2015. március 26. – Csütörtök

2015.03.26 10:54

Egy alkalommal  Jézus így  beszélt a  zsidókhoz: „Bizony,  bizony,  mondom
   nektek: Aki  tanításomat megtartja,  nem  hal meg  örökre.” A  zsidók  azt
   felelték: „Most  már  tudjuk,  hogy  valóban  ördögtől  megszállott  vagy.
   Ábrahám meghalt,  és a  próféták is  meghaltak. Te  meg azt  mondod:  „Aki
   tanításomat megtartja, nem  hal meg  örökre”. Nagyobb  vagy talán  Ábrahám
   atyánknál, aki meghalt?  A próféták  is meghaltak.  Mivé teszed  magadat?”
   Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az  én
   Atyám az,  aki megdicsőít  engem.  Ti Isteneteknek  mondjátok őt,  de  nem
   ismeritek. Én ismerem őt, és ha  azt mondanám, hogy nem ismerem,  hozzátok
   hasonló, hazug lennék. De  én ismerem az Atyát,  és megteszem, amit  mond.
   Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját.  Látta,
   és örvendezett.”  A zsidók  erre  felháborodtak: „Még  ötvenesztendős  sem
   vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus  így válaszolt: „Bizony, bizony,  mondom
   nektek: Mielőtt  Ábrahám lett  volna, én  vagyok.” A  zsidók erre  köveket
   ragadtak, hogy  megkövezzék.  Jézus azonban  eltűnt  előlük, és  kiment  a
   templomból.
   Jn 8,51-59

   Elmélkedés:

   Jézus Istenről, mint Atyáról és az ő Atyjáról beszél a mai  evangéliumban.
   Gondolatai egészen újszerűek a hallgatóság számára, akikben gyilkos  harag
   ébred amiatt, hogy a mi Urunk  saját Atyjának nevezi a mindenható  Istent.
   Jézus  kijelentéseinek  azonban  van  előzménye.  Isten  atyasága  már   a
   teremtéskor is megmutatkozik  az ember  számára. Egyrészt  abban, hogy  az
   embert „saját  képére és  hasonlatosságára” alkotta  meg, másrészt  abban,
   hogy az általa megteremtett világot  Isten az emberre bízza. Ezt  követően
   Isten  atyai  szeretetéről  tanúskodik   az  Ábrahámnak  tett  ígéret,   a
   választott néppel való  szövetségkötés, valamint az  ő atyai  gondoskodása
   népéről. Miután a választott nép többször megsértette Isten parancsait  és
   letért  az  isteni  törvények  útjáról,   Isten  ekkor  sem  tagadta   meg
   szeretetét, hanem  újra  és  újra felajánlotta  a  megújulást,  ami  atyai
   irgalmasságának és szeretetének jele.
   A megváltás  a  világ  újjáteremtése és  az  emberekkel  kötött  szövetség
   megújítása. Isten  az ő  Fiának, Jézus  Krisztusnak személyében  megújítja
   szeretetét az emberek iránt, megerősíti azt, hogy atyai szeretettel tekint
   ránk, s mindannyiunkat  meghív az ő  atyai házába az  örök boldogságra.  A
   nagyböjti időszakban erre az atyai szeretetre gondolva érdemes megújítanom
   és bűnbánattal kifejeznem Istennel való kapcsolatomat, mert az ő  gyermeke
   vagyok.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:
  Uram, Jézus, beismerem, hogy oly  sokszor ítélkezem mások felett.  Bosszút

   akarva olykor  szinte  köveket  ragadnék,  hogy  a  bűnös  elnyerje  méltó
   büntetését. Az irgalmasság hangját sokszor elnyomja szívemben a kegyetlen,
   szívtelen ítélkezés. Jézusom, te egészen  másként tekintesz a bűnösre.  Te
   feltétel nélkül  bocsátasz  meg  mindenkinek, nekem  is.  Ezt  a  feltétel
   nélküli megbocsátást szeretném megtanulni Tőled, s gyakorolni embertársaim
   felé.