Készüljünk Fatima 100. évfordulójára

2015.05.15 07:57

„Kívánom, hogy a hét esztendő, amely elválaszt bennünket a jelenések századik évfordulójától, felgyorsítsa a Mária Szeplőtelen Szívének győzelméről szóló jövendölés beteljesedését, a Szentháromság dicsőségére" – zárta beszédét a pápa.

fatimai jelenések centenáriuma
  

2010. május 13-án Fatimában mondott beszédében XVI. Benedek pápa utalt a jelenések századik évfordulójára, és az ünnepség miértjéről szólva kiemelte a fatimai Üzenet központi mondanivalójának jelentőségét is: „Még hét esztendő és Mária első látogatásának századik évfordulóját ünneplitek majd, aki Tanítóként bevezette a kis látnokokat a szentháromságos szeretet legbensőségesebb ismeretébe, és megízleltette velük Istent, az emberi lét legszebb tapasztalataként.” A fatimai szentély mintegy erre válaszul elindította a centenáriumra való felkészülést: 2010 decemberében hétéves ünnepségsorozat kezdődött, amelynek témáját a második fatimai jelenés adja: Szeplőtelen Szívem elvezet benneteket Istenhez. Ez azt jelenti, hogy a valódi Mária-tisztelet szükségszerűen arra mutat rá, hogy minden hívő életében Isten áll a középpontban. Így tehát a fatimai Üzenet átelmélkedése azt jelenti, hogy sorra vesszük a keresztény hit fontos szempontjait, és újra felfedezzük Isten szeretetének lenyűgöző szépségét.

 

 

I. A JELENÉSEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁRA EMLÉKEZŐ ÜNNEPSÉGSOROZAT CÉLJA

A fatimai jelenések meghatározóak voltak a Katolikus Egyház életében, nemcsak azáltal, hogy számtalan embert megérintettek szerte a világon, hanem azáltal is, hogy szorosan kapcsolódnak az evangéliumi üzenethez, sok katolikus hitének elmélyüléséhez járultak hozzá, illetve azáltal, hogy a felhívásoknak prófétai ereje van. Az Egy-ház megerősítette, hogy a felhívások a keresztény élet megvalósítását előmozdító hihető és hiteles ajánlások.

Valóban, a fatimai Üzenet minden idők híveinek szól: nem rekedt meg egy régmúlt korszakban, hanem egy-fajta dinamizmust ad jelenünknek, és a hit új horizontjait nyitja meg az emberiség történelmének jövőjében.  Mivel a fatimai események a mai kor emberéhez intéznek felhívást, az első centenáriumra való emlékezés is ennek a felhívásnak egyik eszköze kíván lenni. Nem arról van szó tehát, hogy kiemelünk egy rövid történelmi időszakot, amelynek visszhangjai a múlt egy pillanatát idézik fel.

XVI. Benedek pápa 2010. májusi zarándoklata Cova da Iriába - illetve elődeinek fatimai látogatása - valamilyen módon arra mutat rá, hogy a fatimai Üzenetben olyan elemek vannak jelen, amelyek által az Üzenet egyszerre az evangelizáció eszközévé, a megtérés útjává válhat, és segíthet a Jézus Krisztussal való találkozásban. Ezért ez a megemlékezés-sorozat igyekszik mélyebben megérteni és a mai ember számára aktuálissá tenni ezt az üzenetet; igyekszik eszközzé válni a hit megújításában és megerősítésében, valamint segítséget nyújtani Isten népének lelki növekedésében.

A centenáriumi ünnepség tehát mindenekelőtt és legfőképpen pasztorális projekt, amely leginkább a lelki dimenziót és a hittel kapcsolatos megfontolásokat emeli ki. Az ünnepség céljai ennél fogva vallásos jellegűek, mind a különböző szempontokat (teológiai, ünnepi, lelki, kateketikai stb.), mind pedig a dimenziókat tekintve (személyes, közösségi, társadalmi stb.).

A kulturális és társadalmi szempontok szintén helyet kapnak a megemlékezésekben, de mindig a misszió szemszögéből nézve: a jelenésekre való emlékezés egyrészt olyan kivételes eszköz, amely segít eljutni azokhoz, akik távol vannak az Egyháztól, másrészt a hit kifejeződése, valamint az emberi valóság keresztény megvalósulása.

A fatimai jelenések századik évfordulójára emlékező ünnepségek céljai a fent felvázolt szempontok alapján így fogalmazhatók meg:

1.  A fatimai jelenések fontosságának hangsúlyozása az Egyház és a világ számára.

2.  A fatimai Üzenet terjesztése országos és nemzetközi szinten. 3. A fatimai Üzenet tematikus szempontjainak és azok jelentőségének elmélyítése a keresztény életben.

4.  A fatimai Üzenet teológiájának elmélyítése.

5.  Pasztorális javaslatok kidolgozása a fatimai Üzenet fényében.

6.  Fatima lelkiségének terjesztése.

7.  Fatimához kötődő személyek, csoportok aktív részvételének elmozdítása a rendezvényeken, megemlékezésekben.

8.  Ünnepségek szervezése különböző közegekben.

