2015. október 1. – Csütörtök

2015.10.01 07:58

   Az  apostolok   kiválasztása  után   Jézus  kiválasztott   más   hetvenkét
   tanítványt, és  elküldte  őket kettesével  maga  előtt minden  városba  és
   helységbe, ahová menni  szándékozott. Így szólt  hozzájuk: „Az  aratnivaló
   sok, de a munkás  kevés. Kérjétek hát az  aratás Urát, küldjön  munkásokat
   aratásába. Menjetek!  Úgy küldelek  titeket,  mint bárányokat  a  farkasok
   közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
   senkit se köszöntsetek. Ha betértek  egy házba, először is ezt  mondjátok:
   „Békesség e háznak!” Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti  békességtek,
   ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt  egyétek
   és igyátok, amijük  van. Mert méltó  a munkás a  maga bérére. Ne  járjatok
   házról házra.  Ha  egy  városba  érkeztek,  és  szívesen  látnak  titeket,
   egyétek,  amit  elétek  adnak.  Gyógyítsátok  meg  ott  a  betegeket,   és
   hirdessétek: „Elérkezett  hozzátok  az  Isten  országa!”  De  ha  betértek
   valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára,
   és mondjátok: „Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt,
   de tudjátok meg:  Elérkezett hozzátok  az Isten  országa!” Bizony,  mondom
   nektek: Szodomának  könnyebb  sorsa  lesz  azon  a  napon,  mint  ennek  a
   városnak.”
   Lk 10,1-12

   Elmélkedés:

   Többször említettük korábban, hogy abban az időben, amikor Lukács  megírja
   evangéliumát, már élő  keresztény közösségek léteznek,  amelyek ugyan  nem
   nagy  létszámúak,  de  lassan  kezdenek  kialakulni  bennük  a   különféle
   szolgálatok. E  szolgálatok eredetét  a hetvenkét  tanítvány  küldetésének
   leírásával egészen Jézusig vezeti vissza Lukács, bemutatva azt, hogy  mind
   az igehirdetés, mind  a gyógyítás  feladata volt az  első küldötteknek.  A
   tanítványoknak ezt  a  hetvenkettes  csoportját  megkülönböztetjük  az  Úr
   tizenkét apostolától, bár valamennyien küldöttek.
   Jézus így indítja útnak őket: „Az  aratnivaló sok, de a munkás kevés”  (Lk
   10,2). E kijelentés is megerősíti, hogy már az apostoli idők után  járunk.
   A vetés munkáját Jézus és  az apostolok már korábban elvégezték,  mostanra
   elérkezett az aratás  ideje, amely az  új küldöttek feladata.  Ha kevés  a
   szolgálatot  végzők  száma,  akkor  az  eredeti  küldőhöz  kell  fordulni:
   „Kérjétek hát az  aratás Urát,  küldjön munkásokat  aratásába” (Lk  10,2).
   Ennek értelmében minden egyházi szolgálat Krisztustól eredeztethető, hozzá
   nyúlik vissza. Másnak nincs hatalma ahhoz, hogy újabb küldötteket nevezzen
   ki.
   A közösség tagjai  az Egyházban szolgálatot  végző személyekre mindig  úgy
   tekintsenek,  mint   akiket   Krisztus  személyesen   választott   ki,   s
   imádkozzanak értük, hogy hűségesek legyenek küldőjükhöz!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jóságot és szeretetet adj nekem, Uram, hogy szívem gazdagságából  másoknak
   is juttathassak. Ne hagyd elfelejtenem, hogy a legkisebb jóság és szeretet
   sokszor kimondhatatlan örömöt tud okozni.
   J. Fischer