Egy szabadkőműves, katolikus karácsonyi gondolatai (megfér egymás mellett a kettő?)

2013.08.24 20:26

Egy szabadkőműves, katolikus karácsonyi gondolatai (megfér egymás mellett a kettő?)

 

A mindent látó szem

A Népszabadság lehetőséget adott Furmann Imre köztársasági politikusnak, hogy kifejtse karácsonyi gondolatait. Azontúl, hogy karácsony alkalmával a baloldalt félti, kifejti, hogy ő római katolikus, ami mellett a szabadkőművessége is megfér. Azonban ez nem így van...

 

Sajnos csak most bukkantunk Furmann Imre karácsonyra megírott cikkére, de érdekesnek találtuk, és egyben felháborítónak is, így foglalkozunk vele.

A szörnyű ebben az egészben nem az, hogy Furmann Imrék szóhoz jutnak, vagy hogy Furmann Imre szabadkőműves. Tudtuk eddig is, hogy számtalan maszon található a jelenlegi politikai elitben (Furmannról is tudni lehetett, megírtuk már - a szerk.), és nagy szerepük van a köztársaság működtetésében, amit Furmann díjai is jól mutatnak . A baj ott kezdődik, amikor karácsonyt a baloldal megmentésének magasztos céljaival egyeztetik az ominózus cikk bevezetőjében:
"Idén Karácsony előtt a Népszava arra kért számos gondolkodót, áttekintve az elmúlt éveket, írjanak arról, szerintük mit kell tenni ahhoz, hogy a magyar baloldal a közeljövőben ne szenvedjen történelminek mondható vereséget. Furmann Imre "Barmok közt" címmel küldte el munkáját"

(Mielőtt elfelejteném! Jézus nem volt baloldali, tehát ilyen alapon sem mondhatja magát nemhogy katolikusnak, de még kereszténynek sem Furmann.)

De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy ilyen mondatokat is le mer írni:
"Énbennem minden további nélkül megfér római katolikus vallásom és szabadkőművességem."

És hogy minek kellene megférnie egymás mellett?
"Mint ahogy sokan nem ismerjük a többi vallás szimbólumrendszerét sem. Pedig ha ismernénk a sajátunkat, könnyebben elfogadnánk másokét."

Hogy lássa a kedves olvasó, hogy nem fér meg egymás mellett a kettő, és hogy kicsit kiokítsuk Furmannt is gyorsan segítségül hívjuk az egyházat (mi szélsőjoboldali nácik vagyunk, ezért ránk úgysem hallgatna). Tesszük ezt azért is, mert a kedves szabadkőműves, katolikus, baloldalink (micsoda katyvasz ez...) pont arra hivatkozik a cikkében, hogy a tudásunk hiányos.

Ha Ön kedves Imre valóban római katolikus, akkor jelenleg súlyos bűn állapotában van, és nem is áldozhat. Persze tudjuk mi, hogy nem nagyon jár szentmisére, így ez valószínűleg nem zavarja. Az is megeshet, hogy szándékosan próbálja összemosni a katolikus vallást a szabadkőművességgel, ezzel járatva le a katolikusokat és/vagy az egyház hívei számára szimpatikussá tenni a szabadkőművességet.

Tehát innentől az egyházé a magyarázó szerep, a végén további hozzáfűzésekkel:
(XII. Kelemen Pápa hivatkozott, már nem érvényben lévő bullája
ITT. )

