2015. március 5. – Csütörtök

2015.03.05 08:01

 Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak:  „Volt
   egy gazdag ember.  Bíborba és patyolatba  öltözködött, és mindennap  dúsan
   lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag  kapuja
   előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a
   gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a  kutyák
   jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok  Ábrahám
   kebelére vitték. A gazdag  is meghalt, és  eltemették. A pokolban,  amikor
   nagy kínjai közt  feltekintett, meglátta messziről  Ábrahámot és a  keblén
   Lázárt. Felkiáltott: Atyám,  Ábrahám! Könyörülj rajtam!  Küldd el  Lázárt,
   hogy ujja  hegyét  vízbe  mártva hűsítse  nyelvemet.  Iszonyúan  gyötrődöm
   ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy  milyen
   jó dolgod volt életedben,  Lázárnak meg mennyi jutott  a rosszból. Most  ő
   itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
   nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne  tudjon,
   se onnét  ne tudjon  hozzánk átjönni  senki. Akkor  arra kérlek,  atyám  –
   kiáltotta újra –, küldd  el őt atyai házunkba,  ahol még öt testvérem  él.
   Tegyen bizonyságot  előttük,  nehogy  ők  is  ide  jussanak  a  gyötrelmek
   helyére. Ábrahám  ezt felelte:  Van Mózesük  és vannak  prófétáik.  Azokra
   hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha  valaki,
   a halottak közül  elmenne hozzájuk, bűnbánatot  tartanának. Ő azonban  így
   felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak
   közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
   Lk 16,19-31

   Elmélkedés:

   A nagyravágyáshoz  hasonlóan  a  gazdagságról is  elmondhatjuk,  hogy  nem
   önmagában jó vagy rossz, hanem az a döntő, hogy az ember mire használja  a
   vagyonát. Jézus két emberi utat vázol fel példabeszédében. A gazdag  ember
   élete során nem törődött a szegénnyel, nem segítette őt, pedig  megtehette
   volna. E mulasztása bűn Isten előtt,  s e bűne miatt jutott a  kárhozatra.
   Vele ellentétben a  szegény Lázár a  mennybe jutott. Jézus  nem fejti  ki,
   hogy miért jutott oda, inkább meghagyja a lehetőséget a hallgatóságnak  és
   nekünk, hogy  erről  gondolkodjunk.  Valószínűleg nem  azért  juthatott  a
   mennybe, mert szegény volt, hanem  azért, mert türelmesen viselte  sorsát.
   Ellenérvként   rögtön    felhozzák   egyesek:    törődjünk   bele    saját
   nyomorúságunkba és ne tegyünk  semmit sorsunk jobbra fordításáért?  Aligha
   ez a  példabeszéd mélyebb  üzenete. Ha  viszont új  lehetőségeket  keresve
   kitörünk nélkülöző élethelyzetünkből, és sikerrel járunk, akkor  szívtelen
   gazdaggá is  válhatunk. És  akkor  jön ismét  az  ellenérv: aki  volt  már
   szegény, az  nem  veti meg  mások  szegénységét.  Szóval ne  zárjuk  le  a
   kérdést, gondolkozzon mindenki azon, melyik a helyes.
   Jézus példabeszédei  közül  egyedül itt  van  név szerint  megnevezve  egy
   szereplő.  Lázár  neve   azt  jelenti:  Isten   segít.  Aki  bízik   Isten
   segítségében, annak mindegy, hogy gazdag vagy szegény.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:

   Istenem, bocsásd meg gyermekkorom  sértéseit, felnőttkorom sok  rettenetes
   bűnét, mindazt, amit a  mai napig elkövettem  a jelen pillanatig.  Segíts,
   Istenem, ítéld  bennem halálra  a régi  gonosz, langyos,  hűtlen,  gyönge,
   határozatlan, elbágyadt  embert,  és  "teremts bennem  új  szívet"!  Neked
   szentelem életem második felének minden pillanatát. Add, hogy jövőm teljes
   ellentétben legyen múltammal, hogy jövőm fizessen a múltért, hogy mindig a
   te  akaratodat  tegyem,  hogy  minden  pillanatban  megdicsőítselek  a  te
   akaratod mértéke szerint.
   Boldog Charles de Foucauld