9.  A fatimai pásztorgyermekek alakjának, mint a katekézis lehetséges alanyainak bemutatása.

10. A máriás dimenzió erősítése a hit keresztény kifejeződésében.

 

II. A JELENÉSEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁNAK TEMATIKÁJA

A fatimai jelenések centenáriumára való felkészülés hét évére egy tematikus programot dolgoztak ki, Lúcia nővér Emlékezéseit alapul véve.

Minden évben az Angyal, illetve a Szűzanya egy-egy jelenése kerül a középpontba, így haladunk végig a fatimai eseményeken. A tanúságtételeket és különböző teológiai elmélkedéseket alapul véve a tematika kidolgozói arra törekedtek, hogy a fatimai Üzenet alapvető gondolatait emeljék ki. Minden évhez néhány javaslatot, ajánlást rendeltek: egy különleges kifejezést a jelenések történetéből, amely alapján az egész év általános témája megfogalmazható; egy teológiai, egy katekétikai elemet, és a hívő magatartás egy-egy jellemzőjét. Minden év témájához hat tematikus alegység tartozik.

Ez a tematika a fatimai Üzenet legfontosabb elemeit fűzi fel egy vezérfonalra, kiemeli az azokat összekötő vonásokat, megkülönbözteti a fő szempontokat a másodlagosaktól, illetve felkínál egy megközelítési módot és értelmezési lehetőségeket. A terv kidolgozói arra törekedtek, hogy a tervbe egyaránt integrálják a fatimai Üzenet teológiai tartalmát és lelkiségének konkrét kifejeződéseit, amelyeket azután a különböző pasztorális elgondolásokba be lehet ágyazni:

  1. a Szentháromság imádása,
  2. az Eucharisztia központi szerepe,
  3.  megtérésre való felhívás,
  4. a bűnbánat, mint a megtérés útja,
  5. a katolikus hit máriás dimenziója, a bűnösök megtéréséért,
  6. a pápáért és a világbékéért való imádság,
  7. Jézus és Mária szívének engesztelése, és
  8. a testvéri szolidaritás.

Mindezek az elemek teológiai keretben kínálnak perspektívát a fatimai lelkiség gyakorlati áhítatának jellemzőihez, melyek: a rózsafüzér imádkozása, a szentségimádás, az elsőszombati ájtatosságok, Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete. Ezekből áll össze tehát egy iránymutatás, amely a liturgikus ünnepléseket, a katekézist, a lelkiséget és az áhítatgyakorlatokat, valamint a tanulást és elmélkedést segíti.

 

A HÉT előkészületi ESZTENDŐ TEMATIKÁJA

Szeplőtelen Szívem elvezet benneteket Istenhez

Ciklu-

sok

A fatimai

esemény

Kiemelt mondat

Az év témája

Teológiai elem

Kateketi-

kai elem

A hit kon-

krét meg-

nyilvánu-

lása

2011

Az Angyal

jelenései

Istenem, hiszek Tebenned…

Szenthárom-

ság …

mélységesen imádlak

A három-személyű egy Isten

Isten szent-háromságos arca

Szentség-

imádás

2012

A májusi jelenés

Fel akarjátok ajánlani magatokat Istennek?

Fel akarjátok ajánlani

magatokat Istennek?

A megváltó Isten

Együttmű-

ködés a megváltásban

Önátadás

2013

A júniusi jelenés

Szeplőtelen Szívem lesz a menedéked és az út, amely elvezet Istenig

Ne féljetek!

Az ígéret Istene

A keresztény remény

Bizalom

2014

A júliusi jelenés

Ó Jézusom, Irántad való szeretetből…

Isten világ iránti szeretetében részesülünk

A könyörü-

letes Isten

A megtisztító és megváltó szeretet

Szeretet

2015

Az augusztusi jelenés

Imádkozzatok sokat és hozzatok áldozatot a bűnösökért!

Megszenteltek Krisztusban

A szent Isten

Az Egyház

a szentek

közössége

Imádság

2016

A szep-

temberi

jelenés

Isten elégedett áldozataitokkal.

Azért jöttem, hogy életetek legyen

Isten,

az élet teljessége

Részesülünk Isten gazdag életében

Ünneplés

2017

Az októberi

jelenés

A Rózsafüzér Királynője vagyok

Az Úr csodákat tesz

A szövetség Istene

Mária az üdvtörténetben

Mária-tisztelet

 

 

           
 

 

Pápai szentmise Fatimában

 

A pápa ötszázezer zarándok jelenlétében idézte fel az 1917-es jelenéseket és kijelentette: Fatima prófétai küldetése még nem ért véget. A szentély által közölt információk szerint ötszázezer zarándok vett részt a szertartáson, amelyen négy bíboros, 77 püspök és 1442 pap koncelebrált a pápával.

 

 

 

 

A Szentatya május 13-án 9.50-kor lépett a fatimai szentély területére, üdvözölve a zarándokokat, akik zászlókat és kendőket lengetve köszöntötték őt. A pápa a Jelenési kápolnánál öltözött át, s hamarosan megkezdődött az ünnepi szentmise, amelynek elején António Marto leiria-fatimai püspök köszöntötte őt.

