2015. március 21. – Szombat

2015.03.21 11:50

Amikor Jézus a Jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a  nép
   közül egyesek  felkiáltottak:  „Ez  valóban  a  Próféta.”  Mások  meg  azt
   mondták: „Ez a Messiás.” Voltak  azonban olyanok, akik megkérdezték:  „Hát
   Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid
   városából, Betlehemből kell jönnie a  Messiásnak?” Erre szakadás támadt  a
   nép között.  Néhányan el  akarták őt  fogni, de  senki sem  mert rá  kezet
   emelni. A  szolgák  (akiket Jézusért  küldtek),  nélküle tértek  vissza  a
   főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok  felelősségre vonták őket: „Miért  nem
   hoztátok őt ide?” A  szolgák mentegetőztek: „Ember  így még nem  beszélt!”
   Erre a farizeusok rájuk  förmedtek: „Csak nem  vezetett titeket is  félre?
   Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok  közül?
   Csak ez az átkozott népség, amely  semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor  az
   egyik tanácstag,  Nikodémus, aki  egy alkalommal  éjnek idején  fölkereste
   Jézust, így szólt: „A  mi törvényünk nem  ítélkezik senki felett  anélkül,
   hogy ki ne  hallgatta volna, és  meg nem állapította  volna, mi  (rosszat)
   cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy?
   Kutass csak utána,  és rájössz,  hogy Galileából  nem származik  próféta!”
   Ezután mindegyikük hazatért.
   Jn 7,40-53

   Elmélkedés:

   A tegnapi  evangélium  mondanivalójának folytatásaként  a  mai  részletben
   ismét Jézus személye  áll a kérdések  középpontjában. Egyesek  Prófétának,
   mások Messiásnak  tartják őt,  nincs  tehát egységes  vélemény,  vélekedés
   róla.  A  vallási  vezetők,  a  főtanács  tagjai  szintén   bizonytalanok.
   Feltehetően  tisztázni  akarják,  hogy  ki  Jézus,  ezért  elküldik   érte
   szolgáikat, hogy a főtanács elé vezessék, és ott válaszoljon a személyével
   kapcsolatos kérdésekre. Mivel a szolgák nem akarnak erőszakot  alkalmazni,
   ezért inkább  nem  viszik  Jézust  a főtanács  elé,  amelynek  tagjai  így
   távollétében kezdenek  el vitatkozni,  s köztük  ugyanúgy szakadás  támad,
   mint a nép körében.
   Napjaink embere  esetében a  hitetlenség,  a lelki  üresség és  a  vallási
   közömbösség hátterében  az húzódik  meg,  hogy egyrészt  nem Isten  áll  a
   középpontban, másrészt sokan fel sem teszik azt a kérdést, hogy ki  Jézus.
   A megoldást,  a kiutat,  a  lelki megújulást  keresvén az  Egyház  számára
   világos a feladat:  minden ember  lássa be,  hogy köze  van Istenhez!  Nem
   élhetünk úgy, mintha  nem létezne  Isten! Nem élhetünk  úgy, hogy  semmibe
   vesszük   parancsait,    iránymutatásait!   Isten    nélkül    elveszítjük
   emberségünket, emberi méltóságunkat. Elveszítjük az életet és esélyünk sem
   volna az örökkévalóságra.
   A nagyböjt annak az ideje, hogy  rátaláljak Istenre az élet és a  szeretet
   forrására.
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:
   Istenünk, irgalmas  Atyánk, aki  szeretetedet Fiadban,  Jézus  Krisztusban
   nyilatkoztattad   ki,   és   kiárasztottad   ránk   a   Szentlélekben,   a
   Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj
   le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk minden
   rosszat, add, hogy  a Föld minden  lakója megtapasztalja  irgalmasságodat,
   hogy benned,  a Szentháromság  egy Istenben  megtalálják mindig  a  remény
   forrását.
   Szent II. János Pál pápa