2015. október 26. – Hétfő

2015.10.26 13:31

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit  a
   betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt,
   hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta,  magához
   hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben
   rátette a kezét. Az  rögtön felegyenesedett, és  dicsőítette az Istent.  A
   zsinagóga  elöljárója   méltatlankodott   azért,  hogy   Jézus   szombaton
   gyógyított, és a  sokasághoz fordult:  „Hat napotok van  a munkára.  Akkor
   jöjjetek gyógyulást  keresni,  ne  szombaton!” Jézus  feléje  fordult,  és
   megfelelt neki: „Képmutatók!  Van-e köztetek egy  is, aki nem  oldja el  a
   jászoltól ökrét vagy szamarát  szombati napon, hogy megitassa?  Ábrahámnak
   ezt a lányát pedig a sátán  tartotta megkötözve immár tizennyolc éve.  Nem
   kellett-e őt  feloldani  kötelékétől  akár  szombaton  is?”  Ellenfelei  e
   szavakra szégyenükben  elpirultak. A  nép  pedig örvendezett,  hogy  Jézus
   ilyen csodát művelt.
   Lk 13,10-17

   Elmélkedés:

   Lukács evangélista  nem  nevezi  meg  a  várost,  ahol  a  mai  evangélium
   gyógyítása történt, de feltehetően  valamelyik Kafarnaum közeli  település
   zsinagógájában  járunk.  Jézus  szokása  szerint  részt  vesz  a  szombati
   istentiszteleten. Talán nem mindenhol olvasott fel a szent szövegekből  és
   nem mindenütt tanított, de jelenléte nem maradt titokban, bárhol is  járt.
   Az  emberek  keresték  őt,  s  tudhatták,  hogy  a  zsinagógában  biztosan
   megtalálják szombatonként, ezért is vihették oda betegeiket, miként erre a
   zsinagóga  elöljárójának  szavai  utalnak.   Lukács  röviden  írja  le   a
   meggörnyedt asszonnyal való találkozást, csupán az Úr együttérzésére és az
   eredményre koncentrálva.  A sikeres  gyógyítás tényét  így emeli  ki:  „Az
   asszony rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent” (Lk 13,13).  Aki
   tehát  korábban   erősen  meghajolva   csak   a  földet   nézhette,   most
   felegyenesedve az égre emeli tekintetét és hálát ad a mindenható  Istennek
   gyógyulásáért. Ezzel kapcsolatban két dologra gondolhatunk: egyrészt  hitt
   abban, hogy Jézus valóban Isten és isteni erejével tudta őt meggyógyítani.
   Másrészt megérthette,  hogy  Jézus  gyógyító cselekedete  mögött  a  hozzá
   lehajló irgalmas Atya áll.
   A csodás gyógyítás,  amely minden jelenlévő  számára nyilvánvaló volt  nem
   hagyta közömbösen az embereket. A zsinagóga elöljárója bosszankodik, a nép
   pedig örvendezik. Én hogyan fogadom Isten érintését?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Köszönöm, Uram, hogy szereteted egyesít  minket. És megköszönöm azokat  az
   embereket, akiket  rám  bíztál. Köszönöm,  hogy  egymásnak  szolgálhatunk.
   Tarts meg a szeretetben, hogy  egymás számára követeid legyünk. Add,  hogy
   egyetértésünk jele legyen annak, hogy te egyesítesz minket.
   A. Pereira