2015. szeptember 30. – Szerda

2015.09.30 07:30

   Amikor már közel  voltak Jézus szenvedésének  és megdicsőülésének  napjai,
   elhatározta, hogy tanítványaival  Jeruzsálembe megy.  Történt pedig,  hogy
   útközben valaki  így  szólt hozzá:  „Követlek,  bárhová mégy.”  Jézus  így
   válaszolt:  „A  rókának  van  odúja,  az  ég  madarainak  fészke,  de   az
   Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
   Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt:  „Uram,
   engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a  holtakra,
   hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az
   Isten országát.”
   Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram,  követlek téged, de engedd meg,  hogy
   előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus  így válaszolt: „Aki kezét az  eke
   szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
   Lk 9,57-62

   Elmélkedés:

   Három meghívás-történetet olvasunk az  evangéliumban a mai napon,  amelyek
   mindegyike  más  szempontból   világítja  meg  a   tanítványi  életet,   a
   Krisztus-követést. Elsőként  egy olyan  személy lép  Jézushoz, akinek  sem
   neve, sem életkora  nem ismert. Lelkesedését  fejezi ki bátor  kijelentése
   Jézus felé:  „Követlek, bárhová  mégy” (Lk  9,57). Jézus  válasza  gyorsan
   kiábrándítja őt.  Bizonyára  arra  számított, hogy  Jézus  és  tanítványai
   között olyan kapcsolat van, mint amilyet más zsidó tanítók és tanítványaik
   körében már látott, s ő Jézust választja mesterének. Az Úr viszont  többet
   kíván tanítványaitól és többet szeretne tőle is: a tanítvány mindenben úgy
   éljen, úgy viselkedjen, ahogy a mestere. A tanítványság tehát nem  iskolás
   tanulást jelent,  hanem  életformát, mégpedig  Jézus  életformájával  való
   teljes azonosulást.
   A jelenet második szereplőjét Jézus hívja meg követésére, de ő késlekedik,
   csak  evilági  feladatai,  kötelességei  elvégzése  után  indulna.  Fontos
   tanulság, hogy  akit  az Úr  meghív,  annak azonnal  indulnia  kell,  hogy
   tanítványa lehessen.
   A harmadik személy szintén önként jelentkezik, csupán annyi időt kér, hogy
   családjától  elbúcsúzzon.  Válaszában  az  Úr  egyértelművé  teszi,   hogy
   tanítványainak   előre   kell   tekintenie,   arra   a   feladatra    kell
   összpontosítani, amire küldetést kapnak.
   Bár a három személy  végső döntését nem ismerjük,  ez ne akadályozzon  meg
   minket a személyes döntés meghozatalában.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram,  léted  élet,   életed  szeretet,   és  szereteted   kimeríthetetlen
   örömforrás. Ha  ezt  megérteném, minden  reggel,  mellyel  megajándékozol,
   szívem örömmel telne  meg, s minden  este szívem az  irántad való  bizalom
   melengető simogatásával térne nyugovóra.  Kérlek, teljesítsd be azt,  amit
   bennem elkezdtél, mert a te szereteted az életnél is több és jobb.
   J. K. Lavater