2015. május 29. – Péntek

2015.05.29 09:04

Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a
   templomba.  Ott  körülnézett,  és   mindent  szemügyre  vett.  Mivel   már
   esteledett, a tizenkét apostollal  együtt kiment Betániába. Amikor  másnap
   eljöttek Betániából,  Jézus  megéhezett.  Messziről  látott  egy  zöldellő
   fügefát. Elindult feléje, hátha talál  rajta valami gyümölcsöt. De  amikor
   odaért, csak leveleket talált rajta, mert  még nem érkezett el a  fügeérés
   ideje. Ekkor  így szólt:  „Senki se  egyék rólad  gyümölcsöt soha  többé!”
   Tanítványai is hallották ezt.
   Nemsokára Jeruzsálembe  érkeztek.  Jézus  bement a  templomba,  és  kezdte
   kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a
   galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit
   is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt
   tanítja az  Írás: „Az  én házamat  minden nép  az imádság  házának  nevezi
   majd?” Ti  pedig rablók  barlangjává  tettétek.” Amikor  a főpapok  és  az
   írástudók értesültek  erről, azon  tanakodtak, miképpen  okozzák  vesztét.
   Féltek ugyanis tőle,  mert az  egész nép  lelkesedett tanításáért.  Amikor
   beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
   Másnap reggel, amikor  a fügefa  mellett vitt  el az  útjuk, látták,  hogy
   tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá:
   „Mester, nézd,  a  fügefa,  amelyet  megátkoztál,  elszáradt!”  Jézus  ezt
   válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha  valaki
   azt mondja a hegynek: „Emelkedjél föl,  és vesd magad a tengerbe”, és  nem
   kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az  valóban
   úgy is lesz.  Azért mondom  nektek, bármit  kértek imádsággal,  higgyétek,
   hogy megkapjátok, és  el is  nyeritek. Amikor  pedig imádkozni  készültök,
   bocsássatok  meg  annak,  akire  nehezteltek,  hogy  mennyei  Atyátok   is
   megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti  nem bocsátotok meg egymásnak,  mennyei
   Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.”
   Mk 11,11-26

   Elmélkedés:

   A mai  evangéliumban a  kereskedők  templomból való  kiűzéséről  olvasunk,
   amelyet a fügefa megátkozásának  története foglal keretbe. Egyáltalán  nem
   csodálkozunk azon, hogy a fügefán csupán zöldellő levelek vannak, gyümölcs
   még nem terem rajta  olyankor, amikor még nincs  itt az érés ideje.  Jézus
   viszont másként látja a  helyzetet, ő már  most érett gyümölcsöt  szeretne
   látni a  fán. Mivel  nem  talál, megátkozza  és  a fa  másnapra  elszárad.
   Mindkét  esetben  Jézus   meglehetősen  szenvedélyes,  szinte   indulatos.
   Könyörtelen  határozottsággal   viselkedik   a   templomban   tevékenykedő
   kereskedőkkel  szemben  és  nem   kegyelmez  a  fügefának.  Mi   indokolja
   indulatát? Mit  ártottak  neki ezek  az  árusok?  És mit  ártott  neki  az
   ártatlan fügefa?
   Mindkét esetnél Jézus jelképes cselekedetet  tesz, amelyek a messiási  idő
   beköszöntét  jelzik.  A  világba   érkező  Messiástól  azt  várták,   hogy
   helyreállítja majd a templom  rendjét, az istentisztelet helyének  rendjét
   és Isten házát  újra az imádság  házává teszi. Jézus  pontosan ezt  teszi,
   amikor helyteleníti  a  kereskedők  jelenlétét ezen  a  helyen.  A  fügefa
   esetében pedig azt akarja jelezni, hogy most jött el a messiási idő,  most
   van itt a megtérés ideje, nem kell már tovább várakozni. Aki felkészült és
   a bűnbánat gyümölcsét termi, annak eljött a megváltás ideje.
   © Horváth István Sándor
    
    Imádság:

   Vedd, Uram, és fogadd  el egész szabadságomat, emlékezetemet,  értelmemet,
   akaratomat, mindent, amim. csak van. Te  adtad mindezt nekem, s én  Neked'
   adom vissza,  Uram.  Minden  a tiéd,  rendelkezz  velük  szabad  tetszésed
   szerint. Egyedül szeretetedet és kegyelmedet add nekem, s nekem ez elég.
   Loyolai Szent Ignác