2015. szeptember 7. – Hétfő

2015.09.07 08:22

 Jézus az  egyik szombaton  elment a  kafarnaumi zsinagógába,  és  tanítani
   kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok
   figyelték  Jézust,  vajon  meggyógyítja-e   szombaton;  hogy  aztán   okot
   találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat.  Megszólította
   tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és
   odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton
   jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett
   rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az  megtette,
   és meggyógyult a  keze. Erre  esztelen harag  szállta meg  őket, és  arról
   kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
   Lk 6,6-11

   Elmélkedés:

   Képzeljük magunk elé az evangéliumi  történetet! Az egyik oldalon ott  áll
   Jézus, a másikon pedig a  farizeusok. A farizeusok Jézust figyelik,  Jézus
   tekintete  pedig  feléjük  irányul,   belelát  gondolataikba.  Érezzük   a
   feszültséget a  jelenlévők  között.  Jézus  tettrekészen  várakozik,  mert
   gyógyítani  akar,   a   farizeusok   is  ugrásra   készen   állnak,   hogy
   vádaskodásukkal lerohanják. Valahol ott van a  béna kezű ember is, de  őrá
   kezdetben senki sem  figyel. És  akkor hirtelen mindenkinek  a figyelme  a
   betegre irányul, akinek keze az  Úr szavára azonnal meggyógyul,  megszűnik
   bénasága.
   Érdemes figyelnünk a szereplők magabiztosságára. Abban a pillanatban, hogy
   Jézus megpillantja  a beteget,  rögtön  tudja, hogy  mit fog  vele  tenni,
   tudniillik, hogy meggyógyítja, még akkor is, ha történetesen szombat  van.
   A jelenlévő farizeusok is biztosak  a dolgukban. Tudják, hogy nyert  ügyük
   van, mert Jézus nem  fog szótlanul és tétlenül  elmenni a béna kezű  ember
   mellett, s  ha szombaton  meggyógyítja,  akkor cselekedetével  megszegi  a
   törvényt.
   A gyógyítással  Jézus  ismételten  annak adja  tanújelét,  hogy  másképpen
   gondolkozik a törvényekről. Amíg a farizeusok számára a törvény tisztelete
   és megtartása az elsődleges, addig Jézusnál az ember, az ember  gyógyulása
   előbbre való, mint  a törvények.  Őt semmiféle  szabály nem  korlátozhatja
   abban, hogy jót tegyen.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Istenünk,  előtted  összeroppannak  a  térről  és  időről  alkotott
   méreteink, előtted  a  legcsodálatosabb  emberi  tudás  is  csak  töredék.
   Megközelíthetetlen fényesség vesz körül.  Te mindettől egészen  különböző!
   Hát riadjak  föl  már  végre  gyermekes  képzelgéseimből,  gondolatszegény
   csacsogásaimból,  kikopott  imaformuláimból,  egyhangú  kegyeskedéseimből!
   Vedd el tőlem  fennhéjázó önbizalmamat, azt  a fölényes  biztonságérzetet,
   amelytől gyakran azt hiszem, sokat tudok és már nyugodt, megelégedett, sőt
   büszke  is  lehetek  e   tudálékosságomban.  Istenem,  szabadíts  meg   az
   önteltségtől!
   F. Amiet