2015. március 25. – Szerda, Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony)

2015.03.25 10:55

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
   egy  szűzhöz,  aki  jegyese  volt  egy  férfinak,  a  Dávid  házából  való
   Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így  szólt:
   „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
   asszonynál!”
   Ennek hallatára  Mária zavarba  jött és  gondolkodóba esett,  hogy  miféle
   köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet
   találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s
   Jézusnak fogod  őt nevezni!  Nagy  lesz ő:  a Magasságbeli  Fiának  fogják
   hívni. Az  Úristen neki  adja atyjának,  Dávidnak trónját.  Uralkodni  fog
   Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!”
   Mária ekkor megkérdezte az  angyalt: „Hogyan történhet  meg ez, amikor  én
   férfit nem ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le
   rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az,  ki
   tőled születik: Isten Fiának fogják  őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet  is
   gyermeket fogant  öregségében,  sőt,  már  a  hatodik  hónapban  van,  bár
   magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen.”
   Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem  szavaid
   szerint!” Ezután az angyal eltávozott.
   Lk 1,26-38

   Elmélkedés:

   A  nagyböjti  időszakban,  amikor  a  megváltás  beteljesedésének,   Jézus
   kereszthalálának  megünneplésére  készülünk,  a  mai  napon  a   megváltás
   kezdetére figyelünk.  Arra az  eseményre, amikor  Mária, a  názáreti  lány
   megismeri Isten  vele  kapcsolatos  szándékát,  tudniillik  azt,  hogy  őt
   választotta ki  arra,  hogy a  Megváltó  Anyja legyen.  Mária  az  angyali
   üdvözletből értesül  arról,  hogy  gyermeke fog  születni,  s  ezt  hittel
   elfogadja.
   A történet  számos  művészt megihletett.  A  művészi ábrázolások  közül  a
   számomra egyik  legérdekesebb  egy  kevésbé ismert  XIV.  századi  itáliai
   festő, Ambrogio Lorenzetti  alkotása. A  Siena városában  élt művész  képe
   annyiban tér  el  a szokásos  ábrázolásoktól,  hogy Gábor  angyal  a  jobb
   kezével olyan mozdulatot tesz, mintha autóstoppos volna, aki kezével int a
   közeledő jármű vezetőjének, hogy  szívesen venné, ha  elvinné őt az  úton.
   Bocsánat a profán hasonlatért, de ezt a sajátos kézmozdulatot így lehet  a
   legkönnyebben leírni. A művészettörténeti elemzések szerint ez a mozdulat,
   amely egyébként a  kor más  festményein is  előfordul, kérést,  könyörgést
   fejez ki, azaz Gábor angyal nem  csupán közli Máriával az Isten  üzenetét,
   hanem arra kéri őt, hogy fogadja  el azt. Az angyal szinte könyörög,  hogy
   Mária tegye meg, amit Isten kér tőle a megváltás érdekében. Ehhez  hasonló
   gondolat egyébként az igehirdetésben is előfordul, gondoljunk csak például
   Clairvaux-i Szent Bernát  egyik beszédére, amelyben  a neves hitszónok  az
   egész emberiség  nevében  könyörög  Máriának,  hogy  mondjon  igent  Isten
   akaratára.  Mindezek  fényében  az  autóstoppos  hasonlat  nem  is   tűnik
   rossznak. Gábor angyal  természetesen nem  a maga számára  kér egy  ingyen
   utazást, hanem az  Isten Fia számára.  Azt kéri a  názáreti lánytól,  hogy
   „vegye fel  őt”  arra  a  nagy utazásra,  amelynek  köszönhetően  eljön  a
   világba, fogadja őt méhébe, hogy Isten eljöhessen emberi világunkba.
   E  kitérő  után  térjünk  vissza  az  evangéliumi  történethez,   amelyben
   meghatározó szerepe  és  jelentése  van a  „kegyelem”  szónak.  Az  angyal
   „kegyelemmel teljesnek” szólítja  Máriát, majd pedig  azt állítja, hogy  a
   názáreti fiatal leány „kegyelmet talált Istennél.” A Biblia  nyelvezetében
   a „kegyelem”  mindig egy  különleges  ajándékot jelent,  amelynek  forrása
   Isten.  Isten  kiválaszt  valakit,  akinek  sajátos  küldetést  szán,   és
   alkalmassá teszi őt arra, hogy teljesítse e küldetést. Az isteni  kegyelem
   ösztönzi  a  kiválasztottat  arra,   hogy  szentté  legyen,  s   mindenben
   megfeleljen Isten akaratának. A kegyelem teszi Máriát engedelmessé.
   Isten ugyanakkor  nem  csak kegyelmét  adja  Máriának, hanem  önmagát  is,
   hiszen ez a megtestesülés pillanata. Önmagát adja Máriának, akinek méhében
   megfogant a Fiúisten a  Szentlélek közreműködése által  és önmagát adja  a
   világnak,  a  megváltásra  váró   emberiségnek.  Mondhatjuk  tehát,   hogy
   többszörös értelemben kegyelmi pillanatról,  kegyelmi eseményről van  szó,
   hiszen Isten legnagyobb ajándéka az, hogy önmagát adja nekünk.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:
  Minden  reményemet  beléd  helyezem,   Isten  Anyja,  reményt   vesztettek
   reménysége. Te mindenkit szívesen megvédsz, aki hozzád esedezik, Te vagy a
   keresztények menedéke!  Ne  vess  meg  engem,  aki  bűnös  vagyok!  Bűnnel
   mocskoltam be magamat,  amit gondolatban, szóban  és tettben követtem  el.
   Érdemtelen  vagyok,  mert  könnyelműségemmel  a  bűn  szolgájává   lettem.
   Hallgasd meg tisztátalan ajkam könyörgését. Emlékeztesd szent Fiadat, a mi
   Urunkat és parancsolónkat, hogy te az ő édesanyja vagy! Kérd, hogy jóságos
   szívét ne  zárja  be  előttem,  bocsássa  meg  bűneimet,  és  adja  meg  a
   kegyelmet, hogy parancsait hűségesen teljesítsem!