"VI. A szabadkőművesség(~) és az Egyház. A ~ elveti Krisztus →Egyházát, tagadja a kereszténység igaz vallás jellegét, racionalizmusával és emberközpontúságával a vallási közömbösség és a szabadgondolkodás irányába hat. Ezért XII. Kelemen p. 1738. IV. 28: In eminenti (DS 2511), XIV. Benedek p. 1751. V. 17: Providas bullájával a ~et elítélte, a belépést kiközösítés terhe alatt megtiltotta; 1814. VIII. 13: Consalvi bíb. ítélte el. XII. Leó p. 1825. III. 13: Quo graviora mala, XVI. Gergely p. 1832. VIII. 15: Mirari vos (DS 2730) megnyilatkozásával megerősítette a korábbiakat. IX. Pius p. (ur. 1846-78) beszédeiben és körleveleiben (Qui pluribus, DS 2783, →Syllabus; Quanta cura, DS 2894) szólt a ~ ellen. XIII. Leó p. 1884: kiadta a Humanum genus enc-t (DS 3156-58), 1892, 1894: és 1896: más megnyilatkozásokat. 1917: a CIC 2335.k. önmagától beálló, a Szentszéknek fenntartott kiközösítéssel büntette a ~hez v. hozzá hasonló szervezetekhez tartozókat. - A II. Vat. Zsin. (1962-65) a ~gel kifejezetten nem foglalkozott, a Dignitatis humanae nyilatkozat azonban megnyitotta a ~gel való kapcsolat útját. 1970: a Lichtenaui nyilatkozat egy sor korábbi félreértést tisztázott, de 1980: a Német Ppi Konf. kinyilvánította, hogy No. ter-én kat. személy nem lehet szkm. - Azzal, hogy az új CIC 1983: nem szól a ~ről, a 6.k. 1. és 3. pontja értelmében a szkm-ekre kimondott kiközösítés hatályát vesztette. A Német Ppi Konf. ennek ellenére fenntartotta, hogy kat. hívő nem lehet szkm. E tilalmat a Joseph Ratzinger bíb. vez. Hittani Kongregáció Nyilatkozata a ~ről 1983. XI. 26: az egész világra kiterjesztette: „Változatlan marad az Egyház negatív ítélete a szkm. társaságokkal kapcsolatban, mert alapelveiket mindig összeegyeztethetetlennek tartotta az Egyház tanításával, s ezért a beiratkozás hozzájuk tiltott marad.” - 1985 elején a Nyilatkozathoz a Kongr. a köv. magyarázatot fűzte: „Az 1970-1980-as években a Hittani Kongr. levelezésben állt néhány, a kérdésben különösen érintett Ppi Konf-val, hiszen kat. személyiségek dialógust kezdtek néhány páhollyal, melyek nem voltak ellenségesek, sőt barátságot tanúsítottak az egyh. iránt. Az elmélyültebb tanulmányozás megerősítette a Hittani Kongr-t abban a meggyőződésében, hogy a ~ és a ker. hit alapelvei alapjában nem egyeztethetők össze. Ezért eltekintve különböző páholyoknak az egyházzal szemben többé v. kevésbé ellenséges gyakorlati magatartásától, a Hittani Kongr. 1983. XI. 26-i nyilatkozatával a problémát legmélyebb és leglényegesebb szintjén akarta érinteni: az alapelvek összeegyeztethetetlenségének szintjén, azaz a hit és annak erkölcsi követelményei szintjén. - Az elvek összeférhetetlenségével kapcsolatban ma bizonyos részről azt hozzák fel, hogy a ~ lényeges tulajdonsága éppen az, hogy nem határoz meg semmiféle „elvet” valamilyen fil. v. vallási álláspont értelmében, ami kötelező volna a szkm-ek számára, hanem világnézetek és vallások fölött össze akarja gyűjteni a jóakaratú embereket mindenki számára érthető és elfogadható humanitárius értékek alapján. Azt mondják, hogy ~ összetartó erő akar lenni mindazok számára, akik hisznek a Mindenség Építőmesterében és elkötelezettséget éreznek azon alapvető erkölcsi irányultságok iránt, amelyek pl. a Tízparancsolatban vannak megfogalmazva; ez senkit nem tántorít el a saját vallásától, hanem épp ellenkezőleg, még szorosabbra fűzi a kapcsolatot vele. - E helyen nem lehet megvitatni azokat a tört. és fil. problémákat, amelyeket az ilyen állítás magában rejt. A II. Vat. Zsin. után nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy az Egyh. is törekszik az együttműködésre minden jóakaratú emberrel. A ~hez való csatlakozás azonban határozottan túllép ezen a törvényes együttműködésen és tőle lényegesen különböző jelentéssel bír. Mindenekelőtt arra kell emlékeztetnünk, hogy a ~ közösségei és azok erkölcsi követelményei úgy jelennek meg, mint szélsőségesen kötelező szimbólumok kibontakozó rendszere. A bennük uralkodó szigorú titokfegyelem nagyon felerősíti a jelek és az eszmék közötti kölcsönhatást. Mindezeken túl a titkolózás légköre a belépettek számára azzal a kockázattal jár, hogy számukra ismeretlen stratégiák eszközévé válnak. Még ha állítják is, hogy a relativizmust nem tekintik dogmának, valójában egy szimbolikus relativista felfogást tálalnak, s ezért