2015. május 30. – Szombat

2015.05.30 19:02

 Abban az időben:  Jézus ismét Jeruzsálembe  ment tanítványaival. Amikor  a
   templomban járt,  odaléptek  hozzá  a  főpapok, az  írástudók  meg  a  nép
   elöljárói, és megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta
   neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?”
   Jézus így válaszolt: „Én  is kérdezek tőletek  valamit. Feleljetek rá,  és
   akkor majd  én is  megmondom nektek,  hogy milyen  hatalommal  cselekszem.
   János keresztsége  a mennyből  volt-e  vagy az  emberektől?  Válaszoljatok
   nekem!”
   Erre tanakodni kezdtek egymás között. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk:  „A
   mennyből volt”, azt fogja  felelni: „Hát akkor  miért nem hittetek  neki?”
   Mondjuk talán  azt, hogy  Az emberektől?”  Féltek azonban  a néptől,  mert
   mindenki azt  tartotta, hogy  János  valóban próféta  volt. Végül  is  ezt
   válaszolták: „Nem tudjuk.” Jézus  erre azt felelte:  „Akkor én sem  mondom
   meg, milyen hatalommal cselekszem ezeket.”
   Mk 11,27-33

   Elmélkedés:

   Jézus jelképes  cselekedete,  tudniillik,  hogy kiűzte  a  kereskedőket  a
   jeruzsálemi templomból,  felkeltette  a vallási  vezetők  érdeklődését.  A
   helyszínen való azonnali  megjelenésükben, Jézushoz intézett  kérdéseikben
   ne lássunk feltétlenül  rosszindulatot. Nem a  kereskedőket védik,  hiszen
   szívük mélyén ők  is érezhették,  hogy alkalmasabb  helyet is  találhattak
   volna a templom előcsarnoka helyett munkájukhoz. Az írástudók és a vallási
   elöljárók feladata  volt  a  templomban  az  istentisztelet  irányítása  s
   rendjének biztosítása. Jézus cselekedetében inkább a nekik szóló  kritikát
   érezték. Tulajdonképpen az  ő feladatuk  lett volna  a kereskedőket  távol
   tartani a templomtól, de e kötelességüket elmulasztották. Inkább megtűrték
   őket, mert ebből a templomnak és nekik is hasznuk volt.
   Ki hatalmazta fel Jézust, hogy rendet tegyen a templomban? Ki bízta meg őt
   ezzel? Emberi  felhatalmazásra neki  nem  volt szüksége.  Ő otthon  van  a
   templomban. Ez a hely az Isten háza, a mennyei Atya háza, akit Jézus saját
   Atyjának tekint. Ő a mennyei Atya  Fia, akinek bármikor joga van  belépnie
   az Isten házába, joga  van ott tanítania, s  ha szükséges, akkor joga  van
   rendet tenni. Ezzel a  hatalommal, Istentől kapott hatalommal  cselekszik.
   Érvényes ez a templom megtisztítására és Jézus egész működésére,  csodáira
   és tanítására egyaránt.
   © Horváth István Sándor
    
    
    Imádság:

   Áldott légy, én Istenem, mert noha én minden jóra méltatlan vagyok,  mégis
   a  te  nagylelkűséged  és  végtelen  jóvoltod  soha  meg  nem  szűnik  jót
   cselekedni, még a hálátlan és  Tőled messze elrugaszkodott emberekkel  is.
   Téríts minket magadhoz, hogy  hálásak és ájtatosak  legyünk, mert Te  vagy
   ami üdvünk, erősségünk és bátorságunk.
   Kempis Tamás