2015. május 3. – Húsvét 5. vasárnapja

2015.05.03 09:20

 Abban az  időben  Jézus ezt  mondta  tanítványainak: Én  vagyok  az  igazi
   szőlőtő, és  Atyám  a  szőlőműves.  Minden  szőlővesszőt,  amely  nem  hoz
   gyümölcsöt  bennem,  lemetsz  rólam,  azt  pedig,  amely  gyümölcsöt  hoz,
   megtisztítja, hogy még többet teremjen.  Ti már tiszták vagytok a  tanítás
   által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok  bennem, akkor én is  bennetek
   maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem  marad
   a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti  a
   szőlővesszők. Aki bennem  marad, és  én őbenne,  az bő  termést hoz,  mert
   nélkülem semmit sem tehettek.  Aki nem marad bennem,  azt kivetik, mint  a
   szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem
   maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek,
   és megkapjátok. Azáltal dicsőül  meg Atyám, hogy bő  termést hoztok, és  a
   tanítványaim lesztek.
   Jn 15,1-8

   Elmélkedés:

   Gyümölcsöt teremni
   Jézus egy  példabeszédet  mond  a mai  evangéliumban  a  szőlőművesről,  a
   szőlőtőről és  a szőlővesszőkről.  A  példázat szerint  a mennyei  Atya  a
   szőlőműves, ő a gazda, a  tulajdonos, aki gondját viseli ültetvényének.  A
   szőlőtő az ő Fiát, Jézus Krisztust jelképezi, a vesszők pedig a keresztény
   embereket, mindazokat,  akik  Krisztushoz tartoznak,  hozzá  kapcsolódnak,
   belőle élnek. A  szőlőműves értelemszerűen azt  szeretné, hogy  ültetvénye
   minél többet teremjen,  ezért gondozza  szőlőjét. Nem  riad vissza  attól,
   hogy a vadhajtásokat levágja annak érdekében, hogy a többi vessző elől  ne
   vonják el  a tápanyagot  és azok  még többet  teremjenek. A  hasonlat  nem
   csupán az isteni  tevékenységet, az Atya  munkáját és szándékát  világítja
   meg, hanem  rámutat az  egymásra utaltságra  a szőlőtő  és a  szőlővesszők
   között.  A  szőlőtő  önmagában  nem  tud  termést  hozni,  a  szőlővesszők
   önmagukban, azaz  a  szőlőtő nélkül  szintén  képtelenek erre.  Isten  azt
   szeretné tehát, hogy mi, keresztény emberek Krisztushoz kapcsolódva,  vele
   együttműködve építsük Isten országát. Krisztus nagy alázattal elfogadja  a
   mi szolgálatunkat, és  nekünk is  alázatra van szükségünk  ahhoz, hogy  ne
   akarjuk magunkat önállósítani vagy függetleníteni.
   A helyes magatartást ezzel kapcsolatban szépen bemutatja Keresztelő  János
   Jézusról szóló  tanúságtétele  (vö.  Jn 3,22-30).  Az  ő  tanúságtételének
   lényeges vonása az alázat.  János tisztában van  saját küldetésével: az  ő
   feladata az,  hogy előkészítse  a Megváltó  jövetelét. Nem  képzeli  magát
   nagyobbnak, nem túlozza  el saját szerepét,  hanem a legnagyobb  alázattal
   beszél arról, hogy semmi irigység nincs benne, hanem őszintén örül  annak,
   hogy  nagy  tömegek  mennek  Jézushoz.  A  Megváltóra  vonatkozóan   János
   kijelenti: „Neki növekednie kell, nekem  pedig kisebbednem” (Jn 3,30).  Ez
   nem azt  jelenti,  hogy kénytelen  elismerni,  hogy neki  egyre  kevesebb,
   Jézusnak pedig  egyre több  tanítványa  lesz. Ha  így volna,  akkor  miért
   engedné,  hogy  saját   tanítványai  Jézus   nyomába  szegődjenek?   János
   kifejezetten  örült  annak,  hogy  nem  hozzá,  az  előfutárhoz   kötődnek
   tanítványai,  hanem  elindulnak  a  Megváltó,  a  Messiás  után  és  Jézus
   tanítványai lesznek.  A Keresztelő  szavai inkább  arra vonatkoznak,  hogy
   érzi, küldetése befejeződött, hamarosan  megkezdődik Jézus működése a  nép
   körében.  Van-e  bennem  annyi  alázat,  hogy  küldetésem   teljesítésekor
   megelégszem az örömmel, a hűséges szolgálat elvégzésének örömével?
   Újra és  újra nekem  is ki  kell mondanom,  hogy nekem  kisebbednem  kell,
   Krisztusnak pedig növekednie kell  bennem. Ki kell  mondanom azt is,  hogy
   nélküle nem tehetek semmit.  Szolgálatom esztelen önkeresés volna  csupán,
   amellyel a magam dicsőségét szolgálnám  és nem Istenét. Jézus ezt  mondja:
   „Azáltal dicsőül  meg Atyám,  hogy bő  termést hoztok,  és a  tanítványaim
   lesztek” (Jn 15,8).  Ezek szerint  nem lehet  más a  célom, mint  Krisztus
   követésével,  tanítványi  életemmel   szolgálni  Istent.   Jócselekedeteim
   gyümölcseit nem a magam számára vagy a magam hasznára hozom, hanem másokat
   szeretnék vele segíteni az örök élet felé.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus! Ahogyan  a szőlőtő  élteti a  vesszőket,  ugyanúgy
   keresztény emberként belőled  élünk és tápláljuk  lelkünket. Csak  általad
   tudunk  termést  hozni.  Ha  megszakad  a  veled  való  éltető  kapcsolat,
   terméketlenné  és  haszontalanná  válna   tanítványi  életünk.  Te  a   mi
   segítségünkkel és közreműködésünkkel akarsz jelen lenni a világban. Segíts
   minket,  hogy   egyre  jobban   megismerjünk  téged   és  életté   váltsuk
   tanításodat, amely az örök életre vezető igazság. Segíts, hogy  megőrizzük
   veled közösségünket, megmaradjunk szeretetedben s bőséges termést hozzunk!