Élménybeszámoló

2014.08.05 08:28

Amelyet egy fiatal testvérünk juttatott el hozzánk, - a   MPM, Máriás Mozgalomhoz - aki egy kisbusz  fiatallal rész vett Szőkefalván 2014 Május 17-én az engesztelő zarándoklaton. Szűzanya 2002 március 15-én, a 12. nyilvános jelenése alkalmával fejezte ki kívánságát, ezzel kezdi testvérünk a beszámolóját. 

Sajnos, egyeseket nagyon megrendítette az a kontraszt, amelyet megtapasztaltak ottan. Ők a Szőkefalvi üzenetek szellemében készültek a zarándoklatra, útközben már a hagyományos rózsafüzért imádkozva, hogy a Szűzanya lelkületét, segítségét is ízlelgessék, a titkokhoz rövid elmélkedéseket is csatoltak,  és persze mint fiatalok énekekkel fűszerezve még jobban próbáltak ráhangolódni a kegyelem hívására, a személyes találkozásra az Úr Jézussal az OLTÁRISZENTSÉGBEN!  És mivel, kivel találkoztak? Modern, friss, Róma új irányú szellemiségével, a modernizmussal, amelyet a fő előadó ki is hangsúlyozott, mert Ő onnan töltekezett nem is olyan régen, szóval és tettel, azaz példával, próbálta tovább adni, a személyi kultusz alapvető jeleivel az új tanítást, evangéliumot? Mert a hangsúlyeltolódás napnál világosabban megmutatkozott, az Úr Jézus, a Szűzanya és az üzenetek mellékszereplőkké zsugorodtak, az előadó témájához, személyéhez, csillogásához viszonyítva, egyeseknek örömére, másoknak ürömmé vált az a nap.

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

„Kedves fiatal gyermekeim! Szeretném, hogy május 17-én Szőkefalvára jöjjetek SZENTSÉGIMÁDÁSRA! Ti vagytok a jövő alapjai! Jöjjetek, HÍV AZ ÉN SZENT FIAM!” És hogyan kezdi üzenetét a Szűzanya?

„Drága gyermekeim! KÖSZÖNÖM, hogy elfogadtátok hívásomat ezen leányomon keresztül!” A Szűzanya Szőkefalván úgy jelent meg mint a Fény királynője! Egy jó édesanya mindig tanítani, nevelni, ápolni akarja gyermekeit, és üzeneteit úgy kezdi, megköszöni, hogy elfogadjuk hívását és válaszolunk rá. Ő mindig üzenete befogadására, továbbadására eszközöket választ. Ennek a meghívásnak engedelmeskedve indultunk el mi is Szőkefalvára, mert a Szűzanya iránti tiszteletünket, szeretetünket azzal bizonyítjuk, hogy megtesszük amit kér, elvár tőlünk.

Elgondolkodtató, hogy a Szűzanya fiatal gyermekeit hívja májusba Szőkefalvára a Szentségimádásra. Vajon miért? Tudjuk sokan, május a Szűzanya hónapja. Ő, itten, mint Fény királynője, ebben a hónapban különösen a fiatalokhoz akar szólni, akik az élet kezdetén állanak.

A boldog, felhőtlen gyerekkor után a felnőtt kor következik, mint ahogyan a tavaszt nyár követi, és ahogyan májusban a természet virágba borul, amely majd ősszel gyümölcsöt hoz. Ugyan úgy a fiatalok is helyesen kell megválasszák életük útját, pályáját, hogy jó gyümölcsöt teremjenek, Isten dicsőségére, saját és környezetük lelki üdvére. Minden ember élete a fény és az árnyék útján halad, de a fény az életünk éltető eleme.

A Szűzanya a fiatalok figyelmét az Oltáriszentségben jelenlévő Szent Fiára, Jézus Krisztusra akarja irányítani – aki maga a „világ világossága”! Az Isten végtelenül boldog önmagában, de a boldogság és szeretet iránti vágyat az ember szívébe ültette el, és erre mi fiatalok nagyon érzékenyek vagyunk, és kevesen tudjuk, hogy ezt Isten nélkül, az Ő mellőzésével elérni nem tudjuk. A világ széles útjain másfajta, csábító boldogságot kínálnak, amely végül boldogtalanságba torkollik.

Az Úr Jézus édesanyján keresztül azért hív, hogy találkozzunk Vele, mert belőle élet, világosság, erő, békesség  fakad. A fiatalságra ma rengeteg veszély leselkedik, a Sátán tudja, hogy ők a jövő alapja. Éppen ezért megtesz mindent annak érdekében, hogy eltántorítsa a helyes útról a fiatal szíveket.

