2015. március 23. – Hétfő

2015.03.23 11:35

 Egy alkalommal jézus  így beszélt a  templomban egybegyűlt zsidókhoz:  „Én
   vagyok a világ világossága.  Aki engem követ,  nem jár sötétségben,  hanem
   övé lesz az élet világossága.”
   A farizeusok erre azt  mondták: Te önmagadról tanúskodsz.  Tanúbizonyságod
   nem érvényes.”
   Jézus így válaszolt: „Igaz, hogy én önmagamról tanúskodom, mégis  érvényes
   a tanúságtételem, mert tudom,  honnét jöttem és  hová megyek. Ti  ellenben
   nem tudjátok, honnét jöttem és hová megyek. Ti a test szerint ítéltek.  Én
   nem mondok  senkiről  ítéletet,  de  ha kijelentek  valamit,  igaz  az  én
   állításom, mert  nem vagyok  egyedül, hanem  én és  az Atya,  aki  küldött
   engem. Márpedig  a ti  törvényetek  azt írja,  hogy két  személy  együttes
   bizonyságtétele hitelt érdemel. Bizonyságot  teszek tehát magamról én,  és
   bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött: az Atya.”
   Erre megkérdezték tőle: „Hol  a te Atyád?” Jézus  azt felelte: „Sem  engem
   nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.”
   Ezeket  mondta  Jézus  a   templomkincstár  mellett,  amikor  tanított   a
   templomban. De senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
   Jn 8,12-20

   Elmélkedés:

   Nyugodtan állíthatjuk, hogy Jézus korában egyetlen vallásos zsidó embernek
   sem jutott eszébe, hogy  Istent atyának, az ő  saját atyjának szólítsa.  A
   korabeli szertartásokban és imádságokban nyoma sincs ilyennek. Éppen ezért
   meghökkentő volt,  amikor  Jézus  így beszélt  a  mennyei  Atyáról.  Saját
   Atyjának  tekintette  őt,  sőt  tanítványait  is  arra  bátorította,  hogy
   hasonlóan tekintsenek Istenre. Meglepődtek  ilyen értelmű kijelentésein  a
   vallási vezetők, mert  elképzelhetetlen volt számukra,  hogy valaki  ilyen
   határozottsággal állítsa  magáról,  hogy  Isten az  ő  Atyja.  Tanítványai
   szintén elcsodálkoztak azon,  hogy Mesterük  mennyire meghitt,  bensőséges
   módon beszél Istenről, s milyen kapcsolatban van vele.
   Amikor Jézusnak,  mint Fiúnak  az  Atyához való  kapcsolatának  mélységét,
   titkát  keressük,  akkor  a  bizalomra  és  a  ráhagyatkozásra   találunk.
   Nevezhetjük  ezt   szeretetnek,  amely   szeretet   a  bizalomban   és   a
   ráhagyatkozásban nyilvánul meg. Gyermeki, fiúi bizalom ez Jézus  részéről,
   aki egészen  rábízza életét  az  Atyára és  az ő  akaratának  teljesítését
   tekinti küldetésének.  És gyermeki  ráhagyatkozás, amely  képes  elfogadni
   mindent, mert hisz abban, hogy az Atya szeretetétől semmi sem  szakíthatja
   el, még a szenvedés és a halál sem.
   Van-e hozzá bátorságom és  van-e bennem akkora  szeretet, hogy így  bízzam
   életemet mennyei Atyámra?
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   © Horváth István  Sándor Uram,  Jézus! Földi életed  során mindig  tudtad,
   merre visznek lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal,
   tanításoddal,  igazságoddal   utat  találtál   az  emberi   szívekhez,   s
   megmutattad az  Istenhez vezető  utat. A  te életutad  végső soron  mindig
   felfelé vitt, Atyád felé,  aki örökre magához  ölelt a Golgota  magaslatán
   álló kereszten. Jézusom,  társad szeretnék lenni  utadon, amely a  halálon
   keresztül az életre vezet!