2015. szeptember 13. – Évközi 24. vasárnap

2015.09.13 08:05

   Abban az időben Jézus  elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának  vidékére.
   Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok
   így válaszoltak:  „Némelyek  Keresztelő Jánosnak,  mások  Illésnek,  ismét
   mások  valamelyik  prófétának.”  Erre  megkérdezte  tőlük:  „Hát  ti   mit
   mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!” Ekkor Jézus  a
   lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek.
   Ezután  arra  kezdte  tanítani  őket,  hogy  az  Emberfiának  sokat   kell
   szenvednie, a  vének,  a főpapok  és  az írástudók  elvetik,  megölik,  de
   harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta
   és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira,  és
   így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint
   gondolkodsz, hanem emberi módon.”
   Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha  valaki
   követni akar, tagadja meg magát,  vegye fel keresztjét, és kövessen.  Mert
   aki meg  akarja menteni  életét, elveszíti  azt, de  aki elveszíti  életét
   értem és az evangéliumért, megmenti azt.
   Mk 8,27-35

   Elmélkedés:

   Személyes hitvallás
   Egy  gimnazista,  érettségi  előtt   álló  fiatal  mesélte,  hogy   amikor
   jelentkezett az egyetemre, az interneten kellett kitöltenie a jelentkezési
   lapot személyes adataival. Az  első üres mezőbe  mindjárt a nevét  kellett
   beírnia, s  amikor ezt  megtette, akkor  elkezdett azon  tűnődni, hogy  az
   interneten most  írta le,  adta meg  először  a saját  nevét. Sok  év  óta
   használja már a számítógépet, de  a levelezésében, a közösségi  oldalakon,
   az internetes játékoknál és minden más helyen mindig csak a  kiralylany128
   nevet adta meg.  Korábban, amikor  nem akarta,  hogy kiderüljön  személye,
   álnevet használt, aztán  törölte, ha  már nem  volt szükség  rá. Soha  nem
   kellett megadnia az  igazi nevét, akármit  beírhatott. Jó szórakozás  volt
   számára névtelenségbe burkolózni, de most a saját nevét kellett  megadnia.
   Ezt egy  kicsit furcsának  tartotta, de  aztán rájött,  hogy olyan  helyen
   készül  továbbtanulni,  ahol  komolyan  veszik   őt  és  a  saját   nevére
   kíváncsiak, nem  pedig  valamilyen kitalált  névre.  Mi pedig  egy  kicsit
   furcsának tartjuk azt a virtuális világot, ahol előfordulhat, hogy  valaki
   18 évesen gondolkozik el először azon, hogy van saját neve.
   Jézus korában  az  embereknek nem  csak  neve volt,  hanem  nevüknek  volt
   jelentése  is.  Nevével   együtt  mindenki   hordozta  családja   múltját,
   örökségét. A név meghatározta a  személyek származását és sokat  elmondott
   tulajdonosáról. Jézus korában mindenki tudta, ki volt Illés és  Keresztelő
   János. Miért gondolták Jézusról, hogy ő Illés vagy Keresztelő János? Abban
   a korban általános nézet volt, hogy  a messiási időket megelőzően újra  el
   fog jönni a világba Illés, az ószövetség nagy prófétája. Keresztelő Jánost
   sokan a Messiás  előfutárának tartották,  akinek az  volt Istentől  kapott
   küldetése, hogy előkészítse az embereket  a Megváltó jövetelére. Illés  és
   János említése  Jézus személyével  kapcsolatban tehát  arra utal,  hogy  a
   messiási idők  bekövetkeztek.  Azt  azonban  az  emberek  még  nem  tudják
   kimondani, megvallani, hogy Jézus a Messiás.
   A Mester kérdésére Péter kimondja Jézus igazi nevét, amely az ő küldetését
   is magába foglalja: „Te vagy a Messiás!” Jézus nem utasítja vissza,  hanem
   elfogadja ezt a megnevezést, mert  nem akar névtelenségbe burkolózni,  nem
   titkolja  személyét,  származását,  küldetését  az  emberek  előtt.  Péter
   hitvallása tehát a személyről szól.
   A hitvallást tevő esetében ismét  egy név szerint említett személyről  van
   szó és nem egy  névtelenségbe rejtőző ismeretlenről.  Az Úr kérdésére  nem
   egy valaki válaszol  az apostolok  közül, hanem  az evangélista  fontosnak
   tartja leírni, hogy a  válaszolónak van neve, Péternek  hívják azt, aki  a
   maga és  apostoltársai  nevében szólal  meg.  A hitvallás  nem  névtelenül
   hangzik el, hanem egy személyhez  kötődik, egy név szerint ismert  személy
   szájából hangzik el.
   A Jézus szájából egykor elhangzott  kérdés, ma megismétlődik, nekem  szól.
   Az Úr  az én  feleletemet várja.  Nekem kell  személyes hitvallást  tennem
   arról, hogy  mit gondolok  Jézus személyéről.  Ugyanakkor törekednem  kell
   arra, hogy  ne  csak szavaimmal  valljam  meg hitemet,  hanem  keresztemet
   felvéve kövessem Jézust s így hitem életté váljon.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! A  te követésed azt jelenti,  el kell fogadnunk,  a
   mennyei Atya akaratát, hogy szenvedéseddel és haláloddal válts meg minket.
   Félretesszük emberi gondolatainkat és elképzeléseinket, hogy  megérthessük
   Isten szándékait és az  ő akaratát tudjuk teljesíteni,  miként te is  neki
   engedelmeskedtél mindenben. A te életed feláldozása a szeretet  legnagyobb
   kifejezése. Segíts  minket,  hogy életünkkel  mi  is Isten  dicsőségét  és
   embertársaink javát szolgáljuk! Keresztjeink és szenvedéseink által vezess
   minket a mennyei Atyához!