2015. november 18. – Szerda

2015.11.18 08:02

 Jézus  Jeruzsálemhez  közeledett.   Sokan  azt   hitték,  hogy   hamarosan
   megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik:
   „Egy előkelő  ember  messze földre  indult,  hogy ott  királyi  méltóságot
   nyerjen, és  úgy térjen  vissza. Magához  hívta tíz  szolgáját. Tíz  mínát
   adott nekik, és  így szólt:  „Kereskedjetek vele, míg  vissza nem  térek!”
   Polgártársai azonban  gyűlölték őt,  ezért  követséget küldtek  utána,  és
   tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez  legyen a királyunk!” Az előkelő  ember
   mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta  szolgáit,
   akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
   Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre  azt
   mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz
   város kormányzását bízom rád.” Jött a  másik szolga, és így szólt:  „Uram,
   mínád öt  mínát hozott.  „  Ennek azt  mondta:  „Te öt  város  kormányzója
   leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe  kötve
   elrejtettem. Féltem  ugyanis tőled,  mert szigorú  ember vagy:  felveszed,
   amit le nem tettél, és learatod,  amit nem is vetettél.” Ezt így  büntette
   meg: „A  magad  szavával  ítéllek el,  haszontalan  szolga.  Tudtad,  hogy
   szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem
   vetettem. Miért  nem  adtad  pénzemet a  pénzváltóknak,  hogy  hazaérkezve
   kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult:  „Vegyétek
   el  tőle  a  mínát,  és  adjátok  annak,  akinek  tíz  mínája  van!”  Azok
   megjegyezték: „Uram,  hiszen már  van  tíz mínája.”  De ő  így  válaszolt:
   „Mondom nektek:  Mindenkinek, akinek  van,  még adnak,  hogy  bővelkedjék.
   Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet
   pedig, akik nem akarták,  hogy királyuk legyek,  hozzátok ide, és  öljétek
   meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
   Lk 19,11-28

 

  Imádság:

   Uram, te úgy rendezted be az emberi életet, hogy az élettapasztalat legyen
   egyik legbölcsebb tanítónk.  Mennyit kell ezért  fizetnünk: időt, erőt  és
   még pénzt  is.  Milyen  nehéz  okosnak és  bölcsnek  lenni.  Tudni,  mikor
   követünk el hibát és mikor tehetünk jót. Mégis a beteljesült élet  számára
   döntő jelentőségű:  vajon te  töltöd-e be,  Uram, életemet  vajon  nyitott
   tudok-e lenni  igéd  számára.  Óvj  meg attól,  hogy  tudás  utáni  vágyam
   megelégedjék    a    mindennapi    hírek    tudomásulvételével.     Tudjak
   szellemileg-lelkileg  nyitott   maradni   minden   iránt,   ami   bensőmet
   gazdagítja, és mindinkább tehozzád és az emberekhez vezet.
   J. Neubauer