2015. október 4. – Évközi 27. vasárnap

2015.10.04 08:14

   Abban  az  időben:  A  farizeusok  odamentek  Jézushoz  és   megkérdezték:
   „Szabad-e a  férjnek elbocsátania  a feleségét?”  Próbára akarták  ugyanis
   tenni. Ő azonban kérdéssel válaszolt:  „Mit parancsolt nektek Mózes?”  Azt
   felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elváljunk.”
   Jézus folytatta:  „A  ti  szívetek  keménysége miatt  írta  nektek  ezt  a
   parancsot. Isten azonban a  teremtés kezdetén férfit  és nőt alkotott.  Az
   ember ezért elhagyja apját, anyját,  a feleségéhez csatlakozik, és  ketten
   egy test lesznek.  Ettől kezdve többé  már nem két  test, hanem csak  egy.
   Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
   Otthon  tanítványai  ismét   megkérdezték  őt   ezzel  kapcsolatban.   Ezt
   válaszolta: „Aki  elbocsátja feleségét,  és mást  vesz el,  házasságtörést
   követ el ellene.  Ha pedig  a feleség hagyja  el férjét,  és máshoz  megy,
   házasságot tör.”
   Mk 10,2-12

   Elmélkedés:

   Isten engem úgy segítsen!
   Mosolyogva hallgatjuk az olyan híreket, hogy a híres színész immár  ötödik
   választottjának fogad  örök hűséget.  Négy korábbi  feleségétől tehát  már
   elvált, s ki tudja, az ötödik után jön-e pár év múlva újabb feleség? Vajon
   mennyire kell ahhoz naivnak  lenni, hogy egy nő  elhiggye egy olyan  férfi
   szájából az örök  hűségre vonatkozó  ígéretet, aki  korábban már  négyszer
   megfogadta és meg is szegte  ígéretét? Mosolygunk az ilyen eseteken,  mert
   nem minket érint. De  ha mi vagy egy  közeli családtagunk, barátunk  kerül
   olyan helyzetbe,  hogy  házassága  válással végződik,  akkor  már  nem  is
   annyira mosolyfakasztó a helyzet.  Korunkban sokan komolytalanul veszik  a
   házasságot és nem becsülik meg annak  értékét, s ezt nem csak az  mutatja,
   hogy egyre több házasság torkollik válásba, hanem az a tény is, hogy egyre
   kevesebben kötnek házasságot.  Az elköteleződés hiánya,  a lelki  érettség
   hiánya, a felelősségvállalás hiánya, az igazi szeretet hiánya húzódik  meg
   emögött.
   A válás kérdése kerül elő a mai vasárnap evangéliumában. A farizeusok  ezt
   a  kérdést  szegezik   Jézusnak:  „Szabad-e  a   férjnek  elbocsátania   a
   feleségét?” (Mk 10,2). Alattomos szándékuk nyilvánvaló, hiszen a  korabeli
   zsidó törvények  megengedték  a  válást  és  pontosan  szabályozták  annak
   módját.  Ha  tehát  Jézus  nem  tartja  megengedettnek  a  válást,   akkor
   szembekerül a  mózesi  törvényekkel,  és  azzal  vádolhatják  őt,  hogy  a
   törvények megszegésére buzdít. Jézus azonban tudja és erre fel is hívja  a
   kérdezők és a hallgatóság figyelmét,  hogy a válás csupán emberi  törvény,
   emberek által hozott szabály, amelynél nagyobb az isteni törvény.  Rámutat
   a teremtő Isten eredeti szándékára  és a Teremtés könyvét idézi,  amelyben
   arról van szó, hogy a férfi  és a nő egy testté  lesznek. A férfi és a  nő
   kinyilvánítják szándékukat, hogy házasságot kötnek egymással, de Isten  is
   összeköti őket,  megáldja szövetségüket,  s  amit Isten  egybekötött,  azt
   emberi törvények alapján nem szabad felbontani.
   A házasságról és annak  felbonthatatlanságáról szóló katolikus tanítás  és
   napjaink valósága messze került egymástól. Az semmi eredményre nem  vezet,
   ha  egyházi  részről  kárhoztatjuk  azokat  a  mai  fiatalokat,  akik  nem
   tisztelik a  házasság  szentségét,  a  másik  oldalról  pedig  a  fiatalok
   kritizálják és elmaradottnak minősítik az Egyház tanítását a  házasságról,
   illetve a férfi és  a nő kapcsolatáról. Feltehetjük  a kérdést az  egyházi
   személyek felé:  elvárhatjuk-e olyan  fiataloktól, hogy  keresztény  módon
   gondolkozzanak a házasságról  és keresztény módon  éljenek a  házasságban,
   akik amúgy nem  keresztényként élnek, azaz  életükben a karácsonyi  éjféli
   misén kívül semmiben  sem mutatkozik  meg, hogy vallásosak?  Nem inkább  a
   keresztény életre kellene előbb megtanítani őket? És feltehetjük a kérdést
   a fiataloknak: mit várnak attól  a kapcsolattól, amit maguk sem  gondolnak
   komolyan? Hogyan várják  el a  másik személytől,  hogy nekik  ajándékozzák
   magukat, amikor ők sem adják át magukat teljesen a másiknak?
   A   házasságkötéshez   és   a   házasság   egybentartásához   az    akarat
   nélkülözhetetlen.  Az  emberi  akarat   azonban  gyenge,  sérülékeny,   de
   megerősíti azt Isten. Ezért fontos a házassági eskünél az emberi  akaratra
   és szándékra Isten  segítségét kérni:  Isten engem  úgy segítsen!  Segítse
   Isten felelősségteljes döntésükben a fiatalokat!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Istenünk! Bár napjainkban egyesek azt hangoztatják, hogy a házasság
   intézménye elavult,  idejét  múlt és  a  család nem  fontos  számukra,  mi
   hisszük, hogy a te akaratod valósul meg akkor, amikor egy férfi és egy  nő
   szeretetben elkötelezi magát egymás  mellett. Hisszük, hogy a  házasságban
   és a  családban  találja  meg  mindenki a  boldogságot.  Hisszük,  hogy  a
   házasság és a család  az új élet  forrása. Hisszük, hogy  a házasság és  a
   család szent, amely  a családtagok  szentté válását  szolgálja. Segítsd  a
   házasságra  készülőket  és  a   házasságban  élőket,  hogy  napról   napra
   növekedjenek az egymás iránti és az Isten iránti szeretetben!