2015. március 10. – Kedd

2015.03.10 08:03

 Abban  az  időben  Péter  odament  Jézushoz,  és  megkérdezte:  „Uram,  ha
   testvérem  vétkezik  ellenem,  hányszor  kell  megbocsátanom  neki?  Talán
   hétszer?” Jézus így  felelt: „Nem mondom,  hogy hétszer, hanem  hetvenszer
   hétszer!
   A mennyek  országa  olyan,  mint  amikor  egy  király  el  akart  számolni
   szolgáival.  Amikor  elkezdte,   odahozták  egyik   adósát,  aki   tízezer
   talentummal  tartozott.   Mivel  nem   volt  miből   megfizetnie,  az   úr
   megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és  mindenét,
   amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és
   úgy kérlelte:  Légy  türelmes irántam,  mindent  megfizetek! Az  úr  szíve
   megesett a  szolgán:  szabadon bocsátotta  őt,  sőt még  az  adósságát  is
   elengedte.
   A szolga  kiment,  és  találkozott egyik  szolgatársával,  aki  neki  száz
   dénárral  tartozott.  Elkapta  és  fojtogatni  kezdte:  Add  meg,   amivel
   tartozol! Szolgatársa  térdre hullott  előtte és  kérlelte: Légy  türelmes
   irántam, mindent megfizetek!  De ő  nem engedett, hanem  ment és  börtönbe
   vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
   Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az  úr
   akkor magához hívatta  őt, és így  szólt hozzá: Te  gonosz szolga!  Amikor
   kérleltél, én  minden tartozásodat  elengedtem  neked. Nem  kellett  volna
   neked is  megkönyörülnöd  szolgatársadon,  mint  ahogy  én  megkönyörültem
   rajtad? És az úr  nagy haraggal átadta  őt az őröknek,  míg meg nem  fizet
   mindent, amivel tartozik.
   Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem  bocsát
   mindegyiktek a testvérének.”
   Mt 18,21-35

   Elmélkedés:

   Péter apostol megbocsátással kapcsolatos  kérdésére Jézus azt  válaszolja,
   hogy nem  elég  hétszer megbocsátani,  hanem  akár hetvenszer  hétszer  is
   tudnunk kell megbocsátani. Kijelentése  szemléltetésére ezt követően a  mi
   Urunk elmond egy példabeszédet, amelyben  az úr rendkívül nagy  adósságot,
   tízezer talentumot enged  el egyik szolgájának,  aki azonban ezt  követően
   könyörtelenül lép fel szolgatársával  szemben, aki neki egy  jelentéktelen
   összeggel, száz dénárral tartozott. A két tartozás közti óriási  különbség
   arra utal, hogy Isten  sokkal többet enged  el nekünk, amikor  megbocsátja
   bűneinket, mint  amikor  mi  megbocsátunk  embertársunknak.  Ha  tehát  az
   irgalomban gazdag  Isten  ennyire  nagylelkű  hozzánk,  akkor  nem  szabad
   felebarátainktól megtagadnunk a megbocsátást.
   Érdemes odafigyelnünk  a példázatnak  egy mélyebb  mondanivalójára is.  Az
   ókorban, Jézus korában  a fizetni nem  tudó adós rabszolga  lett, annak  a
   szolgája, akinek tartozott,  akár élete végéig  is. Az adósság  elengedése
   azt  jelentette,  hogy   megajándékozták  őt   szabadsággal,  nem   került
   rabszolgasorba. Ennek  fényében a  példabeszéd  azt tanítja,  hogy  amikor
   Isten megbocsát nekünk, akkor szabadsággal  ajándékoz meg bennünket. S  ez
   nem  a   mi  érdemünk,   hanem  egyedül   az  ő   jóságának,   irgalmának,
   nagylelkűségének köszönhető. Értékelem-e Istennek ezt az ajándékát?
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten  és igaz ember vagy. Te vagy  az
   isteni út, mely végtelen biztonsággal  hidalja át azt a szakadékot,  amely
   elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és
   oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim  ellenére
   el tud  vezetni  oda, ahol  te  magad vagy:  az  Atya keblére.  Add,  hogy
   hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled. Ámen.