobban terjedő fekete misék alatt, az ördögi és szentségtörő kultuszban kell elszenvednie. Ennek tetőfokán leírhatatlan és trágár cselekedetek történnek a legszentebb Oltáriszentség ellen.” (1988. március 31.).

„Arra vagytok hivatva, hogy mindinkább az Oltáriszentségben jelenlévő Jézus apostolaivá és új vértanúivá váljatok.” (1978. július 13.). Az Egyházat rövidesen egy újabb, eddig még nem ismert rettenetes üldözés fogja megrázni”. (1988. november 12.). „A Sátán egyre nyíltabban készíti cselszövéseit Egyházamban.” (1975. december 31.). „Látszólag minden nyugodt, és úgy tűnik, hogy minden jól megy. Valóságban… ezek azok az idők, amelyeket megjövendöltem. Bíborosok bíborosok ellen, püspökök püspökök ellen, papok papok ellen támadnak, és Krisztus nyáját ragadozó farkasok tépik szét, akik védtelen és szelíd bárányként lopakodnak be az Egyházba. Közülük néhány még felelősségteljes helyet is betölt. Rajtuk keresztül sikerült a Sátánnak oda behatolnia, és az Egyház csúcsán működnie.” (1986. szeptember 6.). „Ez a megoszlás hamarosan nyílt, erős és kiterjedt lesz, és akkor nektek kell az egyesítő köteléknek lennetek, hogy összefogjátok azokat, akik a hit egységében akarnak maradni.” (1985. július 5.). „Immár elérkezett az az idő, amelyet Zakariás próféta megjövendölt.” (13,7-9) 1992. november 22. lásd 1995. március 11.).

„Az Egyház… készül a Golgota csúcsára, hogy ott keresztre feszítsék és megvívja haláltusáját… Egyházunk feltámadásának bizonyosságában várakozunk.” (Nagypéntek, 1982. április 9.). Ezt a CCC (Katolikus Egyház Katekizmusa) 677 is meghirdette: „Az Egyház Isten országának dicsőségébe nem léphet be másképpen, mint az utolsó húsvétján keresztül, amellyel követi Urát a halálban és a feltámadásban.”

„E rettenetes megpróbáltatás véres ostora alatt hogyan lesztek képesek elkerülni a pusztulást, a csüggedést, hogy lesztek képesek megmaradni erősnek a hitben, és csak Jézusban és Evangéliumában hinni? Szeplőtelen Szívem válik legerősebb védelmezőtökké…” (1986. június 7.).

Az első dolog, amit tenni kell tehát a bizalom: „Erre csak egyféleképpen válaszoljatok: ajánljátok fel nekem a fájdalmat, amelyet elviseltek, és legyetek bizalommal, bizalommal, bizalommal égi Édesanyátok iránt.” (1978. február 11.). „Mindenkor ez a bizalom szolgált a Mindenhatónak arra, hogy minden korban megvalósítsa tervét”. (1976. július 26.). Egyedül csak Szeplőtelen Szívemre figyeljetek. Ide meneküljetek. itt melegedjetek fel, és itt erősödjetek meg. Érezzétek itt magatokat biztonságban. Bízzátok magatokat teljesen erre a Szívre fenntartás nélkül: csak akkor feleltek meg az üdvösség nagy tervének.” (1976. március 15.).

A második (dolog, amit tenni kell), hogy többet imádkozzatok: „Oly nehéz és veszélyes pillanatok közelednek, hogy csak azok menekülhetnek meg, akik elfogadják hívásomat, hogy mindig Velem imádkozzanak.” (1991. november 21.). „A rózsafüzér alázatos és törékeny lánca alkotja azt az erős láncot, amellyel mozgásképtelenné teszem a világ uralkodóját, Isten és az Ő szolgáinak ellenségét… Lehetőséget adtok égi Édesanyátoknak, hogy megkötözze a Sátánt, hogy így eleget tehessen küldetésének és széttiporja a fejét, vagyis örökre legyőzze és bezárja őt a tűzzel és kénkővel égő mélységbe.” (1992. okt. 7.). A Cönákulumok, főleg a családi Cönákulumok (olyanok), mint „az éjben kigyúlt fáklyák, mint az engesztelés megbízható pontjai, mint az olyan nagyon áhított és nélkülözhetetlen menedék… hogy biztos lakhelyet nyújtsanak számotokra az immár a reátok váró nagy megpróbáltatásban.” (1990. január 1.).

A harmadik (dolog, amit tenni kell), amint az elején mondottam, elfogadni türelemmel és bizalommal a szenvedéseket, melyeket a Mennyei Atya küld, hogy megfelelhessünk a Szeretet Isteni Tervének.

A mi reményünk természetfeletti. a kereszt alatt álló Máriáé: „Azt szeretném, hogy… legyetek mind mellettem, fájdalmas Édesanyátok mellett… hogy megtanítsalak benneteket… hősiesen remélni, a látszat ellenére is.” (1988. ápr.2.). „Egyházam számára ez nem a vég, teljes és csodálatos megújulása készül.” (1975. okt. 18.). „Szeplőtelen Szívem diadalának az új tavasza készül kibontakozni az Egyházban” (1979. márc. 9.). (Ez) a Könyv befejezése (1997. dec. 31.).

A Kereszt látszólagos veresége az „Atya szeretettervének” a részét képezi: „Ellenfelem egy napon úgy gondolja, hogy teljes győzelmet aratott a világon, az Egyházon és a lelkeken. Akkor lépek majd csak közbe – rettenetesen és győzelmesen – hogy annál nagyobb legyen veresége, minél biztosabb lesz abban, hogy mindörökre győzött.” (1975. okt. 18.).

„Ebben az időben a katolikus Egyházban megmarad egy kis maradék, amely mindig hűséges lesz Krisztushoz, az Evangéliumhoz és annak teljes igazságához. A kis maradék kicsi nyájat (Lk 12,33) képez, amelyet Szeplőtelen Szívem mélyén mindentől megőrzök.” (1988. jún. 11.).

Tetszik az Istennek, hogy így valósítsa meg az Ő üdvözítő szeretet-tervét, Márián keresztül, (Mária) Szeplőtelen Szívének szentelt kicsinyek gyengesége által.

Vele fogjuk énekelni örökre a Magnificatot az egyedüli Isten dicsőítésére.

 

Biztosítalak benneteket az imáimról és a testvéri áldásomról és sok imát és bizonyos híreket is várok részetekről.

 

                                               a ti kis testvéretek don Laurent Larroque atya