2015. május 26. – Kedd

2015.05.26 09:06

A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt,  és
   ezt mondta Jézusnak: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.”
   Jézus így  válaszolt: „Bizony  mondom nektek,  mindenki, aki  értem és  az
   evangéliumért elhagyja  otthonát,  testvéreit, anyját,  apját,  gyermekeit
   vagy földjét,  százannyit kap;  most, ezen  a világon  otthont,  testvért,
   anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő
   világban  pedig  örök  életet.  Sokan  lesznek  az  elsőkből  utolsók,  az
   utolsókból pedig elsők.”
   Mk 10,28-31

   Elmélkedés:

   A gazdag  ifjú és  Jézus párbeszédének  az apostolok  is fültanúi  voltak.
   Látták az ifjú  lelkes igyekezetét  és szomorú  távozását. Jogosan  érzik,
   hogy ők  megtették  azt,  amire  az ifjú  nem  volt  képes.  Ők  elhagyták
   mindenüket, amikor Jézus meghívta őket, ők vállalkoztak követésére. Bennük
   nem  csupán  a  pillanatnyi  lelkesedés  lángolt,  hanem  hosszabb   ideje
   kitartottak Mesterük mellett. Jogosan merül  fel bennük a kérdés,  amelyet
   aztán Péter apostol fogalmaz meg: mi lesz a jutalmuk?
   Jézus  három  dolgot   ígér:  „százannyit”   mindenért,  amit   elhagytak,
   üldözéseket és örök életet.  Vagyont, gazdagságot, evilági előnyöket  vagy
   jólétet nem ígér.  Az elsőként említett  „százannyi” nem csupán  jelképes,
   hiszen az Úr követésére vállalkozók családra, testvérre, barátra  találnak
   a  keresztény  közösség  tagjaiban  bárhol  a  világon.  Az   üldözésekről
   bizonyára lemondanának, de ezt  is készek vállalni. Az  örök élet pedig  a
   legnagyobb jutalom,  amit  az  ember az  életével,  az  élete  odaadásával
   kiérdemelhet Istentől.
   Közben ne feledkezzünk el a lényegről:  a jutalom annak jár, aki  Jézusnak
   és az ő  evangéliuma hirdetésének szenteli  életét. Aki életében  egyetlen
   alkalommal  is   megtapasztalta  már,   hogy  Isten   mennyire  bőkezű   a
   jutalmazásban, az ne féljen Jézusnak adni életét!
   © Horváth István Sándor
    
     Imádság:

   Uram, nem látom  életem értelmét. Nem  tudom, mi a  rendeltetésem. Nem  is
   kutatom, meg akarok elégedni  azzal, amit Te  számomra rendelsz. Elég,  ha
   tudom: sorsom a te kezedben van. És ha néha különös, csodálatos út is  az,
   amelyen  vezetsz,  nem  kételkedem,  hogy  Te  engem  oda  vezetsz,   ahol
   hasznosítani tudsz, ahol értékes vagyok Számodra.
   J. B. Nouleau