2015. május 5. – Kedd

2015.05.05 16:07

  Az utolsó  vacsorán mondott  beszédében  Jézus így  szólt  tanítványaihoz:
   „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a
   világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék  szívetek, és ne csüggedjen!  Hiszen
   hallottátok, hogy  azt  mondtam:  Elmegyek, de  visszajövök  hozzátok.  Ha
   szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy  az Atyához megyek, mert az  Atya
   nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd
   bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a  világ
   fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy
   szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”
   Jn 14,27-31a

   Elmélkedés:

   Az  utolsó  vacsorán  mondott   beszédének  folytatását  olvassuk  a   mai
   evangéliumban, amelyben Jézus az általa adott, hozott békéről, békességről
   beszél. Isten  békéje ez  az ember  számára, amely  nyugalmat,  békességet
   teremt bennünk.  A beszédnek  ez a  részlete abból  indul ki,  hogy  Jézus
   észreveszi az  apostolok  nyugtalanságát. Valószínűleg  megértették,  hogy
   azért beszél nekik Mesterük ilyen hosszasan és azért mond ilyen  dolgokat,
   mert ez az  utolsó alkalom, hogy  velük van s  tanítja őket.  Nyugtalanság
   tölti el  őket  Jézus  sorsa  és  saját  sorsuk  iránt.  Jézus  kijelenti:
   „Békességet hagyok rátok. Az  én békémet adom  nektek” (Jn 14,27).  Vegyük
   észre, hogy ő nem  egyszerűen kívánja a  békét, vagy köszöntésének  része,
   hanem ő a békesség adományozója.
   Hogyan kell  azt értenünk,  hogy Jézus  a béke  elhozója? Talán  általános
   fegyverletételt hirdet  az ellenséges  népek között?  Talán megszünteti  a
   háborúkat a földön? Talán munkájának elismeréseként Nobel-békedíjat kap? A
   forrongó  világot,  a  háborúk  áldozatait  látva  örülnénk  ennek.  Jézus
   esetében azonban  másra  érdemes  gondolnunk.  Az  ószövetségi  időkben  a
   próféták  úgy  beszéltek  az  eljövendő  messiási  időkről,  mint  a  béke
   korszakáról. Ez az idő köszöntött be, jött el Jézus fellépésével. A  Jézus
   által adott lelki  békesség a  világ nyugtalanságában  is a  miénk. És  ha
   mindenki ebben a  lelki békében él,  akkor talán nem  lesz kedve  senkinek
   háborúzni.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:
   Olyan tökéletlen vagyok,  Uram, hogy  a főnehézségem  legtöbbször már  az:
   hogyan és mivel kezdjem, hogy más legyek. Neked kell eljönnöd, Neked  kell
   megvilágítanod  kezdésem  indításait.  Tudom,   hogy  a  kezdés   kezdete:
   szeretettel teljesíteni  a  mindennapok legkisebb  kötelességeit  –  olyan
   szeretettel, hogy az mindent átragyogjon.
   L. Christine