2015. november 10. – Kedd

2015.11.10 10:22

 Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének
   vagy bojtárjának, amikor  a mezőről  hazajön: „Gyere ide  tüstént, és  ülj
   asztalhoz.” Nem ezt  mondja-e inkább: „Készíts  nekem vacsorát, övezd  fel
   magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és  ihatsz
   te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait?  Így
   ti  is,   amikor  megteszitek,   amit  parancsoltak   nektek,   mondjátok:
   haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak  azt tettük, ami a  kötelességünk
   volt.
   Lk 17,7-10

   Elmélkedés:

   Jézus szavai olyan  társadalmi helyzetet feltételeznek,  amelyben urak  és
   szolgák élnek. A két társadalmi  réteg között a különbség nyilvánvaló.  Az
   úr  parancsol,  a  szolga  engedelmeskedik.  Az  úr  mindent  megtehet,  a
   szolgának semmihez  sincs joga.  Az úr  számára előnyös  ez a  helyzet,  a
   szolga számára  előnytelen.  A  szolga talán  szívesen  változtatna  saját
   helyzetén, de erre nincs  lehetősége, mert maga  az úr gondoskodik  arról,
   hogy ne tudjon  változtatni, azaz  még véletlenül se  cserélődjenek fel  a
   szerepek. Az úr és a szolga ilyen jellegű kapcsolatának hátterében az áll,
   hogy az úr rendelkezik emberi szabadságával, míg a szolga meg van  fosztva
   attól, azaz nem cselekedhet szabadon.
   Az úr és a  szolga közti viszony  példáját nem vihetjük  át egy az  egyben
   Isten és az ember  kapcsolatára, mert van  ugyan hasonlóság, de  különbség
   is.  Hívő  emberként   Istent  Urunknak,  életünk   Urának  ismerjük   el.
   Elismerjük, hogy az ő nagysága végtelenül nagyobb emberi kicsinységünknél,
   tőle  kaptuk  és  tőle  függ  életünk.  Engedelmességgel  tartozunk  neki,
   életünkben szolgálnunk kell őt,  de ez az  Istennek végzett szolgálat  nem
   veszi el és nem csökkenti emberi szabadságunkat, hiszen mindenkinek megvan
   a  lehetősége  arra  is,  hogy  ne  engedelmeskedjen  Istennek.   Istennek
   szolgálni szabadságot jelent.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk   Jézus   Krisztus,   szíved   szeretettől   lángoló   invenciójával
   megteremtetted az eukarisztiát és Isten-éhségünk szüntelen  csillapítására
   nekünk  a  földön   hagytad.  Így  mindenkorra   elítéltél  minden   olyan
   gondolatot, mely  az anyagiságot  merőben rossznak,  romlottnak  állítaná.
   Étel és  ital  akartál lenni  itt  a földi  mezsgyéken,  mindenható,  édes
   szeretettel hajoltál anyagiságunk fölé  és megszentelted azt. Légy  áldott
   érte!
   Prohászka Ottokár