Mi is Szőkefalva felé lélekben  készültünk, hogy találkozzunk a Fény királynőjével és Szent Fiával az Oltáriszentségben. Mivel szombatra esett a zarándoklat, az örvendetes rózsafüzért imádkoztuk elmélkedve, és egy  szentet állítottunk példaképül magunk elé.

Az első tizedben a Szűzanya igenjéről elmélkedtünk. Példaképünk: Goretti Szent Mária, a tisztaság vértanúja. Inkább meghal, de súlyos bűnt nem követ el! Élete bizonyíték! A tisztaság lehetséges, olyan érték, amely minden áldozatot megér!

A második tizedben a Találkozásról elmélkedtünk. Isten akarata, hogy Jézust vigyük mások életébe, miután Őt befogadtuk,  belépett a miénkbe. Őt vigyük mások örömébe, bánatába, sötétségébe, keserűségébe. Példaképünk: Savio Domokos. Szeresd a két legszentebb szívet és ne félj az áldozattól, önmegtagadástól, mert erényes életet élni csak így lehet és legyenek a „szentek barátaid”!

A harmadik tizedben a Szűzanya öröméről elmélkedtünk, aki az Ige szülője és a megváltás Anyja. Az Úr felemeli az alázatosakat, ezért nagy a megváltó Édesanyja, „aki után az igazak vágyakoztak”. Példaképünk: szent Imre herceg, a magyar ifjúság védőszentje. Népem, ha élni akarsz, tiszta, romlatlan ifjúságod legyen!

A negyedik tizedben a felajánlás örömét elmélkedtük át. Íme, Istennek a Fia! Ő az én méhem gyümölcse, de Hozzád tartozik. Én is teljes szívemmel Hozzád szeretnék tartozni, örökre, Veled Szűzanyám, én is kimondom saját „Fiat”-omat, az Istennek! Példaképeink: a Fatimai pásztorgyerekek, Lucia, Ferenc és Jácinta. Mindent elfogadok, amit Isten küld! Ó, Jézus, irántad való szeretetből, a bűnösök megtéréséért, és a Szűzanya Szeplőtelen Szent Szíve ellen elkövetett bűnök engeszteléséért!

Az ötödik tizedben a Szűzanya példáját követjük, ahogyan  Józseffel felelőséggel nevelik Isteni Fiúkat. Elzarándokolnak a Jeruzsálemi templomba a 12 éves fiukkal, és ottan az események és körülmények emberileg felfoghatatlan és érthetetlen módon alakulnak, bontakoznak ki.

Ezt a titkot imádkozva, azt fontolgattuk, hogy Isten miután belépett az életünkbe, hogyan készített fel egyre nagyobb áldozatokra és egyre nagyobb kegyelmekre, mert csak így növekedhetünk a hitben és a keresztény tanúságtételben is. Íme, Uram térj be még teljesebben életembe! Még ha nehezebb lesz is, a Te akaratod teljesedjék. Azt kívánom, hogy minden kereszt és szenvedésem újabb találkozás legyen Veled.

Példaképünk: boldog Chiara Luce. „Egyetlen életed van néked és nem mindegy, hogyan töltöd el. Időt csak nagy dolgokra szentelj”.  A próbatételben: „Jézusom, ha Te akarod, akarom én is”.

Amikor megérkeztünk Szőkefalvára, előre Rózsika szobájában adtunk hálát Istennek, - hogy Őt kiválasztotta erre a küldetésre, - és a Szűzanyának, hogy nálunk, Erdélyben is megjelent. Majd megköszöntük neki – Rózsikának - is, hogy igent mondott, vállalta, és így azt a sok kegyelmet közvetítette  számunkra, amely azóta folyamatosan árad, és árad, és árad! Persze, hogy töltöttünk egy-egy flakon „áldott kút-vizet” is.

Számomra a döbbenet és a hideg zuhany azután kezdődött el! Egyes zarándok testvéreim számára a „zavarodottság, bizonytalanság”. Én a fiatalokat próbáltam ráhangolni a szentek példája szerinti életre, a Szentségimádás, elmélkedés, Szentírás olvasására,  fontosságára.

