2015. szeptember 6. – Évközi 23. vasárnap

2015.09.06 09:50

   Abban  az  időben  Jézus  elhagyta  Tirusz  vidékét,  és  Szidonon  át   a
   Galileai-tóhoz ment  a Tízváros  határába. Itt  eléje hoztak  egy  dadogva
   beszélő süketet, és  kérték, tegye  rá a  kezét. (Jézus)  félrevonta őt  a
   tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával  megérintette
   a nyelvét.  Föltekintett az  égre, fohászkodott,  és így  szólt:  „Effata,
   azaz: Nyílj meg!” Azon nyomban megnyílt  a füle, megoldódott a nyelve,  és
   érthetően  beszélt.  Jézus  megparancsolta  nekik,  hogy  a  dologról   ne
   szóljanak senkinek.  De minél  jobban  tiltotta, annál  inkább  hirdették.
   Szerfölött csodálkoztak,  és hangoztatták:  „Csupa jót  tett: a  süketeket
   hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!”
   Mk 7,31-37

   Elmélkedés:

   Feltekintett az égre
   Főként  a  dél-amerikai  nemzetek   labdarúgói  ismertek  arról,  hogy   a
   mérkőzések  során  sem   szégyellik  kimutatni  vallásosságukat,   például
   keresztet  vetnek,  amikor  a  pályára  lépnek  vagy  éppen  gólt   lőnek.
   Mozdulataikat a stadion nézőközönsége éppúgy  láthatja, mint azok, akik  a
   televíziós   közvetítés    révén   követik    a   mérkőzést.    Valamelyik
   világbajnokságon  történt,  hogy   tizenegyesekkel  kellett  eldönteni   a
   mérkőzés sorsát. Az utolsó játékos készülődött a rúgáshoz, ha belövi, az ő
   csapata jut  tovább. A  kamerák egészen  közelről mutatták,  hogy  mielőtt
   nekifutott volna a rúgáshoz, néhány másodpercre felnézett az égre, magában
   mondott valamit,  aztán  futott és  gólt  lőtt, csapata  győzött.  Egészen
   biztos, hogy feltekintése  az égre  egy rövid fohász,  ima volt  Istenhez.
   Mondhatnánk más példákat  is egyetemistákról, akik  a vizsgaterembe  lépés
   előtt mondanak egy  fohászt vagy  az állásinterjúra  érkező emberről,  aki
   meghallgatása előtt  az  égre  tekintve  elmond  egy  rövid  imát  vagy  a
   kismamáról, akit éppen a  szülőszobába visznek. Bizonyos  élethelyzetekben
   nincs idő  hosszasan imádkozni,  nincs is  rá szükség,  mert Isten  néhány
   szavunkat is megértéssel hallgatja.
   A mai vasárnap  evangéliumában arról olvasunk,  hogy Jézus meggyógyít  egy
   embert, aki nem tudott rendesen  beszélni, továbbá süket volt.  Beszédében
   annyira korlátozott volt az illető,  hogy még kérését sem tudta  elmondani
   az Úrnak,  ezért mások  kérik  számára a  gyógyulást. Jézus  csodát  tesz,
   megnyitja a beteg ajkát és fülét, képessé teszi őt az érthető beszédre  és
   a hallásra. Az  eset leírásánál Márk  evangélista külön figyelmet  szentel
   arra, hogy a gyógyítást megelőzően Jézus az égre tekintve fohászkodott. Ez
   a momentum azt  jelzi, hogy  cselekedete előtt a  mennyei Atya  segítségét
   kéri, hiszen csodái  és gyógyításai más  esetekben is és  most is az  Atya
   irgalmas szeretetének a jelei.
   A rövid  imádság után  Jézus erőteljes  szava, utasítása  hangzik:  „Nyílj
   meg!” Kinek szól, mire irányul ez a parancsszó? Nyílj meg! Szól ez a  néma
   szájnak és a süket fülnek, amely  eddig akadályozva volt a beszédben és  a
   hallásban. Nyílj meg! Szól ez a felkiáltás az embernek, akit ezidáig fogva
   tartott a gonosz lélek. Lehullik róla az a kötelék, amellyel korlátozta őt
   a gonosz. Nyílj  meg! Szól  e fohász Istennek,  a mennyei  Atyának, aki  a
   csodák által megnyitja kegyelmét és irgalmát az emberek felé.
   Az esetet követően érdekes az emberek reakciója, akik a kifejezett  tiltás
   ellenére híresztelni kezdik Jézus cselekedetét. „Csupa jót tett” - hangzik
   az  elismerő  vélekedés   Jézusról.  Amikor  az   Úr  parancsol  a   beteg
   testrészeknek, akkor  „Nyílj  meg!”  felszólítása  olyan,  mint  amikor  a
   teremtéskor Isten a szava  által hozza létre, hívja  életre a dolgokat.  A
   teremtés elbeszélésben Isten napi  teremtő tevékenysége után elhangzik  az
   értékelés,  hogy  minden  jó,  amit  alkotott.  Jézus  gyógyítását   azért
   állíthatjuk  párhuzamba   a   teremtés   történetével,   mert   a   csodái
   újjáteremtést jelentenek, gyógyításaival visszaállítja a teremtés  eredeti
   rendjét, megszünteti azokat a hibákat, betegségeket, amelyek eltorzítják a
   teremtmények  világát.  Jézus  újjáteremti  a  világot  és   újjászületést
   ajándékoz az embernek.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Amikor meggyógyítottad  a beszélni nem tudó és  nem
   halló embert, te  egyedül őrá  figyeltél, hogy  a szeretet  és az  irgalom
   nyelvén beszélhess vele. Olyan mozdulatokat tettél, amelyek a  kívülállók,
   a szemlélők számára furcsák és szokatlanok voltak, de azok a beteg számára
   mégis   gyógyulást    eredményeztek.   Mozdulataid    érintéssé    váltak.
   Megérintetted a beteg testrészeket és azok azonnal meggyógyultak.  Kérünk,
   érints meg minket  gyógyító kezeddel! Érints  meg irgalmaddal! Érints  meg
   szereteteddel!