2015. március 7. – Szombat

2015.03.07 11:04

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
   A farizeusok  és  az  írástudók  méltatlankodtak  miatta.  „Ez  szóba  áll
   bűnösökkel, sőt  eszik  is  velük”  –  mondták.  Jézus  erre  a  következő
   példabeszédet mondta nekik:
   „Egy embernek  két fia  volt.  A fiatalabbik  egyszer így  szólt  apjához:
   Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta  köztük
   vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és  elment
   egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát.  Amikor
   mindenét elpazarolta,  az  országban nagy  éhínség  támadt, s  ő  maga  is
   nélkülözni kezdett. Erre  elment és  elszegődött egy  ottani gazdához.  Az
   kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
   gyomrát a sertések eledelével, de még  abból sem adtak neki. Ekkor  magába
   szállt: Atyám házában hány napszámos  bővelkedik kenyérben – mondta –,  én
   meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki:  Atyám,
   vétkeztem az  ég ellen  és  teellened. Arra  már  nem vagyok  méltó,  hogy
   fiadnak nevezz, csak  béreseid közé fogadj  be. Azonnal útra  is kelt,  és
   visszatért atyjához. Atyja  már messziről  meglátta, és  megesett rajta  a
   szíve.  Eléje  sietett,  nyakába  borult,  és  megcsókolta.  Ekkor  a  fiú
   megszólalt: „Atyám,  vétkeztem az  ég  ellen és  teellened. Arra  már  nem
   vagyok méltó,  hogy  fiadnak  nevezz.”  Az  atya  odaszólt  a  szolgáknak:
   „Hozzátok hamar  a legdrágább  ruhát, és  adjátok rá.  Húzzatok gyűrűt  az
   ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
   Együnk és vigadjunk, hisz  fiam halott volt és  életre kelt, elveszett  és
   megkerült.” Erre vigadozni kezdtek.
   Az idősebbik  fiú  kint volt  a  mezőn. Amikor  hazatérőben  közeledett  a
   házhoz, meghallotta a zeneszót és a  táncot. Szólt az egyik szolgának,  és
   megkérdezte: Mi történt? Megjött  az öcséd, és  atyád levágatta a  hizlalt
   borjút, mivel  épségben  visszakapta  őt  –  felelte  a  szolga.  Erre  az
   idősebbik fiú megharagudott, és nem  akart bemenni. Ezért atyja kijött  és
   kérlelni kezdte.  De  ő szemére  vetette  atyjának: Látod,  én  annyi  éve
   szolgálok neked, és egyszer sem szegtem  meg parancsodat. És te nekem  még
   egy gödölyét sem adtál  soha, hogy mulathassak  egyet a barátaimmal.  Most
   pedig, hogy ez a te fiad,  aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta,  megjött,
   hizlalt borjút vágattál le neki.
   Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied.  De
   most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
   most életre kelt, elveszett és újra megkerült.”
   Lk 15,1-3.11-32

   Elmélkedés:

   A tékozló  fiú  története az  atyai  házból való  távozással  kezdődik  és
   ugyanebbe a  házba  való  visszatéréssel  fejeződik  be.  A  kettő  között
   történik a fiú észhez térése, amit keresztény szóhasználattal  megtérésnek
   nevezünk.  Mi  indítja  őt  a  megtérésre,  a  hazatérésre?   Örökségének,
   vagyonának  elpazarlása  után  a  fiú  arra  kényszerül,  hogy  sertéseket
   őrizzen, s  annyira  éhezik,  hogy  még az  állatok  eledeléből  is  enne.
   Megalázó helyzet.  Olyannyira  megalázó,  hogy ennél  már  aligha  lehetne
   lejjebb süllyedni. Annyira megalázó,  amit már az  ember nem tud  lelkileg
   elviselni, hiszen emberi  méltóságától fosztották meg,  amiért csak  magát
   okolhatja. A  fiúban van  annyi  őszinteség, hogy  nyomorúságos,  megalázó
   helyzetéért  nem  mást  hibáztat,  s  van  benne  annyi  bölcsesség,  hogy
   megtalálja a kiutat. Azzal a gondolattal indul haza apjához, hogy legalább
   béres, szolga lehessen, mert még ez is jobb, mint amiben jelenleg él.
   Elindulása, hazatérése,  bocsánatkérése alázatot  kíván, a  bűnbánó  ember
   alázatát. A történet  igazi meglepetése mégsem  a fiú hazaindulása,  hanem
   az, hogy apja várta őt, remélte, hogy visszatér. Az apa nem büntet,  pedig
   volna hozzá joga. Nem is oktatja ki fiát, pedig volna miért. Ő  megbocsát.
   Ahogyan Isten megbocsát mindenkinek, aki  alázattal hozzá megy. Érzem-e  a
   mennyei Atya ölelését, szeretetét, amikor meggyónom bűneimet?
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Köszöntelek téged, Istennek szent igéje, Istennek szent rendelése,  Fényes
   világ, Ki  a  fényes  világot megfényesítetted,  Édes  áldott  Napom,  Adj
   szerencsés mai  napot, Boldog  munkálatot, értelmes  eszet, okosságot,  És
   minden jóra menendőséget.