2015. október 13. – Kedd

2015.10.13 07:32

   Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála.
   Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus
   étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött  rajta. Az Úr ekkor így  szólt
   hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét,
   de belül tele vagytok  rablással és gonoszsággal.  Esztelenek! Hát nem  az
   alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt,
   amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”
   Lk 11,37-41

   Elmélkedés:

   Jézus  korában  az  egyik  legbefolyásosabb  zsidó  vallási  csoportot   a
   farizeusok  alkották.  Vallási  irányzatuk  a  mózesi  törvények   pontos,
   aprólékos betartását tartotta  a legfontosabbnak, amelyhez  az idők  során
   számos általuk alkotott szabály kapcsolódott. Törvénytiszteletük miatt  az
   emberek úgy tekintettek rájuk,  mint a vallásosság mintaképeire.  Jézussal
   való    konfliktusaikat    az    okozta,    hogy    az    Úr    leleplezte
   látszatvallásosságukat, amely nem belső meggyőződésükből fakadt. Farizeusi
   lelkülettel manapság is találkozunk, a vallásosság eltorzult módját értjük
   alatta. Ma és a  következő két napon Jézusnak  a farizeusok ellen  mondott
   kritikáját olvassuk az evangéliumban.
   A beszédre egy meghívás ad alkalmat. A farizeus házában Jézuson kívül több
   farizeus is lehetett a  vendégek között. Jézus nem  a hátuk mögött  beszél
   róluk,  hanem   a   szemükbe  mondja   véleményét,   amelyet   nevezhetünk
   vádbeszédnek is, de talán helyesebb figyelmeztetést látni benne.
   A farizeusok étkezés előtti kézmosásának egyrészt egészségügyi vonatkozása
   volt, másrészt szívük  és lelkük megtisztulását  jelképezte. Ez  utóbbival
   nem értett Jézus egyet, aki szerint a külső tisztaság még nem  feltétlenül
   jelenti a szív, az emberi szándék tisztaságát is. A vallásosság  területén
   pedig az igaz lelkület, a szív jósága a fontos.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, ne engedd, hogy a  megszokottság föleméssze hitéletemet. Olykor  még
   én  is  úgy  vélem:  az   állandó  kötelességteljesítés,  a  jóság  és   a
   példamutatás megkövetelése mintha korlátozná szabadságomat és a kockázatok
   vállalását. Ha a  kocsinak mindig  ugyanazokon a síneken  kell is  futnia,
   mégis előre kell haladni a síneken. Engedd ezt megértenem!
   B. De Solages