2015. szeptember 15. – Kedd, A fájdalmas Szűzanya

2015.09.15 06:08

   Jézus atyja  és  anyja ámulva  hallgatták  mindazt, amit  Simeon  mondott.
   Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
   e  Gyermek  által  sokan  elbuknak  és  sokan  feltámadnak  Izraelben!  Az
   ellentmondás jele lesz  ő –  még a  te lelkedet is  tőr járja  át –,  hogy
   napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!”
   Lk 2,33-35

   Elmélkedés:

   Tegnap  Jézus  kereszthalálára,  mint  az  Atyához  való   felemelkedésére
   gondoltunk, ma pedig a  fájdalmas Szűzanya napján,  az ő édesanyjára,  aki
   végignézte fia szenvedését és halálát. Nem passzív szemlélés volt ez Mária
   részéről,  hanem  lelkében  ő  maga  is  átérezte  mindazt  a  gyötrelmet,
   fájdalmat, amit  Jézus érzett,  egyesült azzal.  Így teljesedett  be az  a
   jövendölés, amelyet Jézus  templomi bemutatása  alkalmával Simeon  mondott
   Máriának:  „a  te  lelkedet  is  tőr  járja  át”  -  miként  erről  a  mai
   evangéliumban olvasunk.
   A Jézus  születéséhez  kapcsolódó  evangéliumi részek  után  -  amelyek  a
   Megváltó által hozott szabadulásról és békéről szólnak - fordulatot jelent
   Simeon jövendölésében a szenvedés és a fájdalom említése mind a gyermekre,
   mind édesanyjára vonatkozóan. Azt nem állíthatjuk biztosan, hogy ebben  az
   órában  Mária   pontosan  megértette   Simeon  szavainak   jelentését   és
   jelentőségét, de abban  bizonyosak lehetünk, hogy  a kereszt mellett  álló
   fájdalmas Anya visszaemlékezett  arra, amit egykor  az idős ember  mondott
   neki a  jeruzsálemi  templomban. Miközben  a  bámészkodó nép  arra  emelte
   tekintetét, akinek  kezét és  lábát  átszegezték és  lándzsával  átszúrták
   szívét, Mária érezte az ő lelkét átszúró tőrt.
   Együttérzek-e a kereszten  meghaló Krisztussal?  Együttérzés van-e  bennem
   Mária iránt? Együttérzés ébred-e bennem embertársam iránt, akiben Krisztus
   szenved?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk és Istenünk! Köszönjük neked, hogy a  te élő Igéd ebbe a világba  és
   hozzánk is  eljut.  Tarts  meg  bennünket,  hogy  hallgatói  lehessünk  és
   mindennap megújuljunk.  Add, hogy  felébressze az  alvókat, vigasztalja  a
   szomorúakat,  hogy  útba  igazítsa  a  tévelygőket,  és  mindannyiunkat  a
   szeretet és  a remény  életére serkentsen.  Adj egyházadnak  igazságod  új
   megismeréséhez nyitottságot, és  add meg  igazságod megvallásának  őszinte
   örömét.
   K. Barth