2015. október 27. – Kedd

2015.10.27 07:19

Jézus egy  alkalommal így  beszélt a  néphez az  Isten országáról:  „Mihez
   hasonlít az Isten országa? Mihez  is hasonlítsam? Hasonló a  mustármaghoz.
   Az ember fogja, és elveti kertjében. Ott  felnő, és nagy fává lesz. Az  ég
   madarai megpihennek ágai között.”  Majd így folytatta: „Mihez  hasonlítsam
   az Isten  országát?  Hasonlít a  kovászhoz,  amelyet fog  az  asszony,  és
   elvegyít három véka lisztben. Az egész megkel tőle.”
   Lk 13,18-21

   Elmélkedés:

   Jézus tanításának  központi  eleme  Isten  országa,  amely  az  evangélium
   hirdetésével elkezdi megvalósulását a  világban. Isten országa  jelenlétét
   és növekedését Jézus  több példával, hasonlattal  érzékelteti. Ezek  közül
   kettőt, a mustármagról és a  kovászról (élesztőről) szólót olvassuk a  mai
   evangéliumban.  Mindkét  példa   azt  mutatja  be,   hogy  Isten   országa
   növekedésre rendeltetett. A  mustármag egészen kicsiny,  amikor elvetik  a
   földbe,  mégis  nagyra,  azaz  néhány  méteresre  is  képes  megnőni.   Az
   élesztőből kevés is elegendő ahhoz, hogy akár nagyobb mennyiségű tészta is
   megkeljen  tőle.   A   példák  szembeállítják   a   kezdet   kicsinységét,
   szerénységét a végső eredmény nagyságával, bőségével.
   Isten országa  ehhez  hasonlóan növekszik,  az  idők folyamán  az  örömhír
   hirdetésével folyamatosan terjed, egyre több  embert szólít meg. Ebben  az
   értelemben az  Úr szavait  prófétai jövendölésnek  érdemes tekintenünk.  Ő
   meghirdeti  Isten  országát,  apostolai   és  tanítványai  folytatják   az
   igehirdetést, majd  követői,  a  keresztény közösség  tagjai  a  következő
   évszázadokban szintén  továbbadják az  új  nemzedékeknek az  örömhírt.  Az
   emberi  tevékenység,  szolgálat  mögött   pedig  titokzatosan,  de   mégis
   megtapasztalható módon  ott  húzódik  Isten szándéka,  aki  országába  hív
   minden embert, hogy az üdvösségre vezessen minket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,  a  te   szeretetedben  sokasodjék   néped,  mert   a  világban   a
   legtökéletesebb az  ember,  az  emberben  a  legtökéletesebb  a  lélek,  a
   lélekben a legtökéletesebb a szeretet, a szeretetben a legtökéletesebb  az
   Isten.
   Szalézi Szent Ferenc