egy ilyen morális-rituális közösség relativizáló hatását nem lehet kivédeni, hanem az nagyon is meghatározó lesz. Ilyen összefüggésben a különböző vallási közösségeket, melyekhez a páholyok tagjai tartoznak, csak úgy lehet tekinteni, mint egy tágabb értelmű és megfoghatatlan igazság intézménnyé vált formáit. Ezen intézmények értéke aztán elkerülhetetlenül relatívnak fog tűnni ahhoz a tágabb értelmű igazsághoz képest, amely a jóakarat közösségében, azaz a ~ testvériségében mutatkozik meg. - Egyrészt egy kat. ker. képtelen Istennel való kapcsolatát kettősségben, azaz egy felekezetfeletti-humanitárius és egy belső-ker. formára kettészakítva megélni. Nem tarthat fenn kétféle kapcsolatot Istennel, sem a Teremtővel való kapcsolatát nem fejezheti ki kétféle szimbólumrendszerben. Ez teljesen eltérő volna attól az együttműködéstől, amely számára magától értetődik azokkal, akik elkötelezettek valami jó iránt, még ha egészen más elvekből indulnak is ki. Másrészt egy kat. ker. hogyan lehetne egyidejűleg részese a ker. testvérek teljes közösségének, s ugyanakkor mint szkm. kívülállónak, „profánnak” tekintené ker. testvéreit. - Még ha nem is volna kifejezetten kötelező (mint mondtuk) a relativizmus tanszerű megvallása, a szkm. testvériség relativizáló ereje a maga belső logikájával képes a hitvallás aktusát oly radikálisan átformálni, hogy az egy ker. számára, akinek XIII. Leó p. szavaival „drága a hite”, elfogadhatatlan. A hitvallás alapstruktúrájának ezen átalakítása ráadásul többnyire észrevehetetlenül zajlik le: az Istennek az egyházban kinyilatkoztatott igazságához való őszinte ragaszkodás átalakul egy intézményhez tartozássá. Ez az intézményhez tartozás pedig nem több, mint az embernek az örökkévaló felé fordulásának bizonyos kifejezési formája, egy a sok egyéb lehetséges és érvényes kifejezési forma között. A kísértés, hogy ebben az irányban haladjanak, ma még erősebb, mert teljesen megfelel a korszellemben uralkodó bizonyos meggyőződéseknek. Az a vélemény, hogy az igazság megismerhetetlen, korunk egyik tipikus jellemzője, s ugyanakkor általános válságának lényeges alkotóeleme. - Mindezeket tekintetbe véve a Hittani Kongr. nyilatkozata megerősíti, hogy a szkm. társaságokba belépés „az Egyh. részéről tiltott marad”, s a hívők, akik belépnek, „súlyos bűn állapotában vannak és nem járulhatnak szentáldozáshoz”. Ezzel a Kongr. azt mondja a hívőknek, hogy a belépés objektíve súlyos bűn, a pontosítással pedig („akik szkm. társasághoz tartoznak, nem járulhatnak szentáldozáshoz”), meg akarja világítani a hívők lelkiismeretét annak a súlyos következménynek a meglátásához, amivel az járna, ha szkm. páholyhoz csatlakoznának. - Végül a Hittani Kongr. kijelenti, hogy „nem a helyi egyh. hatóságok feladata olyan nyilatkozatot tenni szkm. társaságokról, ami ellenkezik a fentebb mondottakkal”. Ezzel a Kongr. az 1981. II. 17-i nyilatkozatra utal, amely a Szentszéknek tartott fenn minden megnyilvánulást azon társaságok természetéről, melyekre a hatályát vesztett korábbi, 2335. kánon vonatkozott. Ugyanezt megismételve a Hittani Kongr. 1983. XI-i nyilatkozata fenntartja az illetékességet olyan megnyilvánulásokra, amelyek eltérnének a megítéléstől, mely szerint a ~ elvei nem egyeztethetők össze a kat. hittel, a belépés súlyos bűn, ami kizárja a hívőt a szentáldozásból. Ez a rendelkezés jelzi, hogy a különbségek ellenére, amelyek mutatkozhatnak a ~ irányzatai között az Egyh. iránt tanúsított magatartásukban, az Ap. Szentszék olyan alapvető, közös elveket lát bennük, amelyek minden egyh. hatóság részéről azonos elbírálást követelnek. - E nyilatkozat megtételével a Hittani Kongr. nem akarta kisebbíteni azok erőfeszítéseit, akik e Dikasztérium felhatalmazásával keresték a dialógus lehetőségeit a ~ képviselőivel. Mivel azonban felmerült a lehetősége annak, hogy a hívők körében azt a téves nézetet kezdik hirdetni, hogy most már szabad csatlakozni szkm. páholyhoz, a Hittani Kongr. kötelességének érezte, hogy tudomásukra hozza az egyh. hiteles véleményét a kérdésről és szembesítse őket a páholyhoz tartozásnak a kat. hittel való összeférhetetlenségével. Mert egyedül Jézus Krisztus az Igazság Mestere, és a ker-ek egyedül Őbenne találhatják meg a világosságot és az erőt ahhoz, hogy Isten tervei szerint éljenek és testvéreik igazi javát szolgálják.” **-88 "

