2015. május 7. – Csütörtök

2015.05.07 21:49

Jézus így tanított az  utolsó vacsorán: „Amint engem  szeret az Atya,  úgy
   szeretlek  én  is  titeket.  Maradjatok   meg  az  én  szeretetemben!   Ha
   megtartjátok  parancsaimat,   megmaradtok  szeretetemben,   ahogy  én   is
   megtartottam Atyám  parancsait, és  megmaradok az  ő szeretetében.  Ezeket
   azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel
   teljes legyen.”
   Jn 15,9-11

   Elmélkedés:

   A szeretet vonatkozásában a kölcsönösség témájára  tér át Jézus. A Fiú  és
   az Atya  kölcsönösen  szeretik  egymást.  A  mi  Urunk  azt  a  szeretetet
   sugározza felénk, emberek felé,  amelyet az Atyától  tanul, s amelyben  az
   Atyától részesül. Azzal a szeretettel fordul felénk, amellyel őt szereti a
   mennyei Atya,  s  azt  várja  tőlünk,  benne  hívőktől,  hogy  viszonozzuk
   szeretetét. Ismételten a  parancsok megtartásának szükségességéről  tanít,
   amelyről korábban már volt  szó. A krisztusi  parancsok szerinti élet,  az
   evangéliumi igazság szerinti élet ugyanis a szeretet bizonyítéka, jele.  A
   szeretet túllép  az  érzelmek és  a  szavak szintjén.  Jézus  életében  ez
   nyilvánvalóan megmutatkozik a szenvedés és a halál vállalásában, amely  az
   Atyának való feltétlen engedelmesség jele.  Minél erősebb bennünk az  Atya
   iránti szeretet,  annál inkább  fogjuk üdvösségszerzőnek  tekinteni  Isten
   parancsait,  törvényeit.  Nem  terhek  ezek  számunkra,  amelyek  elveszik
   életünk örömeit, hanem olyan útmutatások, amelyek a boldogság  megélésében
   segítenek.
   Meggyőző ereje,  követésre  indító  hatása  csak  a  szeretetből  teljesen
   odaadott életnek, az önfeláldozásnak van. A szeretet gyakorlásában  emberi
   erőm megfogyatkozik,  testem  elgyengül.  Ez  az  erőtlenedés  a  szeretet
   velejárója.  Nemde  ezt  látjuk   Krisztus  esetében  is?  Kész   vagyok-e
   szeretetből odaadni Istennek magamat?
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:
   Köszönjük, Urunk,  a  kenyeret  és  a bort.  Köszönjük  az  asztalt,  amit
   mindennap megterítesz számunkra. Köszönjük, hogy az élet nem tévút,  hanem
   hazafelé vezető  ösvény. Köszönjük  Neked, hogy  nem kell  kétségbeesnünk.
   Egészen Rád hagyatkozunk, Istenünk.
   Jörg Zink