dr. Balogh Sándor: Hová megy a vonat?

2014.03.06 21:22


A szerző Dr. Balogh Sándor, az Amerikai Egyesült Államokban élő nyugalmazott politológia professzor, a veszprémi szemináriumból 1952-ben, a feloszlatáskor államilag kirúgott kispap.

... A Sátán aljas munkáját titokban tartani csak a Sátánt segíti romboló munkájában. A Sátán jelenlétének és munkájának felfedése általános emberi érdek és kötelesség, már csak természetes szempontból is, mert ez egy egyedülálló esemény!

Az első ember teremtése egy unikum volt. Jézus első eljövetele szintén egy egyedi történelmi esemény volt. Generációk százai vagy ezrei éltek a földön, és csupán egy generációnak adatott meg, hogy Jézus kortársa legyen, Jézust láthassa. A Második Eljövetel, és az azt megelőző Antikrisztus és egyházszakadás szintén egyedülálló események, és úgy tűnik, mi vagyunk az a generáció, amelyiknek az életében ez megtörténik. Az ne álltasson bennünket, hogy eddig még nem volt világvége. Világvége csak egyszer történik! Ha már lett volna egy világvége, akkor most nem lennénk itt!

Ne menjünk hát bele a történelem illetve az üdvtörténet harmadik óriási eseményébe, amely a földön mindenkit érint, csukott szemmel. Az, hogy eddig ilyen nem volt, nem akadályozza meg, hogy a mi életünkben történjék. Ahogy az újság reklámok szokták írni, „ne felejtse el, hogy itt olvasta először.” Ezt meg kell írni. Ilyen sorsdöntő eseményre méltókép el kell készülni. Stratégiát kell kidolgozni, hogy hogyan viselkedjünk ezekben az időkben. Ha felfedeznek a csillagászok egy, a földünkhöz közeledő, de még millió kilóméterekre levő égitestet, mindenkit riasztanak. És mi maradjunk csendben mikor a jelek ennyire világosan mutatják, hogy itt a vég?

Paul Josef Jakobius német teológusnak egy, pont a mai időkkel foglalkozó, UTOLSÓ HARC A FÉNY ÉS A SÖTÉTSÉG KÖZT című könyvében megtaláljuk a válasznak a fontos elemeit. A könyv magyar fordítását pont a közmondásos 24. órában adta ki a Marana Tha katolikus kiadó. Nagyon javaslom mindenkinek.

A könyv, és napjaink témáját egy idézet fejezi ki legjobban: „A végső harc kezdete Európában” cimű fejezetben irja Jakobius „… A Szent Péter téren 1917 októberében, amikor a vörös sárkány októberi forradalma Oroszországban tetőfokára hágott, a Vatikán ablakai alatt kibontottak egy zászlót, amelyen az eltorzított Szent Mihály arkangyalt Lucifer karmaiban ábrázolták, és a földre dobták. A transzparensen ezek a szavak áll­tak: "A sátánnak uralkodnia kell a Vatikánban, és a pápa az ő rabszolgája lesz."(154. o)

Ez persze nem egy jóslat volt, hanem egy terv! "A sátánnak uralkodnia kell a Vatikánban, és a pápa az ő rabszolgája lesz." 1917-ben ez még egy terv volt. Még 2012-ben, a könyv magyarországi kiadási évében is csak egy terv volt. 2013-ban azonban valóra vált, és ma már a Sátán az úr a Vatikánban, és a „pápa” az ő rabszolgája. Tehát a fenti kérdést át kell értelmezni imigyen: „…nem fognak milliók kilépni a Sátán által eltérített, aposztata egyházból?”