Sajnos a II.Vatikáni Zsinat után az egyház máshogyan fogalmaz a szabadkőművességgel kapcsolatban, és elismeri a jó szándékot, meg az erkölcsösséget, ami jól mutatja, hogy valamennyire azért lehetett rá befolyással ez a társaság.

Emeljünk ki egy kis részletet a hivatkozott, XII. Kelemen pápa 1738. évi bullájából, amit felülírtak már egyházi részről. Nem fogadjuk el azt az érvelést, miszerint ez 1738-ban volt, most meg 2010 van, és hogy azóta bebizonyosodott a szabadkőművesség erkölcsössége, jó szándéka stb. Nekünk pont az azóta történt dolgok szolgálják a bizonyosságot, hogy XII.Kelemennek volt igaza, mikor ítéletet mondott a társaságról:

"Ezért, emlékezetünkbe tartva, milyen hatalmas károkat okoznak ezek a társaságok és gyûlések nemcsak a földi állapot békéjének, hanem a lelkek jólétének is, és felismerve, hogy nem tartják magukat sem a világi, sem az egyházi szankciókhoz; és mivel az Isteni Ige arra oktat minket, hogy a hűséges szolga és az Úr házának felügyelője feladata, hogy éjjel és nappal vigyázzon, nehogy az olyanok, mint ezek, betörjenek a házba, mint a tolvajok, és nehogy, mint rókák, feldúlják a szőlőskertet; hogy megőrizzük az egyesek szívét az erkölcstelenségtől, és az ártatlanokat, kiket titokban megsebeznek a fent említettek nyilai, és hogy lezárjuk azt a széles utat, amely megnyílhatna a bűn elkövetésére, és egyéb, Előttünk ismert igaz és jogos okok miatt; tanácskozván néhány Tisztelendő Testvérünkkel a Római Szent Egyház Bíbornokai közül, valamint saját akaratunkból és biztos tudásunk és érett megfontolásunk alapján, Apostoli hatalmunk teljességével ezennel megállapítjuk és elrendeljük, hogy a szabadkőművesek vagy francia kőművesek vagy bárhogyan nevezzék is őket, ezen a társaságok, közösségek, gyűlések, összejövetelek, találkozók, kongregációk és ülések elítéltek és tiltottak, és jelen Konstitúciónkkal, amely örökre érvényben marad, elítéljük és tiltottá nyilvánítjuk őket."

(Népszava, Katolikus Lexikon nyomán Szent Korona Rádió)