2015. november 4. – Szerda

2015.11.04 08:08

Abban az  időben,  amikor  Jézust  nagy  népsokaság  követte,  ő  hozzájuk
   fordult, és így  szólt: „Aki  hozzám jön,  de nem  gyűlöli apját,  anyját,
   feleségét, gyermekeit, fivérét és  nővéreit, sőt még  saját magát is,  nem
   lehet az én  tanítványom. Aki tehát  nem hordozza keresztjét,  és nem  így
   követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar
   építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy  van-e
   miből  befejeznie?  Mert  ha  az  alapokat  lerakta,  de  (az  építkezést)
   befejezni nem  tudta, mindenki,  aki csak  látja, gúnyolni  kezdi: „Ez  az
   ember építkezésbe fogott,  de nem  tudta befejezni.” Vagy,  ha egy  király
   hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga
   tízezer katonájával  szembe  tud-e  szállni  azzal,  aki  húszezerrel  jön
   ellene. Mert ha  nem, követséget  küld hozzá,  amikor még  messze van,  és
   békét kér tőle. Tehát mindaz, aki  közületek nem mond le mindarról,  amije
   van, nem lehet az én tanítványom.”
   Lk 14,25-33

   Elmélkedés:

   A  farizeus  háza  után  ismét  az  úton  lévő  Jézust  állítja  elénk  az
   evangélium.  Nincs   egyedül,  sokan   követik  őt,   mégpedig  nem   csak
   tanítványai, hanem „nagy népsokaság.”  Szavait ugyan sokan hallgatják,  de
   tanítását mintha  csak  tanítványaihoz  intézné,  azokhoz,  akik  komolyan
   veszik  követését.   A  tegnapi   evangélium  példázatában   az   elsőként
   meghívottak valamilyen  személyes  érdekre  hivatkozva  utasították  el  a
   meghívást. Jézus most  arról beszél, hogy  mindenki tegye félre  személyes
   érdekeit, mert  az  ő követése  lemondásokkal  jár. Isten  hívását  hallva
   ugyanis az ember döntéshelyzetbe kerül, s ha nem látja döntésének jövőbeli
   következményeit, akkor rosszul választhat.
   Éppen ezt  az előrelátást  hangsúlyozza  Jézus két  hasonlata. Az  első  a
   tornyot építő emberről  szól, aki előre  pontosan kiszámítja az  építkezés
   költségeit, s így lát  neki a munkának. A  másodikban egy seregével  hadba
   induló királyról szól,  aki előzetesen  felméri a  helyzetet, vajon  van-e
   esélye a  győzelemre azzal  szemben, aki  országát fenyegeti,  megtámadta,
   mert ha nincs akkor jobb volna, ha békésen oldanák meg a helyzetet.
   Krisztus-követésünkre is igaz:  ha valamit  rosszul kezdünk  el, attól  ne
   várjunk jó eredményt.  Időnként pedig érdemes  megvizsgálni azt, hogy  nem
   tértünk-e le a kitűzött cél felé vezető útról.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, nem szabad azt hinnem, hogy az egyház a maga intézményes valóságában
   nem a te szereteted és  gondviselő útmutatásod kifejezője lenne. Győzd  le
   kevélységemet. hogy felismerjem: nem lehet az Isten Atyja annak, akinek az
   egyház nem  édesanyja.  Segíts,  hogy mindig  szeressem  egyházadat,  mint
   édesanyámat.
   E. Beck