2015. október 31. – Szombat

2015.10.31 09:33

  Az egyik  szombaton Jézus  betért egy  vezető farizeus  házába, hogy  nála
   étkezzék.  Amikor  észrevette,  hogy  a  meghívottak  válogatják  az  első
   helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakodalomra hívnak,  ne
   ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha
   ez megérkezik,  odajön, aki  meghívott  titeket, és  felszólít: Add  át  a
   helyedet neki! És akkor szégyenszemre  az utolsó helyet kell  elfoglalnod.
   Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet,
   hogy amikor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: Barátom, menj följebb!
   Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki
   magát  felmagasztalja,  megalázzák,   aki  pedig   magát  megalázza,   azt
   felmagasztalják.”
   Lk 14,1. 7-11

   Elmélkedés:

   Az evangéliumi  jelenet  a  farizeus  házában  folytatódik,  ahová  Jézust
   vendégségbe hívják.  Úgy tűnik,  mintha mindenki  hirtelen  megfeledkezett
   volna arról, hogy Jézus szombaton gyógyított s ezzel megszegte a törvényt.
   Ismét nyugodt a légkör, a  meghívott vendégek helyet keresnek maguknak.  A
   zsidó szokások szerint a vendéglátás nem csupán közös étkezést  jelentett,
   hanem az  ilyen  alkalmak során  a  nagyobb tekintélynek  örvendő  tanítók
   kifejtették tanításukat s a többiek  megvitatták azt. Bizonyára Jézust  is
   felkérhették, hogy  szóljon  valamit,  tanítsa  a  jelenlévőket.  Tanítása
   témájául a meghívottak viselkedését választja, akik az előkelőbb  helyeket
   keresték maguknak. Alázatot nélkülöző magatartásuk ösztönzi az Urat  arra,
   hogy  az   alázatról,   az   egyszerűségről,   mint   a   vallásos   ember
   alapmagatartásáról tanítsa őket.  A nagyravágyás, a  törtetés méltatlan  a
   hívő, a vallásos emberhez.
   Jézus így foglalja  össze tanítását: „mindazt,  aki magát  felmagasztalja,
   megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják” (Lk 14,11).  E
   kijelentést olvasva már nem is egy farizeus házában, nem egy zsidó lakomán
   érezzük magunkat, hanem  a keresztény közösségben,  amely közösség  tagjai
   számára elengedhetetlen tulajdonság az alázat. Követem-e alázatban Jézust,
   aki nem uralkodni, hanem szolgálni jött a világba?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Hálát adok neked, Urunk, hogy hiszem és tudom: életünknek értelme és célja
   van. Nem vég  és pusztulás vár  ránk, hanem feltámadás  és boldogság.  Nem
   tudjuk ugyan most  még elképzelni  a beteljesedést, de  azt tudjuk,  Uram,
   hogy te legyőzted a halált.
   M. Seitz-Fr. Thlele