2015. szeptember 20. – Évközi 25. vasárnap

2015.09.20 08:29

   Abban az  időben Jézus  és  tanítványai átmentek  Galileán. De  Jézus  nem
   akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt
   mondta nekik: „Az Emberfiát  az emberek kezére  adják, megölik, de  miután
   megölték, harmadnapra feltámad.”  Ők nem  értették ezeket  a szavakat,  de
   féltek megkérdezni.
   EzutánKafarnaumba értek.  Amikor  már  otthon  voltak,  Jézus  megkérdezte
   tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert
   az úton egymás közt  arról tanakodtak, hogy ki  a nagyobb közülük.  Leült,
   odahívta a tizenkettőt, és így szólt:  „Ha valaki első akar lenni,  legyen
   mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy
   kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik:
   „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig
   engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”
   Mk 9,30-37

   Elmélkedés:

   Mindenki szolgája
   Mi leszel, ha nagy leszel? - kérdezik az óvodás gyermeket, aki gondolkozás
   nélkül mondja a választ: „Kötéltáncos vagy állatszelidítő. Megtanulok szép
   mutatványokat,  különleges  dolgokat  tanítok  meg  az  oroszlánoknak   és
   tigriseknek,  és  műsoraimat  tátott  szájjal  nézi  majd  mindenki.”  Így
   válaszol egy  kisgyermek,  aki valószínűleg  az  elmúlt hétvégén  maga  is
   tátott szájjal  nézte a  cirkuszban a  mutatványokat. Mi  leszel, ha  nagy
   leszel? -  szól  a kérdés  a  8. osztályos  diáknak,  aki hetek  óta  azon
   tűnődik, milyen középiskolába menjen tanulni. Ő sem gondolkodik sokáig: „A
   televízióban fogok  szerepelni, énekelek  és táncolok,  így valósítom  meg
   álmaimat.” E vágyak  valószínűleg csak  álmok fognak  maradni, -  gondolja
   magában az osztályfőnöke  - ha  nem a  showműsorokat néznéd  minden nap  a
   tévében, hanem tanulnál, többre is vihetnéd az életben. Mi leszel, ha nagy
   leszel? - kérdezik a gimnazistát. „Még nem tudom, de abban biztos  vagyok,
   hogy sok pénzt fogok keresni, nem úgy mint a szüleim.” Remek - szól felé a
   bátorítás -  legalább  tudod  segíteni  anyagilag  szegény  szüleidet.  Mi
   leszel, ha nagy leszel? - kérdezik az egyetemistát, aki kissé megsértődik:
   „Én már nagy vagyok!”
   E jellegzetes példák két alapvető dologra mutatnak rá. Egyrészt arra, hogy
   változnak  ugyan  idővel  az   elképzelések,  de  az  önmegvalósítás,   az
   önérvényesítés megmarad. Másrészt nagy  hatással van ránk környezetünk,  a
   bennünket  érő  számos  élmény  és  tapasztalat.  A  felnőttek  és  szülők
   felelőssége abban  áll,  hogy  miként  tudják  helyes  mederbe  terelni  a
   felnövekvő   nemzedékek   vágyait,   illetve   milyen   példát    mutatnak
   gyermekeiknek.
   Mi leszel, ha nagy leszel? - kérdezhették bizonyára Jézustól is  többször.
   Az evangéliumok ugyan nem jegyeztek le egyetlen ilyen esetet sem, de az  ő
   életét és  küldetéstudatát  ismerve  azt mondhatjuk,  hogy  Jézus  nyugodt
   szívvel válaszolhatta élete  bármelyik szakaszában  a következőt:  „Szolga
   leszek, Isten szolgája és  mindenki szolgája.” Gyermekként és  fiatalként,
   felnőttként, amikor megkezdte nyilvános  működését és három évvel  később,
   amikor  a  szenvedés  és  halál  vállalására  készült,  Jézus  mindig  ezt
   válaszolhatta volna. Mert ő mindig  szolga akart lenni. Isten szolgája  és
   az emberek  szolgája, megváltásunk  és  üdvösségünk szolgája.  Ő  egyaránt
   szolgálatnak tekintette  az emberek  tanítását és  a betegek  gyógyítását.
   Szolgálatnak tekintette  a szenvedés  vállalását  és saját  halálát.  Neki
   egyetlen álma volt, mindenben teljesíteni azt, amit az Atya kér tőle.
   Szolgálatával   és   szolgáló   szeretetével   az   Úr   példát   mutatott
   tanítványainak és apostolainak.  Ők csak  lassan értették  meg. Ők  inkább
   gondoltak az önérvényesítésre, saját előbbre  jutásukra. Ezt mutatja be  a
   mai evangélium. Miután a Mester a rá váró szenvedésről és halálról beszél,
   azaz feltárja előttük  küldetésének lényegét, ők  azt vitatják meg  egymás
   között, hogy  ki a  nagyobb. Jézustól  távol áll  ez a  versengés, és  azt
   kívánja  tőlük,  hogy   legyenek  készen  a   szolgálatra.  Ne   hatalomra
   törekedjenek, hanem állítsák Isten országa ügyének szolgálatába  életüket.
   Ezért mondja nekik: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között  az
   utolsó, és mindenkinek a szolgája” (Mk 9,35).
   Szolgálatával és szolgáló szeretetével Jézus nekem is példát mutat.  Isten
   örök országába akkor juthatok el, ha szolgálatnak tekintem életem.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,  Jézus  Krisztus!  Taníts  és  nevelj  minket  a  szolgálat  helyes
   értelmezésére és  gyakorlására! A  szolgálat nem  jelenthet senki  számára
   kényszerhelyzetet, amelyben  meg  kell  aláznia magát  mások  előtt,  vagy
   amelyben emberi méltóságáról le kellene  mondania. A szolgálatban te  vagy
   tanítómesterünk, aki  magad is  szolgálni  jöttél a  világba,  üdvösségünk
   szolgája lettél. Azt kéred tőlünk,  hogy állítsuk életünket az  evangélium
   hirdetésének szolgálatába. Minden  kegyelmi adományt  azért kapunk  tőled,
   hogy saját és mások üdvösségét szolgáljuk vele. Köszönjük, hogy életünkkel
   neked szolgálhatunk.