2015. március 9. – Hétfő

2015.03.09 09:45

 A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek,
   hogy egy próféta sem  kedves a maga hazájában.  Igazán mondom nektek,  sok
   özvegy élt  Izraelben Illés  idejében,  amikor az  ég  három évre  és  hat
   hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De  közülük
   egyikhez sem  kapott  Illés  küldetést, csak  a  szidoni  Száreptában  élő
   özvegyasszonyhoz. Ugyanígy  Elizeus  próféta  korában is  sok  leprás  élt
   Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt  hallva,
   a zsinagógában  mind  haragra  gerjedtek. Felugrottak,  kiűzték  Jézust  a
   városon kívülre, és fölvezették  arra a hegyre,  amelyen városuk épült,  a
   szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
   Lk 4,24-30

   Elmélkedés:

   Jézus sikertelen názáreti fellépéséről olvasunk a mai evangéliumban. Kissé
   meglep bennünket, hogy miközben más városokban Jézust szívesen fogadják és
   tolonganak körülötte az emberek, addig Názáretben, abban a városban,  ahol
   felnevelkedett, hitetlenül fogadják, elutasítóan viselkednek vele. Ezt  az
   elutasítást látva idéz Jézus  egy régi mondást,  amely a próféták  sorsára
   utal: „Egy próféta sem kedves  a maga hazájában” (Lk4,24). Az  ószövetségi
   időkben sokszor  megölték  a  prófétákat,  akik  bizony  kemény  szavakkal
   figyelmeztették a népet, hogy térjen vissza Isten törvényeinek útjára.
   Miért került  ez  a  részlet  a nagyböjti  idő  evangéliumai  közé?  Jézus
   fellépése azzal zárul, hogy a názáretiek haragra gyulladnak és meg akarják
   őt ölni. Lukács evangélista szándékosan  úgy fogalmazza ezt a részt,  hogy
   előre utaljon Jézus élete végére.  A Názáretben lakók a „városon  kívülre”
   viszik Jézust  és „felvezették  a hegyre.”  Ugyanezekkel a  kifejezésekkel
   találkozunk Jézus szenvedéstörténetében  is. A  keresztjét hordozó  Jézust
   kivezetik Jeruzsálemből,  a  városon  kívülre,  és  felvezetik  a  Golgota
   hegyére, hogy ott  keresztre feszítsék.  Az a kijelentés  pedig, hogy  nem
   tudták megölni, mert „eltávozott,” egyértelműen utal Jézus  feltámadására,
   arra, hogy őt nem lehet örökre  megölni. Észreveszem-e a történések és  az
   emberi rosszindulat hátterében Isten üdvözítő szándékát?
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:

   Isten, én Istenem, mert te az enyém vagy, semmim sem hiányzik. És mert  én
   a  tied  vagyok,  benned,  Szabadítómban,  dicsekszem  mindörökké.  Minden
   szomorúságomban te vidítasz  fel ünnepi  terített asztaloddal.  És hol  is
   volna jó sora az én lelkemnek, ha nem tebenned, életem Istene?
   Nagy Szent Gertrúd