A helyszínen,  a katekézis és az öröm-vallása, fogadott, amelyet Hajlák Attila tisztelendő vezetett. Számomra itt feltevődött a kérdés. Miért a változtatás? Kit, mit is szolgál? A Szűzanya nem katekézisre hívott, hanem Szentségimádásra! Hogy én katolikus lettem, abban Szőkefalva üzenetei, Rózsika nagyon besegített, és Molnár Gyula bácsi tanácsai, előadásai, írásai. Akkoriban a Szentségimádások, elmélkedések, katekézisek más mederben folytak! Mély lelki dolgokat érintettek, mozgattak meg ott legbelül, a fiatal szívekben is! Megtérést, életmód és felfogások megváltoztatását. Számomra ezért volt „kesernyés ízű”, mert az örömről volt szó, de Krisztus követés nélkül! , felszínes lubickolással.  Igaz, hogy a kereszténység az öröm vallása kellene hogy legyen, de ez az öröm a szenvedésben is meg kell hogy mutatkozzon, úgy mint az előbbiekben említett fiatal szentjeink életében.

Ítélkezni nem akarok, sőt, távol áll tőlem, de én azt a Krisztust (és tanítást, katekézist), akinek nincsenek sebhelyei (múltja és kipróbált évezredes alapja), követni nem tudom és nem akarom!

„Miért nem imádkozzuk a szenvedés 14 stációja – a keresztút – HELYETT, az öröm 14 állomását, mert van az is – hangzott el nyomatékosan – a katekézisben. Eljött a változás, változtatás ideje”. Úgy tűnik egyesek nagyon várják, sőt régóta  akarják az alapoktól kezdve. És lőn, elkezdődött, már az Egyház csúcsán is!

Krisztus követés nélkül célba (mennyországba) érni nem lehet. (csak a Pokolba!). Mennyire szomorú, hogy az üdvösségre vezető „eszközöket” ,  szentségek, kereszt, amely az örök-életre vezet, már kezdik felváltani az öröm könnyű útjának „lidérces délibábjai”.

Kimodtuk: „Imádunk Téged Krisztus, és áldunk , mert Szent kereszted által megváltottad a világot”! De térdet NEM hajtottunk rá! A tisztelendő úr sem, mi sem, az ifjúság! Már nem kell térdet hajtani? Az idősek nem tudnak, izületi panaszaik miatt. De mi miért is nem?

II. János Páll pápánk, aki a fiatalok pápája volt, azt mondta: „Ne féljetek! Tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt”. És Ő maga volt ebben példakép. Utolsó keresztútján, amit láttam, a keresztet magához ölelve imádkozta. Ő célba ért és tiszteletét, elköteleződését külső jelekkel is bizonyította, ki vagyok én, a senki, hogy rendet bontsak és üljek  mint egy báb az élet fája előtt, vagyis a keresztút alatt?

„Ha nem teszed le a keresztet, nem tudod felvenni!” - hangzott a katekézisben. Ha egyszer felvettük, azt letenni nem tudod, mert ha leteszed az már nem Krisztus követés.

Amikor csak tudok, bekapcsolódok a Mária Rádiónak élő adásába, amelyet a Szent Jobb kápolnából közvetítenek havonta, az éjszakai engesztelés alkalmából. Amikor a tizenkettedik állomást végzik: Jézus meghal a kereszten, hallatszik, letérdelnek és mély csönd következik, mert az Úr Jézus halála azt hirdeti – nagy volt lelkünk, üdvösségünk ára. De az öröm vallásában már nem térdelünk le, és mellébeszélünk! Félünk a „kegyelemfertőzéstől” ?

„Köszönjük, hogy meghaltál értünk és vállaltad a kereszt halált és kifizetted adósságainkat”! Ez igaz, de ahhoz, hogy eljussunk az üdvösségre, nekünk is a ránk eső részt mindennap vállalnuk kell.

XVI. Benedek (emeritus)  pápa az ifjúsági találkozón azt mondotta a fiataloknak: ismerjék meg hitük tanítását, elmélkedjék át a katekizmust, ne féljenek Jézus Krisztustól, követésétől, mert nem vesz el tőlük semmit, sőt mindent megad bőséggel, ami az örök életre segíti.

Ha meg akarunk maradni hűséges katolikus keresztényeknek, a XXI. Században is, akkor azt az életet kell hogy éljük a mai modern világunkban amelyet Krisztus mutatott és azon testvéreink, akik előttünk éltek, jártak, példát adva nekünk, már majdnem két ezer év óta.

