2015. március 17. – Kedd

2015.03.17 09:48

 A húsvéti  ünnepekre Jézus  fölment  Jeruzsálembe. Volt  Jeruzsálemben  az
   úgynevezett  Juh-kapu  mellett  egy  fürdő,  amelyet  héberül  Beteszdának
   neveztek. Öt oszlopcsarnoka  volt, ahol  nagyon sok  beteg feküdt:  vakok,
   sánták és  bénák. Volt  ott egy  harmincnyolc éve  beteg ember  is.  Jézus
   látta,  ahogy   ott  feküdt,   és  megtudta,   hogy  már   régóta   beteg.
   Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram!  Nincs
   emberem, aki  levinne  a fürdőbe,  amikor  mozgásba  jön a  víz.  Mire  én
   odaérek, már más lép be előttem.”  Jézus erre azt mondta neki: „Kelj  föl,
   vedd ágyadat, és járj!” Az  ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát,  és
   járni kezdett.  Aznap  éppen szombat  volt.  A zsidók  ezért  rászóltak  a
   meggyógyított emberre:  „Szombat van;  nem szabad  az ágyadat  vinned.”  Ő
   azonban így válaszolt  nekik: „Aki meggyógyított,  azt mondta nekem:  Vedd
   ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta
   neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta,
   hogy ki volt az. Jézus ugyanis  továbbment, amikor tömeg verődött össze  a
   helyszínen.  Később  Jézus  a   templomban  találkozott  a   meggyógyított
   emberrel, és  ezt  mondta  neki:  „Látod,  most  meggyógyultál.  Többé  ne
   vétkezzél, hogy  valami  nagyobb bajod  ne  essék!” Az  ember  elment,  és
   elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A  zsidók
   üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.
   Jn 5,1-16

   Elmélkedés:

   Betegekről olvasunk  a  mai evangéliumban.  Gyógyulásra  váró  betegekről.
   Csodára váró vak, sánta  vagy béna emberekről.  A víz megmozdulására  váró
   betegekről. A Beteszda-fürdőről az a hír járja, hogy időnként eljön  Isten
   angyala és mozgásba hozza a vizet.  Aki elsőként lép be ilyenkor a  vízbe,
   az meggyógyul betegségéből. Kissé furcsának tűnik ez a hiedelem, de ők,  a
   gyógyulásra váró betegek hisznek benne. A titokzatos angyalt aligha  látta
   közülük valaki,  de az  időnként felkavarodó  vizet biztosan  többször  is
   látták, főként egy olyan beteg, aki már harmincnyolc éve vár  gyógyulására
   e helyen. Az ő helyzete  különösen is reménytelen, hiszen nincs  segítője,
   aki a megmozduló vízbe vinné.
   És megérkezik Jézus a fürdőbe. Őt nem várta senki. Tőle nem várnak  semmit
   az  ott  tartózkodó  betegek.  Tekintetük  továbbra  is  a  fürdő   vizére
   szegeződik, onnan várják  a csodát.  Jézus közben  csendesen érdeklődik  a
   betegek felől, majd cselekszik. Megszólítja és meggyógyítja azt, aki talán
   a legrégebb óta várja  a csodát, a gyógyulást.  Jézus sietve távozik,  nem
   fedi fel kilétét az  összeverődő tömeg előtt. A  meggyógyult béna a  saját
   lábán hagyja el a helyet, ahol harmincnyolc évig feküdt  magatehetetlenül.
   A többi beteg pedig tovább bámulja a vizet.
   Honnan várom a csodát? Kitől várom gyógyulásom?
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Krisztus Jézus!  Veled  lehetővé  válik,  hogy  megismerjük  Istent,  csak
   engednünk  kell,   hogy  átjárja   életünket,  ami   már  befogadtunk   az
   evangéliumból, bármily kevés legyen  is az. Ez a  kevés éppen elég  ahhoz,
   hogy napról napra  előrébb jussunk, hisz  Te nem „megérkezett  embereknek”
   szeretnél minket.  Krisztus, a  Te szegényeid  maradunk egész  életünkben,
   emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába
   vetni.