2015. március 20. – Péntek

2015.03.20 11:27

A  csodálatos  kenyérszaporítást  követő   viták  után  Jézus   Galileában
   működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére  törtek.
   Közeledett a  zsidók  Sátoros-ünnepe. Miután  rokonai  elzarándokoltak  az
   ünnepre, Jézus is fölment utánuk  Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan,  hanem
   titokban. Amikor  a templomban  tanítani  kezdett, a  jeruzsálemiek  közül
   néhányan  ezt  kérdezték:  „Nemde  ő  az,  akit  halálra  keresnek:   íme,
   nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők
   is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A  Messiásról
   pedig, ha majd  eljön, senki sem  tudja, honnan való.”  Erre Jézus, aki  a
   templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt  is
   tudjátok, honnan vagyok. Én nem  magamtól jöttem. Az Igaz (Isten)  küldött
   engem, akit ti nem  ismertek. Én viszont ismerem,  mert tőle vagyok, és  ő
   küldött engem.” Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá
   kezet, mert még nem jött el az ő órája.
   Jn 7,1-2.10.25-30

   Elmélkedés:

   Jézus személyével kapcsolatban az a kérdés merül fel a mai  evangéliumban,
   hogy őt nevezhetjük-e a Messiásnak? A nép már jó ideje hiszi ezt Jézusról,
   akinek cselekedetei megfelelnek  annak, ami a  prófétai jövendölésekben  a
   messiási időkről szerepel.  A vallási  vezetők azonban nem  ismerik fel  a
   messiási jeleket csodáiban, s tulajdonképpen vakságuk, hitetlenségük vezet
   Jézus elutasításához.
   Mintegy két évezred távlatából mi úgy tekintünk Jézusra, mint aki az  idők
   teljességében messiásként, megváltóként, szabadítóként jött el a  világba.
   Jövetele ugyanakkor  folyamatos, állandó.  Napjainkban is  eljön, mert  az
   emberekben, bennünk  az  a  vágy  él, hogy  megszabaduljunk  a  bűntől  és
   elnyerjük lelkünk  gyógyulását, megtisztulását.  Ebben az  értelemben  úgy
   tekintünk Jézusra,  mint eljövendő  Messiásra, aki  újra és  újra  elhozza
   számunkra az irgalmasság üzenetét és  a megbocsátást a mennyei Atyától.  A
   nagyböjti időszakban  ezt  az  üzenetet szeretnénk  meghallani  és  ezt  a
   megbocsátást szeretnénk megtapasztalni.  Az üzenetet,  amely válasz  Isten
   részéről  arra   az  emberi   kérdésre   és  vágyakozásra,   hogy   miként
   szabadulhatunk  meg  bűneink   terhétől,  és  magát   a  megbocsátást,   a
   könyörületet Isten  részéről, amely  megváltoztatja, új  irányba  fordítja
   életünket.
   Hiszem-e, hogy most jött el számomra a megváltás ideje, az üdvösség ideje?
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Imádunk téged,  Jézus Krisztus!  Letérdelünk előtted.  Nem találunk  olyan
   szavakat vagy gesztusokat, mellyel kifejezhetnénk azt a hódolatot, mellyel
   a te  kereszted  eltölt  bennünket, mellyel  a  megváltás  ajándéka  átjár
   minket, melyet  te  az  egész  emberiségnek, az  egynek  és  a  sokaságnak
   egyaránt elhoztál azzal, hogy teljesen és feltétel nélkül alávetetted a te
   akaratodat az Atya akaratának.