2015. március 29. – Virágvasárnap

2015.03.29 14:43

 2015. március 29. – Virágvasárnap

   Abban az  időben, amikor  Jézus és  tanítványai Jeruzsálemhez  közeledtek,
   Betfagé és  Betánia  táján,  az Olajfák  hegyénél  Jézus  előreküldte  két
   tanítványát, és  ezt mondta  nekik: „Menjetek  a szemközti  faluba.  Amint
   beértek, találtok ott  egy megkötött szamárcsikót,  amelyen ember még  nem
   ült. Oldjátok el és  vezessétek ide. Ha valaki  szólna, hogy mit  tesztek,
   mondjátok, hogy az Úrnak van rá  szüksége. Erre mindjárt elengedi.” El  is
   mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a  szamárcsikót.
   Eloldották. Azok közül,  akik ott ácsorogtak,  valaki megkérdezte:  „Miért
   oldjátok el a  szamarat?” Azt válaszolták,  amit az Úr  mondott nekik,  és
   erre elengedték  őket. A  szamárcsikót Jézushoz  vezették. Ráterítették  a
   köntöseiket, ő pedig felült rá. Sokan az útra teregették köntösüket, mások
   meg a lombos faágakat,  amelyeket a réten vágtak.  Akik előtte jártak,  és
   akik kísérték, így kiáltoztak: „Hozsanna!  Áldott, aki az Úr nevében  jön!
   Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!”
   Mk 11,1-10

   Elmélkedés:

   Szándékok
   Egyházunk  hagyománya  szerint  a  virágvasárnapi  szentmise   körmenettel
   kezdődik, amellyel Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk. Ennek  során
   olvassuk  fel  az  Úr   bevonulásáról  szóló  evangéliumi  részletet,   az
   evangélium helyén pedig  a passió, azaz  Jézus szenvedéstörténete  hangzik
   el.
   Márk evangélista beszámolója szerint Jézus  egy szamár hátán ülve  érkezik
   Jeruzsálem   városához.   Jövetelével   egyidőben   zarándokok    sokasága
   érkezhetett, hiszen közeledett a zsidók  húsvéti ünnepe. Az emberek nem  a
   városból jönnek elé, tehát  nem az érkező  fejedelemnek szóló fogadás  ez,
   hanem mintegy  bevezetik Jézust  Jeruzsálembe.  Az emberek  spontán  módon
   cselekszenek.  Részükről   nincs  nyoma   semmiféle  előkészületnek   vagy
   szervezkedésnek. Amint megpillantják Jézust,  egyszerűen eszükbe jutnak  a
   szamárháton érkező Messiásról szóló prófétai jövendölések s ennek hatására
   cselekszenek.  Ruháikat  leterítik  az  út  porába  Jézus  elé,  s   ezzel
   kifejezik, hogy  a Messiást  tisztelik az  érkező Jézusban.  Szintén  erre
   utalnak örvendező felkiáltásaik: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!
   Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő  országa! Hozsanna a magasságban!”  (Mk
   11,10).
   A bevonulással Jézus megérkezik végső céljához, küldetése beteljesítésének
   helyszínére. Ezt követően már csak egy rövid időre vonul vissza  Betániába
   (vö. Mk 11,11). Többet már nem járja a városokat és falvakat, hogy tanítsa
   az embereket. Tanításának helye  a következő napokban  a templom lesz,  az
   Atya háza, az Isten háza.
   A szenvedéstörténet  kapcsán  arról  is érdemes  szót  ejtenünk,  hogy  mi
   vezetett Jézus elítéléséhez. Tanításával, amely egészen új  megvilágításba
   helyezte a  régi törvényeket  és hagyományokat,  cselekedeteivel,  amelyek
   rendkívüli, isteni hatalmáról tanúskodtak, valamint határozott  igényével,
   hogy ő  az Isten  Fia, Jézus  szembekerült a  nép vallási  vezetőivel.  Ők
   botrányosnak tartották, hogy szóba áll a bűnösökkel és az asszonyokkal, és
   felháborította őket,  hogy másképpen  értelmezi a  törvényeket. A  vallási
   vezetők  jól  tudták,  hogy  Jézus  elítéléséhez,  halálra  ítéléséhez   a
   politikai  és  katonai  hatalmat   gyakorló  rómaiak  előtt  nem   lesznek
   elegendőek ezek a  vallás tárgykörébe  tartozó kérdések,  ezért más  okot,
   ürügyet kellett  keresniük. A  messiási fellépés  jól jött  nekik,  hiszen
   Jézust ennek köszönhetően úgy tüntethették fel, mint aki uralomra  készül,
   hatalomra törekszik a nép körében, s egy ilyen hatalomátvételi  kísérletet
   a római hatóságok biztosan nem néznek jó szemmel. A római helytartó kemény
   erőszakkal lépett fel minden rendzavaróval szemben, nem tűrte a  lázadást.
   Ha Jézust azzal a váddal állítják  a hatóság elé, hogy királynak, a  zsidó
   nép királyának tartja magát, akkor sikerre számíthatnak.
   Ezen emberi szándékok  mellett azonban észre  kell vennünk Isten  üdvözítő
   szándékát is. Jézus  nem csupán  azért halt  meg, mert  az ellenségei  ezt
   akarták, hanem mert ez szerepelt Isten megváltó tervében. Látszólag  tehát
   az emberek irányítják  az eseményeket, de  valójában minden úgy  történik,
   ahogyan Isten akarja, s ez a feltámadásban válik egészen nyilvánvalóvá.
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Urunk és Megváltónk! Te példát  adtál nekünk a kereszthordozásra.  Önként,
   szabadon, kényszertől mentesen vállaltad a szenvedést és a halált. Értünk,
   megváltásunkért, üdvösségünkért. Szenvedésedről és halálodról  elmélkedünk
   ezekben a napokban, ettől várjuk szívünk megtérését. Emberként  végtelenül
   gyengék  vagyunk  a  halállal  szemben.  Segíts  minket,  hogy  megértsük:
   halálunk után  ránk is  a feltámadás  vár. Vezess  minket a  halálon és  a
   feltámadáson át az örök életre!