Fény királynője, segíts, hogy fiatal szentjeink példáját és Rózsika példáját és közbenjárását kérve a mai modern kihívások közt és ellenére is követni tudjuk példájukat, Isten nagyobb dicsőségére és lelkünk üdvére. Hasonló kegyelmeket kérünk papjaink számára is. A megtévedteket pedig vezesd vissza a tiszta forráshoz, hogy életük legyen, bőségben, ne váljanak botrányunkká, ellenkezőleg,  hogy sok  jó gyümölcsöt teremjenek.

J. Ferenc Cs.  

Nekem is az a személyes tapasztalatom, meglátásom, hogy Szőkefalván már a havonkénti 17-ék témái, ritka kivételektől eltekintve, még köszönő viszonyban sincsenek a 23, vagyis huszonhárom üzenet tartalmával, mondanivalójával. Arról nem is beszélve, hogy egyes részeit legalább picit is megvilágították volna. Meghalt Dr. Molnár Gyula, azaz Gyula bácsi, és vele együtt Szőkefalva is eltemette a „kényes témák” boncolgatását, kifejtését, tovább adását, napirenden tartását?

Bővebben lehet erről meggyőződni a honlap tartalmát böngészve: www.fenykiralynoje.org  amely Istennek hála egy ideje már működni kezdett, színvonalas tudósításokkal, tájékoztatásokkal, ügybuzgó laikusok munkálkodása által.  Sajnos voltak olyan előadók - csoportok is – az évek folyamán, akik, amelyek a magám-kinyilatkoztatásokat  és tartalmukat lekezelik, (pl. karizmatikusok) esetenkét cáfolják, a Gonosz megtévesztő ármánykodásának bélyegzik. Ki-ki ellenőrizze saját tudása, tájékozottsága, belátása szerint, a fönti honlapról.

Az egyházi szabadkőművesség – a „Sátán füstje-eszköze” - elérte már célját, nagyon sok jó szándékú, őszinte katolikus bevette a maszlagjukat, engedtek a fertőzésüknek, beleestek a csapdájukba. Amikor meghallják, hogy Nagyfigyelmeztetés, Második eljövetel, Hamis Próféta, Hamis Egyház, Hamis Krisztus, aki maga az Antikrisztus vagy idők vége, szentmise eltörlése, a Büntetés – harmadik világháború, ezek a nehéz idők jelei, eseményei, szereplői, azonnal begubóznak, elzárkóznak, bedugják füleiket, hallani, látni sem akarnak, mert az Egyház elutasítja, úgymond, csak elfelejtik megvizsgálni, ki nyilatkozik, az Egyház nevében, egyházi szabadkőműves! Nagyon szerencsétlenek.  Feszítsd meg! Kiáltanak, a megtévesztett tömeghez hasonlóan,  megismétlik amazok tévedését MÁMA, majdnem kétezer év távlatából! Selymes atya, Dr. Tempfli Imre, Dr. Kelly Bowring, Christian Schmaranzer szaktudása, tekintélye, képzettsége, megnyilatkozása indexre való, Mark Miravalle,  Dr. Sávai János és sok hasonszőrű társaik, csilloghat, villoghat az egyházi-szabadkőművesség panteonjából, a hivatalos médiában,  mint hiteles megnyilatkozás? Meddig?

Van kiút, megoldás számunkra?  Szerintem IGEN! Mi, és hogyan? A párhuzamosság elvén, amíg lehet, nyíltan, azután rejtve, mert erre leszünk kényszerítve, de sebaj, ezek meg voltak jövendölve, üldözni fognak? Vállaljuk, kövesse mindenki a saját meggyőződését, majd kiderül, melyik az igaz út, hiteles Krisztus követés, Igazi Egyház. Ez csak tőlünk függ! Konkrétan: ez év október 17-én, pénteken, Antiochiai Szt. Ignác napján Szőkefalvára azért zarándokoljunk, mi, akiket ezek a témák, események komolyan érdekelnek, hogy az ezzel kapcsolatos dolgokról, eseményekről tájékozódjunk, megosszuk egymással talentumainkat, és megerősödve térjünk vissza otthonainkba. Hogy akkor ki lesz a hivatalos előadó, meghívott, lényegtelen. Amennyiben nem az üzenetek lényegi tartalmáról, kifejtéséről fog beszélni, és a jövő, az események, a magán-kinyilatkoztatások összefüggéseiről, hátat fordítunk neki, elvonulunk külön. Együtt tartjuk meg a találkozót, nagyobb Cönákulum formájában, két rózsafüzérrel és két üzenettel. Utána a Szőkefalvi üzenetek tükrében kötetlen beszélgetésben kielemezzük. A végén a felmerülő esetleges kérdéseket megpróbáljuk letisztázni. Merjük kijelenteni és felvállalni: elegünk van a mellébeszélésekből, a lényegre vágyunk, szomjazzuk, amíg még nem késő, lépjünk. Bizonyságot nyertünk már Marosvásárhelyen, az Igazság Könyve Szemináriumon, háromszor hetven ketten is voltunk, minden gáncsoskodás, alattomos „hivatalos” fenyegetőzés ellenére. (Egyes templomokban már idejében megkongatták, úgymond a vészharangot, kizárják azt aki rész mer venni).

