2015. május 27. – Szerda

2015.05.27 13:14

 Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus
   elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
   Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik  beszélni,
   hogy mi vár reá. „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják  a
   főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak,
   és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De  harmadnapra
   feltámad.”
   Akkor Zebedeus fiai, Jakab  és János, odamentek  Jézushoz, és ezt  mondták
   neki:  „Mester,  szeretnénk,   ha  megtennéd  nekünk,   amit  kérünk!”   Ő
   megkérdezte: „Mit kívántok,  mit tegyek  nektek?” Ezt  felelték: „Add  meg
   nekünk, hogy egyikünk  a jobbodon,  másikunk a  bal oldaladon  üljön a  te
   dicsőségedben.”
   Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből,
   amelyből én  iszom,  vagy  meg tudtok-e  keresztelkedni  a  keresztséggel,
   amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!”
   Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
   a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek.  De
   hogy a jobb és a bal oldalamon ki  üljön, azt nem én döntöm el. Az a  hely
   azokat illeti, akiknek készült.”
   Amikor a többi  tíz ezt  meghallotta, megnehezteltek  Jakabra és  Jánosra.
   Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok,  hogy
   akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
   embereik éreztetik  velük hatalmukat.  De köztetek  ez ne  így legyen!  Ha
   valaki közületek ki akar  tűnni, és ha valaki  közületek első akar  lenni,
   legyen mindenkinek  a szolgája!  Hisz  az Emberfia  nem azért  jött,  hogy
   szolgáljanak neki,  hanem  hogy ő  szolgáljon,  és életét  adja  váltságul
   sokakért.”
   Mk 10,32-45

   Elmélkedés:

   Péter kérdésére az  őérte mindent  elhagyók jutalmáról  tanított Jézus.  A
   jutalom hallatán megindult Jakab és János fantáziája. Könnyedén elengedték
   fülük mellett Mesterük szavait azzal kapcsolatban, hogy Jeruzsálembe  érve
   szenvedés és halál vár rá. Az ő fejükben egészen más gondolatok jártak.  A
   gazdagság veszélyéről  már  hallottak,  de  arra  nem  gondoltak,  hogy  a
   hatalomvágy, a  dicsőségvágy  éppoly  veszélyes lehet  az  ember  számára.
   Valószínűleg nem csupán kettejük fejében jártak ilyen gondolatok, hanem  a
   többi apostol is hasonlóan gondolkozott, máskülönben nem nehezteltek volna
   meg társaikra.
   Tanítványainak ilyen helytelen gondolkodása és viselkedése lehetőséget  ad
   Jézusnak, hogy a szolgálatról,  a szolgáló lelkület fontosságáról  tanítsa
   őket. Az  emberből szinte  ösztönösen  tör fel  a  vágy, hogy  mások  fölé
   kerekedjen, másokon  uralkodjon,  másokat  vezessen.  Ez  a  vágy  azonban
   túlhatalmasodhat, megfékezhetetlenné  válhat az  emberben, aki  ekkor  már
   minden eszközt megragad, hogy mások  felett éreztesse hatalmát. Jézus  azt
   kéri tanítványaitól,  hogy ne  engedjenek  az ilyen  helytelen  vágyaknak,
   hanem mindig  a  szolgálat  szándékával  közeledjenek  embertársaik  felé,
   kerüljék a  versengést. Ismét  saját példáját  hozza fel  az Úr,  aki  nem
   uralkodni jött a világba,  hanem szolgálni. Isten  szolgája ő, aki  példát
   mutat a szolgálatra.
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:

   Megvallom. Uram, és áldalak érte, hogy bennem képmásodat teremtetted  meg,
   hogy Rád emlékezve Rólad elmélkedjem, Téged szeresselek. De ezt a  képmást
   annyira eltorzította a vétek,  annyira elfeketítette a  bűn, hogy nem  tud
   eleget tenni  rendeltetésének, hacsak  Te  meg nem  újítod és  helyre  nem
   állítod. Uram, tégy a magadévá!
   Szent Anzelm