2015. október 30. – Péntek

2015.10.30 08:47

Az egyik  szombaton Jézus  betért egy  vezető farizeus  házába, hogy  nála
   étkezzék. Az ott tartózkodók figyelték  őt. Akkor eléje állt egy  vízkóros
   ember. Jézus  megkérdezte  a  törvénytudókat  és  farizeusokat:  „Szabad-e
   szombaton gyógyítani?  De  azok nem  válaszoltak.  Erre ő  megérintette  a
   beteget, meggyógyította és elbocsátotta.  Azután a jelenlevőkhöz  fordult:
   „Ha valamelyiktek szamara vagy ökre  szombaton kútba esik, nem húzza-e  ki
   azonnal?” Azok semmit sem tudtak felelni neki.
   Lk 14,1-6

   Elmélkedés:

   Az evangéliumi jelenet ismét egy farizeus házában játszódik, ahová  Jézust
   vendégként hívják meg. A meghívás ténye önmagában jószándékot feltételez a
   meghívó részéről. Lukács evangélista viszont megjegyzi, hogy a  jelenlévők
   figyelték  őt.  Vagy   maga  a   házigazda  azért  hívta   meg  őt,   hogy
   beleköthessen,  ha  olyat  tesz,  amit  a  törvények  szerint  nem  szabad
   szombaton, vagy  csak a  jelenlévő többi  farizeus akarja  kihasználni  az
   alkalmat ugyanerre.  Ellenségeskedésük jól  ismert Jézus  számára,  hiszen
   korábban már többször kezdeményeztek vitákat vele, illetve vádolták meg őt
   azzal, hogy nem tartja meg és  tanítványaival sem tartatja meg a  szombati
   nyugalomra   vonatkozó   előírásokat.   Bár   tisztában   van   ellenséges
   szándékaikkal, mégsem utasítja  el a meghívást,  betér a farizeus  házába.
   Nem provokálni  akarja  őket,  nem  haragjukat  és  ellenszenvüket  akarja
   fokozni, hanem abban bízik, hogy tanítása talán jó hatással lesz valakire.
   A vízkórban szenvedő ember megjelenése rögtön feszültség forrásává  válik.
   Szombat van, a nyugalom napja, amikor nem szabad semmilyen munkát végezni,
   még gyógyítani sem. Jézus rögtön tudja,  hogy mit fog tenni s  cselekedete
   helyes. Erről  akarja meggyőzni  a farizeusokat  is, de  kérdésére ők  nem
   válaszolnak. A gyógyítás után Jézus egy olyan helyzetet mond el példaként,
   amelyben a  farizeusok  is  cselekednének,  dolgoznának.  Rosszindulatukat
   jelzi további hallgatásuk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, bennem sötét van, de te vagy a világosság. Egyedül vagyok, de te nem
   hagysz el engem. Kislelkű vagyok, de te vagy a segítőm, Nyugtalan  vagyok,
   de te vagy a béke. Keserűség tölt el engem, de te vagy utam, életem. Bármi
   történjék is velem az életben, Isten a tenyerén hordoz engem.
   D. V. Bonhoeffer