Malachi Martin sem jövendölt könyvében (bár lehetséges, hogy szakrális azaz égi sugallatokat kapott), hanem egy jól kidolgozott sátáni tervet ismertetett, amely tavaly megvalósult. A Sátán okosan tervez és szigorúan végrehajtja a tervet! Példát vehetnénk tőle, hogy kell egy hosszú lejáratú tervet készíteni. De arra már nincs időnk, tehát minden időpocsékolás nélkül, mindent félretéve, nekünk is haladéktalanul ki kell dolgoznunk egy túlélő stratégiát, persze az égiek segítségét kérve és elfogadva, anélkül, hogy a Sátánt elfogadnánk, és az Antikrisztust imádnánk.

Jakobius a „Közel van a lelkek szétválasztása” című fejezetében ezt írja „A következő, nem túl távoli években a lelkek szétválasztása vár ránk. (…) Az eddigiekben említettük, hogy a szakadás a katolikus Egy­házon belül már létezik. Azonban még nem mindenki tudja, mert még nem került nyilvánosságra.

Ma még [2012-ben!] nem kell a katolikusoknak egy bizonyos irány mellett dönteni, de hamarosan ez fog következni. Az utóbbi években sok fogalmat jelszóvá alakítottak, és negatív tartalommal töltöttek meg, hogy elértéktelenítsék, és mindenki előtt elítélhessék.”

Ami 2012-ben „közel volt,” az ma, 2014-ben égető valóság. Bár az Egyház régóta halad az aposztázia irányába, Ferenc megválasztásával 2013-ban átléptük a küszöböt, a formális szakadás megtörtént. A Sátán az úr a Vatikánban. Most már mindenki tudhatja, mert „nyilvánosságra került!” A lelkek szétválasztása, amely évtizedek óta folyik, utolsó fázisába lépett. Oldalt kell választanunk. Nekem, neked, mindenkinek!

A két oldal közt „ég és föld a különbség,” a szó szoros értelmében. Mint fentebb írtam, „aposztázia a hittételek átértelmezése: ugyanazon szó alatt mást hisz valaki, mint amit az Egyház tanít. Példa erre a Szentmise. Eredetileg Jézus keresztáldozatának megismétlése volt, ma az aposztaták egy közös lakomának tartják. Vagy az Egyház.: valamikor a természetfeletti világgal való kapcsolatot volt hivatott ápolni, ma a társadalmi igazságosság őreként értelmezik az aposztaták.”

Tehát ha papotok az égről és pokolról, a bűnről és kegyelemről prédikál, a Szentmisét mint Jézus keresztáldozatának megjelenítését, az azt megillető méltósággal mutatja be, jó helyen vagytok, ne mozduljatok. De ha a pap a földről, a környezetről, a szegényekről prédikál csak, fussatok, mert az a út a pokolba vezet. „De hát az Egyház nem Szent? Miért kellene menekülni az Egyházból?” Jakobiusnak erre is van válasza, mégpedig a „Szent az Egyház?” cimű fejezetben.

„Fel kell tenni ezt a kérdést, annál is inkább, mert elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a vadállat tíz szarvának hatalmával, ami a média hatalmát és erejét fejezi ki (amit felügyelete alatt kézben tart), az Egyház és a kereszténység ellen dolgozik és gyalázkodásokat és tévtanokat terjeszt.

Olyan időben élünk, amilyet a Szentírás jövendölt: "Nagyzoló és káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. "(Jel 13,5) (

…) Az Egyház, mint Krisztus misztikus teste, szent, a fejében, lelkében, törvényében, tanításában, és sok tagjában, a szentekben. Paul de Lagarde egyszer azt mondta: "Az egyháztörténet nagymértékben a hulladék története. De az Egyház tényleges története a szentek története."

Igen, mint az igazi hívők közössége az Egyház legszentebb fejétől szent. A szentség, amely a fejből folyik alá, és sok tagjában áramlik, soha nem apad ki. De tagjai nem mind szentek, mert az ember ember marad, még ha katolikus is.

(…) Az Egyház tagjaiban gyakran minden más, csak nem szent. És mégis ő az "una sancta", az egy szent Egyház, Isten földi országa. Jézus nem alapított más egyházat, csak a kősziklára, Péterre és utódaira, a pápákra, és a püspöki hivatal apostolaira épített egyházat.”

