2015. október 16. – Péntek

2015.10.16 13:34

   Egyszer olyan  nagy tömeg  gyűlt Jézus  köré, hogy  csaknem  agyontaposták
   egymást. Így  beszélt  akkor  tanítványaihoz:  „Óvakodjatok  a  farizeusok
   kovászától, vagyis  a  képmutatástól!  Nincs olyan  rejtett  dolog,  amely
   napfényre ne kerülne;  sem olyan titok,  amely ki ne  tudódnék. Amit  szűk
   körben bizalmasan mondtatok,  nyilvánosan elbeszélik, és  amit zárt  ajtók
   mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják. Mint barátaimnak, azt  mondom
   nektek: ne  tartsatok azoktól,  akik  megölik a  testet, de  többre  nincs
   hatalmuk. Megmondom  nektek,  kitől  féljetek. Féljetek  attól,  akinek  –
   azonfelül, hogy megöl – arra is hatalma van, hogy kárhozatra vessen. Újból
   mondom: ettől féljetek! Nemde  öt veréb sem ér  többet, mint két  krajcár?
   Isten mégsem feledkezik meg egyetlenegyről sem. Sőt, számon tartja fejetek
   minden hajszálát is.  Ne féljetek tehát!  Sokkal többet értek  ti, mint  a
   verebek.”
   Lk 12,1-7

   Elmélkedés:

   Az  elmúlt  három  nap  gondolatmenetét  folytatjuk  elmélkedésünkben   az
   evangélium  alapján.  Továbbra  is   a  farizeusi  lelkületről  és   annak
   legjellemzőbb vonásáról  a  képmutatásról  van  szó, de  itt  már  nem  az
   érintettekhez intézi Jézus szavait, hanem saját tanítványaihoz, akiket meg
   akar  óvni  a   farizeusok  látszatra  törekvő,   de  a  hitet   nélkülöző
   vallásosságától. A képmutatás kifejezés  az ókori színház világába  nyúlik
   vissza, amikor  valaki igazi  arcát  eltakarva álarcot  tart maga  elé  és
   eljátszik egy szerepet.  A szerepjátszás  nem csupán  a színházban  fordul
   elő, hanem bármelyik emberi közösségben, amelynek egyik tagja fel szeretne
   emelkedni, s előbbrejutása, érvényesülése érdekében megjátssza önmagát.  A
   képmutatást nevezhetjük  alakoskodásnak  vagy színlelésnek  is,  mindkettő
   arra utal,  hogy  az  ember  külső cselekedetei  nem  egyeznek  meg  benső
   szándékaival, azaz  jónak tűnik  a külső  szemlélők számára,  de  szívében
   valójában gonoszság lakik.
   Jézus figyelmezteti  övéit,  hogy  a  rejtett,  eltitkolt  dolgok  egyszer
   napfényre kerülnek,  kitudódnak.  A  képmutató  emberek  is  lelepleződnek
   egyszer. Nem mondja  meg, hogy  ki és mikor  végzi ezt  a leleplezést,  de
   inkább kell gondolnunk Isten végső ítéletére, mintsem az emberi,  önkényes
   bíráskodásra. A másokban rejtőző farizeusi  lelkület leleplezése nem a  mi
   feladatunk. Az viszont igen, hogy önmagamban észrevegyem és megszabaduljak
   tőle.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Krisztusom, a  te  evangéliumodat könnyű  hallgatni,  de nehéz  élni.  Meg
   vagyok elégedve az én kis, tisztességes életemmel, s félek attól, hogy azt
   megváltoztassam. Nem  teszek  eleget  az emberekért.  Félek,  hogy,  mivel
   mindig csak  magamért teszek  valamit,  nem teszem  meg mindazt,  amit  az
   emberek várnak tőlem. Add, hogy hozzálássak a mai napon!
   A. Pereira