Tudjuk, István atya visszatért az üzenetekre, felfrissítette, de a kifejtéssel, elemzéssel adósunk maradt, mint a kegyhely papja, szerintem, nem véletlenül. Hancu atyát pedig, aki nagyon célratörően közelítette meg a témát, román nyelven, amikor lehetőséget kapott,  próbálták mellőzni, nem engedték szóhoz. Miért? Mert az egyházi szabadkőműves érdekeket lerombolja, terveiket fékezi, nehogy feltárja? Azok pedig akik laikusokként felvállalták a Szőkefalvi küldetést, kezdetben, - nem is voltak tisztában, miről szól a lényeg. Nem pénzről, lelkigyakorlatokról, kegyelmekről, csak úgy, hogy gyere Szőkefalvára, vigyél „áldott vizet” és rendben jönnek problémáid.

Szőkefalva üzenete a komoly megtérésről és a közeljövő megrázó eseményeiről szól, nekünk, de még a papoknak is. „Drága pap fiaim, ébredjetek! A nyáj rossz úton halad!” (8. jelenés, 2001. 02. 11. – üzenet a papoknak). „Drága pap fiaim! Legyetek égő fáklyák a nagy viharban, amely hamarosan rátok zúdul! (18. jelenés, 2004. 02. 26. –  idem). „Drága pap fiaim! Ne legyetek olyan csónakok, amelyek úsznak  a vízen, de ha jön egy hullám, elviszi. Legyetek kemény sziklák” (21. jelenés, 2004. 12. 11. – idem). „Drága pap fiaim! Ne essetek kétségbe, mert közeledik a megpróbáltatás órája” (22. jelenés, 2005. 03. 10. – idem).  „Eljön az idő, amikor az Egyház mérlegre kerül. Eljön az idő, amikor a papok tévelyegni fognak. Megölelik azt az utat, amelyik vesztükbe vezet” (Ez részlet az 5. titokból, 2008. 04. 04-én lett nyilvános). És akkor a híveik megmenekülhetnek, azon papoknak?  És kik ezek?  A tévelygők, „felkapott” népszerű tisztelendők, „testvérek” professzorok, teológusok, sőt püspökök, és bíborosok is, éppen úgy, ahogy a próféciákban, azaz magán-kinyilatkoztatásokban fel volt és van tárva. Papok-papok ellen, bíborosok-bíborosok ellen, csak még nem nyilvánvaló mindenki számára.  Már van Róma „püspöke” a Szt. Márta házban,  úgy ahogyan Ferenc (pápa vagy ellenpápa? ) önmagát nevezi, és „emeritus” pápa. Illene mindkettőért hivatalosan is imádkozni, ne csak az egyikért, a szentmise keretében is, mert részletek ide vagy oda, a valóság abszurduma, KÉT PÁPÁJA van Egyházunknak, hogy meddig, Isten tudja. De ez TÉNY, még akkor is ha homokba dugják az illetékesek fejüket, mint a strucc! Ez a strucc politika premierje, csúcsa, amelyet majd csak az Antikrisztus - Hamis Krisztus ténye fog megdönteni, a maga idejében.

Eljött a „tabuk” ledöntésének ideje is, szembe kell nézzünk a tényekkel, eseményekkel, a valóság fokról fokra feltárul, kibontakozik. A bűnt, a gonoszságot, hitetlenséget, fajtalanságot, másságot, felcicomázva reklámozzuk, elfogadjuk? Az Igazságot mellőzzük, megalkuvással lejáratjuk?  SOHA!

Tehát ennyire „nehéz” zűrzavaros időket élünk, és még a java ezután következik. Ideje, hogy felébredjünk, és cselekedjünk is. Ezért fontosak az üzenetek, és a válaszunk rájuk, csak élettel, tetteinkben mérhetőek, mert csak így remélhetjük és kérhetjük a Fény királynőjének segítségét, pártfogását. Különben önmagunkat csapjuk be, és elsodor a kibontakozó modernkedő áradat!               

Z Imre