2015. szeptember 1. – Kedd

2015.09.01 08:37

   Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott
   tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma  volt.
   Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki  így
   kiáltozott: „El innen!  Mi dolgunk  veled, názáreti  Jézus? Azért  jöttél,
   hogy  elveszíts  minket?  Tudom,  ki   vagy:  az  Isten  Szentje.”   Jézus
   ráparancsolt: „Némulj  el, és  menj ki  belőle!” Erre  az ördög  a  földre
   sújtotta az embert,  és kiment  belőle, anélkül, hogy  bajt okozott  volna
   neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták:
   „Mi ez? Akkora  hatalommal és  erővel parancsol  a tisztátalan  lelkeknek,
   hogy  kimennek  a  megszállottakból.”   Ennek  híre  elterjedt  az   egész
   környéken.
   Lk 4,31-37

   Elmélkedés:

   Názáreti sikertelen fellépése  után Jézus  Kafarnaumba indul.  Feltehetően
   itt is a zsinagógai istentisztelet alkalmával beszélhetett az  emberekhez,
   hiszen tanítása  szombaton  történt. Lukács  evangélista  szembeállítja  a
   sikertelen názáreti és  a sikeres kafarnaumi  fellépést. Mindkét helyen  a
   hallgatóság elcsodálkozik,  ámulatba  esik,  de amíg  a  názáretieknél  ez
   ellenségeskedésbe és  gyűlöletbe vált  át, addig  a kafarnaumiak  esetében
   inkább lelkesedéssé.  Érdekes és  sokatmondó a  megjegyzés, amely  szerint
   Jézus „szavának hatalma volt.” Az evangéliumokban többször is előfordul ez
   a kifejezés, amely azt jelenti, hogy meggyőzően, hihetően, prófétai módon,
   elfogadhatóan, bölcsességgel és  közérthetően beszélt.  A Jézus  szavaiban
   rejlő titokzatos erőt és hatalmat az emberek már annak hallgatása során is
   megtapasztalták, majd  pedig  a  tisztátalan  lélek  kiűzése  során  újabb
   bizonyítékát látják  ennek,  hiszen az  Úr  egyszerűen csak  parancsol  az
   embert megszálló gonosz léleknek, szavának erejével űzi ki őt az emberből.
   A jelenet  kapcsán  gondolkozzunk  el  a  következőkön:  érdeklődéssel  és
   nyitott   szívvel   hallgatom-e   Jézus   szavait?   Eltölt-e   valamiféle
   csodálkozás, ámulat az Úr tanításának hallgatása során? Elfogadom-e életem
   iránymutatásaként a  hallottakat?  Kész vagyok-e  életemben  megvalósítani
   mindazt, amit megértek?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, sokszor bizonyítani, meggyőzni,  igazolni szeretnék. Érvek  zászlait
   lengetem a levegőben. Beszélek. Hatalmas gesztusokat osztok szerteszéjjel,
   hogy   az   emberek   figyelmét   megragadjam.   Önts   szívembe,    Uram,
   tisztelettudást és békés türelmet, hogy tudjak csendesen kérni,  szeretni.
   És várni a küszöb előtt, hogy megnyissák az emberek szívük ajtaját.
   M. Quoist