A pápa szentbeszédét azzal kezdte: ő is zarándokként érkezett Fatimába, ahol Mária a modern időkben élőkhöz szólt. „Imádkozni jöttem Fatimába Máriával és a sok zarándokkal együtt az emberiség nagy családjáért, amelyet annyi betegség és szenvedés ér. Ugyanazokkal az érzelmekkel jöttem Fatimába, mint Boldog Ferenc és Jácinta és Isten szolgája Lúcia, hogy a Szűzanyára bízzam mélyről jövő vallomásomat: 'szeretem' Jézust, az egyház és a papok is 'szeretik' őt és őrá szegezik tekintetüket, ahogy közeledik a papságnak szentelt év. Azért is jöttem, hogy Mária anyai oltalmába ajánljam a papokat, a megszentelt életet élő férfiakat és nőket, misszionáriusokat és mindenkit, aki jócselekedetei által Isten Házát befogadó házzá teszi."

A Szentatya köszönetet mondott António Marto püspök szavaiért a szentmise kezdetén és a fatimai szentély részéről tapasztalt vendégszeretetért. Üdvözölte a köztársasági elnököt és más közéleti személyiségeket, és „lélekben magához ölelte" a portugáliai egyházmegyéket, amelyeket püspökeik képviselnek.

„Az Úr, a mi reményünk velünk van. Irgalmas szeretetében jövőt kínál népének: jövőt, amelyben vele egységben lehetünk" – folytatta a pápa. Mária a Magnificatban így énekelt: Szívem ujjong Istenemben, üdvözítő megváltómban! A Szűzanya hitte, hogy Isten irgalma „nemzedékről nemzedékre megmarad azokon, akik istenfélők". Fatima erre bizonyíték. „Még hét esztendő és Mária első látogatásának századik évfordulóját ünneplitek majd, aki Tanítóként bevezette a kis látnokokat a szentháromságos szeretet legbensőségesebb ismeretébe és megízleltette velük Istent, az emberi lét legszebb tapasztalataként" – fogalmazott a pápa szentbeszédében. „A kegyelem által szerettek bele Istenbe Jézusban, s Jácinta így kiáltott fel: 'Annyira szeretem mondani Jézusnak, hogy szeretem őt. Amikor sokszor mondom neki, olyan mintha láng égne bennem, de nem éget meg'. Ferenc így beszélt: 'Azt szerettem a legjobban, amikor az Urat láttuk abban a fényben, amellyel a Szűzanya töltött el minket. Annyira szeretem Istent!'" – idézett a pápa Lúcia nővér Emlékezéseiből.

A pásztorgyermekeket eltöltő fény ugyanaz a fény, amely megmutatkozott az idők teljességében: az emberré vált Isten Fiában. Neki hatalmában áll, hogy lángra lobbantsa a leghidegebb és legszomorúbb szíveket is, ahogy az emmauszi tanítványok történetében olvassuk – folytatta a pápa. Reményünknek tehát valódi alapja van: egyszerre történelmi és a történelmen túlmutató eseményre épül, a Názáreti Jézus eljövetelére. Az Istenbe vetett hit megnyitja előttünk a biztos remény horizontját, amelyben nem csalódhatunk: erre a szilárd alapra félelem nélkül építhetjük életünket.

Tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy Fatima prófétai küldetése véget ért – figyelmeztetett a Szentatya. Itt új életre kel Isten terve, amely azt kérdi az emberiségtől a kezdetektől fogva: 'Hol van testvéred, Ábel? […] Testvéred vére felkiált hozzám a földről!' Az emberiségnek sikerült kirobbantania a halál és a félelem körforgását, de nem sikerült annak véget vetnie… A Szentírásban gyakran olvassuk, hogy Isten igaz embereket keresett, hogy megmentse az ember városát, és ugyanezt tette itt, Fatimában is, amikor a Szűzanya megkérdezte: 'Fel akarjátok ajánlani magatokat Istennek, elviselni az összes szenvedést, amit számotokra küld a bűnökért való engesztelésért, amelyekkel megbántották őt és a bűnösök megtéréséért?'

Egy olyan időben, amikor az emberiség kész volt feláldozni mindent, ami szent a nemzetek, fajok, ideológiák önző oltárán, a Szűzanya leszállt a mennyből, hogy Isten égő szeretetét ültesse mindazok szívébe, akik bíznak benne. Akkor még csak három gyermek volt, életük példája azonban egyre terjedt. „Kívánom, hogy a hét esztendő, amely elválaszt bennünket a jelenések századik évfordulójától, felgyorsítsa a Mária Szeplőtelen Szívének győzelméről szóló jövendölés beteljesedését, a Szentháromság dicsőségére" – zárta beszédét a pápa. Ezután francia, angol, német, olasz, lengyel és portugál nyelven köszöntötte a zarándokokat és megáldotta a betegeket.

A szentmise után a szentély területén körbehordozták a Szűzanya szobrát, a Szentatya pedig a bazilikában rövid imádságot mondott az 1917-es jelenések szemtanúi, Ferenc, Jácinta és Lúcia sírjánál.