2015. november 5. – Csütörtök, Szent Imre herceg

2015.11.05 12:40

  Abban  az  időben  Jézus   így  szólt  tanítványaihoz:  „Csípőtök   legyen
   felövezve, kezetekben  pedig égő  gyertya legyen.  Hasonlítsatok az  olyan
   emberekhez, akik urukra várnak, hogy  mihelyt megérkezik a menyegzőről  és
   zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket  uruk
   megérkezésekor  ébren  talál.  Bizony,  mondom  nektek,  felövezi   magát,
   asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második  vagy
   a harmadik  őrváltáskor  érkezve is  így  találja őket,  boldogok  azok  a
   szolgák.
   Gondoljátok meg: ha tudná  a házigazda, hogy melyik  órában jön a  tolvaj,
   nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön
   abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
   Lk 12,35-40

   Elmélkedés:

   Az úr érkezésére  várakozó szolgákról mondott  jézusi példázatot  korábban
   már olvastuk.  A liturgia  rendje szerint,  ma Szent  Imre herceg  ünnepén
   ismét ez szerepel  az evangéliumban.  Szent Imréről  elmondható, hogy  bár
   fiatalon érte a halál, mégsem érte őt váratlanul az Úrral való találkozás.
   Gyermekkorától kezdve jellemző volt rá  a vallásos buzgóság, a  rendszeres
   imádkozás, a csendes  elmélkedés. Apja,  Szent István  király és  családja
   arra szánta, hogy  uralkodó legyen.  Mivel jól tudták,  hogy az  uralkodói
   képességek elsajátítása mellett hasznára lesz a keresztény erény is, ezért
   vallásos neveléséről  is gondoskodtak.  Szent Imre  életében az  uralkodás
   tekintetében nem valósult meg az  emberi akarat, de a vallásos  neveltetés
   meghozta gyümölcsét. Szülei, Szent István  király és Boldog Gizella  maguk
   is az  életszentség útját  járták. Elsőként  ők tanították  gyermeküket  a
   hitre  és  a  Krisztus  iránti  szeretetre,  majd  pedig  nevelését  Szent
   Gellértre bízták.
   A szülőknek,  a  nagyszülőknek  és a  neveléssel  foglalkozó  személyeknek
   érdemes elgondolkozniuk: vajon személyes életpéldájuk milyen hatással  van
   azokra, akiknek  nevelését  Isten  rájuk  bízta.  Mert  ezt  a  feladatot,
   szolgálatot mindenki  Istentől  kapja.  Ennek  a  felelősségnek  tudatában
   nevelje mindenki saját gyermekét és a rábízottakat!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem! Hosszú az út! Sokan elfáradnak; feladják vagy azt gondolják:  nem
   lehet  segíteni,  ezért  együnk-igyunk,  és   vigadjunk.  Ámde  mi  a   te
   ajándékaidat fogadtuk magunkba. Szent ételeddel megerősítve új utakat kell
   keresnünk egymás  felé.  Add,  hogy  osztozkodjunk  egymással  azon,  amit
   magunkhoz vettünk.
   A. Pereira