Az Egyházat nem a tagok, még csak a pápa sem teszik szentté, hanem a Fej, Jézus Krisztus, és a cél, a mennyek országa, ahova az üdvözültek jutnak.

Hogy ezt megértsük, nézzük meg, mi az Egyház? Minden megkeresztelt személy keresztény, és nyitva áll az üdvözülés lehetősége előttük. Attól függően, hogy a szülök hova anyakönyvezik a megkereszteltet, lesz valaki tagja a katolikus egyháznak, vagy valamelyik felekezetnek. Ez az első lépés. Majd jön a hitoktatás, és aki hiszi a katolikus tanokat, az papíron is, és hitben is tag marad. Kereszteléstől, amíg halálos bűnt nem követ el, tagja marad a láthatatlan egyházi közösségnek, Jézus misztikus testének. A halálos bűn kizárja az embert a Misztikus Testből, de nem az Egyház anyakönyvezett tagjai közül. Az anyakönyvezett tagság megszűnik önkéntes kilépéssel, vagy kiközösítéssel, kizárással. Így az anyakönyvezett tagok közt sok a nem oda való személy. Gyakran ezek alakítják az Egyház történetét, ezért a fenti idézet.

A misztikus Egyház szent, annak láthatatlan feje Jézus, és tagjai kegyelem állapotában elhúnyt és üdvözült keresztények, és a kegyelem állapotában lévő élő keresztények. A misztikus Egyházat a Sátán soha nem tudja eltéríteni, és élő tagjaik, a „szentek,” a valóban hívő katolikusok ha erre ráébrednek, átlátnak a sátán manőverezésén, nem vesznek el.

Így tehát ha látható Egyházban való szakadástól félünk, a szakadás már rég várható volt, és nagy részben már megtörtént a Zsinat után, ahogy Szent Pál megjósolta. Jakobius szerint „A legnagyobb hit-elhagyás a római katolikus Egyházon belül következik be, amikor majdnem minden katolikus, követve a hamis ökumenizmust, elszakad Rómától, a pápától és a tanító hivataltól, és csatlakozik a hamis Krisztushoz, a hamis egyházhoz, amely a "vadállat” szobra, és minden keresztény vallás egyesítése.” (297. o)

Az a fonáknak látszó helyzet alakult ki, hogy a két részre szakadt Egyházban ma nem tudjuk, ki a szakadár? A hivatalosan szakadárnak nyilvánított SSPX, amit Lefebvre érsek alapított és amit II. János Pál kizárt az Egyházból, vagy Ferenc követői, akik elszakadnak a Benedek által képviselt Jézus igazi Egyházától?

A helyzetet lehet hasonlítani ahhoz, amikor egy állomáson két vonat áll, a mozdonyok ellenkező irányban állnak, és mindegyikre az van írva, hogy RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZ. De az egyik az égbe megy, a mennyországba, a másik a pokolba. Rajtunk múlik, melyikre szállunk fel.

Jakobius szerint „Azt mondja Mária Ida Peerdemannak 1950. november l6-án: "... Én csak figyelmeztetek. A másik oldal buzgón dolgozik, hogy a népet elvonja Rómától. .. " Míg a mi oldalunk lustán beengedte a Sátán füstjét, a Sátán „buzgón dolgozott.”

Generációk mulasztását már nincs idő bepótolni, így legalább hívjuk fel a hívek figyelmét, bármennyire prüszköl és kapálódzik ellene a Sátán, hogy a vonatra hiába van ráírva, hogy Római Katolikus Egyház, ha az rossz vágányon van, az „egyházi szabadkőművesség” eltérítette, a Sátán helytartója a mozdonyvezető és rossz irányba megy. Akik esetleg a rossz vonaton ülnek, csupán a leszállás nem elég. Jó lesz ha mielőbb átszállnak a másik vonatra amelyiknek Jézus helytartója a mozdonyvezetője, és az égbe visz.+