2015. szeptember 14. – Hétfő, A Szent Kereszt felmagasztalása

2015.09.14 06:01

   Abban az  időben Jézus  ezt  mondta Nikodémusnak:  Senki  sem ment  föl  a
   mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a  mennyben
   van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót  a pusztában, úgy fogják fölemelni  az
   Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert
   úgy szerette Isten  a világot,  hogy egyszülött  Fiát adta  oda, hogy  aki
   benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte
   Fiát a világba, hogy  elítélje a világot, hanem  hogy általa üdvözüljön  a
   világ.
   Jn 3,13-17

   Elmélkedés:

   A  Szent  Kereszt  felmagasztalásának  mai  ünnepén  rögtön  megakadunk  a
   felmagasztalás kifejezésen. Az evangéliumi  részletben azt olvassuk,  hogy
   az  Emberfiát  fel   fogják  emelni,  amely   itt  Jézus  kereszten   való
   felemelését, felmagasztalását, megdicsőülését jelenti. Az ünnep elnevezése
   és az evangéliumi kifejezés összecseng,  mindkettő ugyanazt fejezi ki.  De
   miért   és    milyen   értelemben    mondhatjuk   felemeltetésnek    Jézus
   kereszthalálát, amely  a  maga  korában  megszégyenítés,  megalázás  volt,
   mintsem felmagasztalás.
   Jézus korában  a keresztre  feszítés a  legkegyetlenebb kivégzési  módszer
   volt, amelyet nem a  zsidók, hanem a rómaiak  alkalmaztak főként a  lázadó
   rabszolgák vagy más súlyos bűntetteket elkövető bűnözők ellen. A keresztre
   feszített  személy   megszégyenítése   mellett   a   nép   megfélemlítése,
   elrettentése is cél volt. A  módszer rendkívüli szenvedést, gyötrelmet  és
   fájdalmat, szörnyű halált  jelentett a megfeszített  számára. Talán  éppen
   János  evangélistának  köszönhetjük  azt,  hogy  e  szörnyű  halált  mégis
   felemelkedésnek tartjuk.  János evangélista  azonban nem  egyszerűen  csak
   arra gondol ezzel a szóhasználattal, hogy a keresztet magasra emelik és az
   emberek alulról tekintenek fel rá,  hanem az Úr kereszthalálában  meglátja
   azt, hogy a mennyei  Atya felemeli, magához emeli,  magához öleli a  Fiút,
   illetve a kereszthalál  nyitja meg  az emberek számára  az Atyához  vezető
   utat.
   Gondolkozzunk el ma a kereszt titkán, a felmagasztalás titkán, a megváltás
   titkán.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó örökkévaló Isten, köztünk, velünk és bennünk élő Isten! Ó  emberszerető,
   emberré lett Isten! Testté lett  Igéd által tudjuk, hogy szeretsz  minket.
   Örök, hűséges kereső és megbocsátó a szereteted. Neked végtelen és  örökké
   szép Mindenható még az én szegényes szeretetem is tetszik, mert viszonzása
   a te jóságodnak.
   P. Amlot